Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LANGÓ Pctcr- TÜRK Attila: Régészeti adatok a Kárpát-medence 10-11. századi hagyatékának bulgáriai kapcsolatrendszeréhez 1. A csiingős veretek

LANGÓ Péter - TÜRK Attila A Kárpát-medencei egytagú csüngős veretek azonban több tekintetben eltérnek a bulgáriai párhuzamoktól. A magyarországi emlékek főként ezüst alapú ötvözetből készültek, míg a réz alapú ötvözetből öntöttek (ilyen darab a székesfehérvár-demkóhegyi és a Földvári-pusztán talált lelet) inkább a Kárpát-medence déli területein terjedtek el nagyobb számban. Formai szempontból ugyanakkor a bronzból készült változatok állnak legközelebb a vizsgált bulgáriai leletekhez. A hasonlóság elsősorban a csepp alakú veretek alsó csúcsán rendszeresen megfigyelhető félkör, vagy csepp alakú zárótagok (BÁLINT 1991, 124-127) gyakoriságában mutatkozik meg.

6 A csepp alakú alsó rész is az Odárci lelőhely emlékei utalnak arra, hogy az így kialakított végződés elterjedt volt Bulgária északkeleti területén. Ez a díszítési jellegzetesség idővel egy pálcika alakú taggal kapcsolódott a veret csúcsához (1. kép 14). Ilyen csüngős bronzveretek a Stara Bálgariá Gyűjteményben is megtalálhatóak (1. kép 9). Szintén jellemző eltérés, hogy míg a Kárpátmedencei hasonló darabok a legtöbb esetben kéttagúak, addig a bulgáriai veretek, a 11. századi Odárci lelőhely temetőjében fellelt emlékekhez hasonlóan (1. kép 14; 2. kép 2), sok esetben nem rendelkeznek felső taggal (vö. DONCEVA-PETKOVA 2005, Taöjio XXVI), azokat közvetlenül a felül kialakított füllel rögzíthették a ruhához. Természetesen a szórványleleteknél nem állapíthatjuk meg biztosan, hogy azok eredetileg egy-, vagy két tagból álltak-e. A Kárpát-medencében ugyanakkor több, a 10. század második felére - 11. század elejére keltezhető sírt ismerünk, ahol a függesztőfüllel ellátott, de egytagú verettípus ismert, amelyek néha teljes „készletben" a díszítésre szolgáló felületet teljesen kitöltik (2. kép 1; 3. kép 1-2; 4. kép 1-2; 5. kép 1-3). A vizsgált darabok felső függesztőtagjain kopásnyomok nem figyelhetők meg. Réz alapú ötvözetből készült, öntött csüngős veret (1. kép 9). A szív alakú veret peremén keskeny borda fut végig, melyhez felül egy függesztőkarika kapcsolódik, amely nem mélyed a veret felső ívébe. A peremet belül sekély árok határolja, melyet a veret középpontja felé egy további plasztikus borda követ, középen pedig egy ovális, masszív kidudorodás található. A vereten alul egy keskeny, de jól elkülönülő, nyújtott csepp alakú zárótag látható. A tárgy előoldala simára csiszolt, kissé kopott, felülete karcos. A hátoldala helyenként öntésnyomos, alul, a zárótag fölött egy szegecs csonkjával. Ma.: 2,78 cm. sz.: 1,51 cm, v.: 0,18 cm, a szegecs h.: 0,14 cm, s.: 1,87 gr. Stara Bálgariá Gyűjtemény, ltsz.: B 51 49. Ezüst alapú ötvözetből készült, öntött csüngős veret (1. kép 11). Csepp alakú veret, felül függesztőkarikával, hátoldala helyenként öntésnyomos. Az előlapján a rombusz alakú középrészt aranyozott, utánvésett kettős árok övezi. A rombusz alakú középrész alsó oldalaiból egy-egy, rájuk merőleges, aranyozott vésett vonal fut a veret közepe felé, valószínűleg egy erősen stilizált hármas levelű mintát imitál (vö. 1. kép 13). A háttér aranyozása enyhén kopott. A veret alsó vége, feltehetően a csúcsa, letörött. Ma.: 2,86 cm, sz.: 2,1 cm, v.: 0,09 cm, s.: 2,44 gr. Stara Bálgariá Gyűjtemény, ltsz.: E 4153. Ezüst alapú ötvözetből készült, öntött csüngős veret (1. kép 14). Csepp alakú veret, felül függesztőkarikával, hátoldala helyenként öntésnyomos. Előlapján a kissé rombusz alakú középrészt kettős, aranyozott, utánvésett kettős árok övezi. Középső minta alul két vonallal osztott, valószínűleg egy stilizált hármas levelű mintát imitál. Alul egy erőteljesen nyújtott, csepp alakú zárótagban végződik. Odárci II. temető 33. sír. Ma.: 3,5 cm, sz.: 2,3 cm, v.: 0,1 cm. Ltsz.: AC 2680. Az utolsóként bemutatott három veret eltérően az előbbiektől, formai tekintetben már nem tekinthetők a Kárpát-medencei emlékek közvetlen párhuzamainak. Kialakításuk és felhasználásuk vonatkozásában azonban számos hasonlóságot mutatnak a honfoglalás kori leletanyaggal. Az 1. kép 11. és 14. veretein, hasonlóan az 1. verethez, a mélyebb részek aranyozása jelzi, hogy ezt az ötvösgyakorlatot a bulgáriai területeken is alkalmazták. Stara Bálgariá Gyűjtemény E 4153. leltári számú tárgya töredékes vége ellenére is közeli kapcsolatot mutat Odárci csüngős vereteivel, hasonlóságuk elsősorban az előoldalak középső díszített részén figyelhető meg (1. kép 11, 14). A középen látható háromosztatú díszítés a Kárpát-medencei darabok esetében is megtalálhatóak, így a Székesfehérvár-Demkóhegy lelőhely 35. síijának bronzveretén (BAKAY 1965, 53; Taf. XXIX. 20) (1. kép 15), vagy a Tiszabercel-Mezőgazdasági szakiskola 13. síijának egyik csüngőtagján (ISTVÁNOVITS 2003, 678). A székesfehérvári darabon már szintén megfigyelhető az a sajátosság, aminek végső fázisa a fentebb tárgyalt bulgáriai leleteken figyelhető meg a legszemléletesebben. A veretek csúcsán megjelenő pálcika alakú nyúlvány további párhuzamai a Tolna megyei pusztahencsei emlékeken is megjelenik.

7 6 Ennek a tárgytípusnak a Kárpát-medencében feltárt, elsősorban ezüstből készült darabjainál az alsó tag szinte mindig egyenesen, hegyben végződik. 7 OdorJ.: Tolna megye honfoglalás és államalapítás kori sírleletei. Szakdolgozat kézirata. Budapest 1996, XXIXt. 2. Köszönetet mondunk a Szerzőnek az adatért és a hivatkozás lehetőségéért. 520