Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

VÖRÖS István: Szeged-Kiskundorozsma, hosszúháti honfoglalás kori temető állatcsontmaradványai

VÖRÖS István Az 500. sír északkeleti végébe egy lóbőr nélküli részleges ló utótemetésére került sor. Az 1. és 2. kengyel és a hevedercsat a lókoponya szintjében részben alatta, részben mögötte feküdt. A ló feje le­kantározva. A zabla szájvas-töredéke a lókoponya tarkói része mögött, a sír keleti végéből került elő. A ló mortalitása: tél vége - tavaszi időszak. Az 595. sír keleti végébe egy lóbőrős részleges ló temetéssel egyidejű elhelyezése történt. A ló mortalitása: tavaszi időszak. A ló feje lekantározva. A kétkarikás (1 + 1) csuklós, kéttagú vaszabla a lókoponya orális vége és a sír északi fala között V-alakban megtört szájrésszel feküdt. A kiskundorozsmai honfoglalás kori temető ál­dozati lovai az ún. boreális pónilovak típusába tar­toznak. A három ló közül kettő kanca — 595. sír: csikó, 100. sír: kifejlett —, egy mén — 500. sír: csikó — állat. A hosszúcsontok közül legkorábban 1-1% éves korban elcsontosodó metapodiumok hosszméretéből számított marmagasságuk 131,2-139,2 cm (kettő alacsony és egy közepes testmagasságú). A lovas sírokban a lovak maradványai a sír ke­leti végében voltak. Az áldozati lovat vagy a sír meg hosszabbított (100., 595. sír) keleti végébe, az elhunyt lábfeje elé (K-re), vagy a koporsó szélére helyezték. A sírgödör alakja és a lócsontok elhe­lyezkedése alapján megállapítható, hogy lóbörös (595. sír) és lóbőr nélküli (100., 500. sír) lovas te­metkezés valószínűsíthető. A temetések évszakai: tél vége-tavasz (500. sír), tavasz (595. sír), nyár (100. sír). Eteladomány: 596. sír: juh felkar (humerus), 595. sír: comb (femur), 650. sír: fartő (pelvis). Kiskundorozsmán, a Hosszúháttól légvonalban mintegy 4 km-re, Subasán négy honfoglalás kori sír (143., 229., 290., 300. obj.) került elő az M5-ös autópálya nyomvonalán, Bozsik Katalin vezetésé­vel folyó ásatáson 2000-ben. A 10. századi sírokat közvetlenül a Maty-ér nyugati partján, egy szarma­ta kori körárkos-halmos temető halmaiba ásták (BENDE-TÜRK-LŐRINCZY 2011). 143. sír: Bolygatott, részben megsemmisült. A ló neme: mén, életkora a felső metszőfogak kopása alapján 4'/2—4% éves, „korai" kifejlett. A ló mc. hosszméretéből Vitt-módszerrel számított marmagassága 130,6 cm. ala­csony testmagasságú. A mc rövid, karcsú (karcsúsági in­dex-értéke 14.2). Az első ujjcsontok (ph.I.) kicsik. Lómaradványok: sin. praemaxilla + I 1" 3, C sup., mell­ső végtag: carpale dext., dext. metacarpus (sérült), sin. ph.I.—II., dext. ph. III.; hátulsó végtag: tarsale, dext. ph.I., sin. ph.III., 3 sup. - 1 inf. sesamoideum. A bal oldali 2. ujj­csont (ph.Ii.) külső oldalán barna folt található. A temetés évszaka: ősz. Egyéb állatcsontok: Mezei nyúl - dext. calcaneus (állatatributum), Juh - sin. caput femoris, (ételadomány, még nem csontosodott el, a fem. többi része megsemmi­sült, 3-31/2 éves). IRODALOM BENDE-TÜRK-LÖRINCZY 2011 Bende L. Lőrinczy G. - Türk A.: Újabb 10. századi temetők a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldaláról. Régé­szeti adatok a Kárpát-medence 10. századi temetke­zési szokásaihoz és egy szaltovói párhuzamé tárgy­típus értelmezéséhez. Szeged 2011 s. a. TEICHERT 1975 Teichert, M.: Osteometrische Un­tersuchungen zur Beechnung der Wiederristhöhe bei Schafen. In: Archaeozoological studies. Ed.: Clason, A.T. Amsterdam-Oxford-New York 1975, 51-69. VITT 1952 Vitt, O.V .: Losadipazyrykskih kurganov. SA 16 (1952) 163-205. VÖRÖS 2002 Vörös I.: A kiskundorozsmai honfogla­lás kori sír lova. — Das Pferd des landnahme­zeitlichen Grabes von Kiskundorozsma. MFME ­StudArch 8 (2002) 407^108. 512

Next

/
Oldalképek
Tartalom