Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LANGÓ Pctcr- TÜRK Attila: Régészeti adatok a Kárpát-medence 10-11. századi hagyatékának bulgáriai kapcsolatrendszeréhez 1. A csiingős veretek

Régészeti adutok a Kárpát-medence 10-11. századi hagyatékának bulgáriai kapcsolatrendszeréhez I. A csüngős veretek nagy számban ismertek a Kárpát-medencében és nagy variabilitás jellemző a tárgytípusra (BÁLINT 1991, 123-133), előfordul, hogy eltérő veretek egyazon sírból kerülnek elő (BÁLINT 1991, 70; MESTERHÁZY 1996, 301). Gyakran az alsó-, vagy a felső tag kialakítása eltérő, mint ahogy egyedi a püspökladányi sírból származó veret felső része is. A bulgáriai kéttagú veretek és a magyarországi darabok szerkezete, kialakítása és díszítési rendszere is megegyező, ezért a tárgyak között annak ellenére is kapcsolat tételezhető fel, hogy részletek tekintetében vannak köztük eltérések. A hivatkozott két veret párhuzamai nagy számban ismertek a Kárpát-medence 10-11. századi emlékanyagában, a tárgytípus klasszifikációja és területi eloszlása is jól feldolgozott (BÁLINT 1991, 123 132). A várnai kéttagú veretekhez mind formai, mind méretbeli tekintetben legközelebb a Mezőzombor-Bálványdomb 4. sír (MEGAY 1963, 40-41), valamint a Tiszabercel-Ráctemető 4. sírjából (ISTVÁNOVITS 2003, 179. t.) ismert ruhaveretek (1. kép 2) állnak. A tárgyak közti hasonlóság elsősorban a rombusz alakú felső tagok esetében szembetűnő, de az alsó részek kicsit szélesebb, „kerekebb" kialakításában szintén megfigyelhető a párhuzam. Az utóbbi jelenség ugyanakkor jellemzőnek mondható a Kárpát-medence rombusz alakú felsőtaggal ellátott kéttagú csüngőinek alsó részeinek többségére (VÖ. BÁLINT 1991, 130, Taf. XLI. 1-3). A várnai veretek rombusz alakú felső tagjainak két oldalsó sarkán elhelyezett hangsúlyos zárótagok eltérést mutatnak a Kárpát-medencei analógiák többségétől, fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a hátlap függesztő-füleinek kialakítása és iránya azonos. Az alsó tag tekintetében pontosan egyező darabot nem találtunk a Kárpát-medence 10-11. századi régiségei között. Legközelebbi párhuzamnak az eperjesi temető 4. sírjának (BÁLINT 1991, 59) csüngőtagjai és a Püspökladány-Eperjesvölgy 24. sír (NEPPER 1996, 137. t. l) csüngős veretei (1. kép 3) tekinthetők, elsősorban a perem mentén megfigyelhető minta kialakítása alapján. 4Z EGYTAGÚ CSÜNGŐS VERETEK

4 Réz alapú ötvözetből készült, öntött csüngős veret (1. kép 4). Csepp alakú, egytagú veret, melynek előoldalát a domború perem belső íve mentén gyöngysorminta díszíti a középen elhelyezett, határozottan kiemelkedő, domború, csepp alakú minta körül. A tárgy felső peremén középen egy, a felfüggesztésre szolgáló szabályos, a peremből kinyúló kör alakú függesztőfület alakítottak ki. A tárgy hátoldala öntésnyomos, alul csepp alakú mintában végződik. Ma.: 2,65 cm, sz.: 1,74 cm, v.: 0,15 cm, s.: 2,88 gr. Stara Bálgariá Gyűjtemény, ltsz.: B 2800. A tárgy közeli párhuzamait ismerjük Hódmezövásárhely-Nagysziget 13. sírjából (RÉVÉSZ 1996, 1. kép), Ószentiván-Tiszasziget (BÁLINT 1932, Taf. LII), Szeged-Bojárhalom (KÜRTI 2000, 322), AradFöldvári puszta (1. kép 5) (MESTERHÁZY 1996, 7. kép) lelőhelyről, illetve a Székesfehérvár-Demkóhegyen feltárt temető 28. sírjából (BAKAY 1965, 50-51, Taf. XXIV. II).

5 Réz alapú ötvözetből készült, öntött csüngős veret (1. kép 6). Nyújtott, csepp alakú egytagú veret. Felülete kopott, patinája élénkzöld színű, két helyen lyukas, hátoldalán öntésnyomos. Az erősen ívelt keresztmetszetű veret előoldalának szélén enyhén kiemelkedő perem fut le az alsó, hangsúlyos zárótaghoz. A perem belső oldalán sekély árkolás figyelhető meg, amely a középen elhelyezett növényi mintától választja el az enyhén kiemelkedő peremet. A tárgy középső része stilizált növényi mintával díszített: két, oldalra kihajló levél között három levélből álló minta fut egészen a szintén stilizált növényi díszítésű, enyhén karéjos, csepp alakú alsótaghoz. Ma.: 3,6 cm, sz.: 2,1 cm, v.: 0,2 cm. Stara Bálgariá Gyűjtemény, ltsz.: B 2797. Hasonló darabok ismertek főként Dél-Magyarországról, így többek közt Csongrád-Márna 5. sírjából, valamint Sükösdről (BÁLINT 1991, 129). Legközelebbi párhuzamai Hajdúszoboszló-Arkoshalom 4. sír (1. kép 7; NEPPER 2002, 30. t. 6), illetve a mai Bosznia területéről, Gomjenica lelőhelyről (1. kép 8) kerültek elő (BÁLINT 1991, 129). A csongrádi lelőhely egyben támpontot nyújt a pontosabb keltezéshez is, mivel a temetkezést all. század első felére-, közepére datálja a sírban lelt Szent István dénár (CNH 2; Kovács Hl a) (SZÉLL 1941, 171). 4 Ezek esetében természetesen nem zárhatjuk ki. hogy azok eredetileg korábbi, esetleg sérült kéttagú csüngős veretek másodlagosan jelhasznált részei, az alábbiakban ugyanakkor arra hozunk néhány Kárpát-medencei példát, hogy ez a tárgy típus önállóan is használatban lehetett, elsősorban néhány, szinte teljes készletben " való előfordulásuk alapján. 5 A további párhuzamokhoz lásd BÁLINT 1991, 259. 519