Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

RACZKY Pál: Nyomozás egy őskori edény összefüggései után (A régészeti, múzeumi emlékezet rövid és hosszú távú torzulásairól, valamint a régészeti forrásokkal kapcsolatos adatvesztések szakmai környezetéről.)

MFMÉ - StudArch 12 (2011) 47-58 NYOMOZÁS EGY ŐSKORI EDÉNY ÖSSZEFÜGGÉSEI UTÁN (A RÉGÉSZETI, MÚZEUMI EMLÉKEZET RÖVID ÉS HOSSZÚ TÁVÚ TORZULÁSAIRÓL, VALAMINT A RÉGÉSZETI FORRÁSOKKAL KAPCSOLATOS ADATVESZTÉSEK SZAKMAI KÖRNYEZETÉRŐL) RACZKY Pál Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban Az újkőkor és rézkor művészete című régészeti kiállításon és annak anyagát bemutató katalógusban egy igen különleges megfonnálású edény jelent meg (TROGMAYER-KONCZ-PALUCH 2005, 115, Kat. sz.: 240). A leírás szerint az ovális testű, öblös, csőtalpas tál a „Pécel-kultúra" környezetébe került besorolásra, lelőhelyeként pedig a szerzők Öcsödöt jelölték meg, minden közelebbi meghatározás nélkül. Az egykori lelőkörülményekről és egyéb összefüggésekről semmi pontosabb nem derült ki a kötetből. A katalógusban megadott leltári szám alapján a tárgy a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumhoz tartozónak látszott. A bemutatott edény 2005-ös hódmezővásárhelyi publikálása attól volt számomra különösen érdekes, mert erre a darabra Szentesen, a Koszta József Múzeum raktárában még 1986-ban figyeltem fel különleges formája miatt, s éppen ezért fotót is készítettünk róla (3. kép 1). Akkor az is kiderült, hogy ez az edény számos más, többé-kevésbé restaurált kerámia társaságában került beleltározásra a szentesi gyűjteménybe 1961-ben. Az is világossá vált, hogy az egész leletanyag Öcsöd-Kendereshalomról származik és Csalog József 1958. szeptember 7-13. között lefolytatott kisebb ásatásának eredményeként jutott Szentesre, a Koszta József Múzeumba. Ráadásul az ásató a leletegyüttest egyértelműen a java rézkori bodrogkeresztúri kultúra sírmellékleteiként határozta meg. Rózsa Gábor segítségével, aki 1986-ban a Koszta József Múzeum/ SzKJM Ad. Ltsz.: 200-84. 2 MNM Adattár Ltsz.: 176/1958. 3 II. katonai felmérés 1806-1869. Col. XXXVIII. Sec. 55. ban munkámat támogatta, sikerült megtalálnunk és lemásolnunk Csalog Józsefnek az ásatásra vonatkozó dokumentációit.

1 Ezt követően az edény és az egész szentesi leletegyüttes némiképp feledésbe merült egészen mostanáig, azaz a képes katalógus 2005-ös megjelenéséig. Nézzük hát a problémakört a fennmaradt egykori feljegyzések tükrében. Csalog József 1958. augusztus 21-én helyszíni szemlét végzett ÖcsödKendereshalmon,

2 ahová Gólián Béla, szentesi gimnáziumi tanár bejelentésére ment ki. Leírása szerint a falu Körös-hídjától közelítőleg 1,5 km-re keletre, közvetlenül a Körös bal partján található a lelőhely (1. kép 1-4). A folyó itteni partszakaszából az árvíz időről időre — többek között éppen 1958 augusztusában is — cserepeket mosott ki és ugyaninnen zsugorított csontvázas sírok is napvilágot láttak. A parthoz közeli, 5 m magasra és 250 m átmérőjűre becsült kiemelkedést Csalog József mesterséges halomként interpretálta, amelynek központi részén akkor Gácsi Sándor tanyája állt kisebb gazdasági épületekkel együtt. Ez a tulajdonképpeni Kendereshalom, a környező öcsödi határterület névadója, amelyet már a II. katonai felmérés

3 is világosan ábrázolt (2. kép 2). Csalog akkori beszámolója kitért arra is, hogy a helyszín azért volt különleges jelentőségű számára, mert határozottan ezt tartotta a Körös-kultúra „Öcsödi Vénusza

1' (KUTZIÁN 1944, 20-21) előkerülési helyének (ArchÉrt 86 (1959) 201). Ez a lelőhely-meghatározás, Csallány Gábor szóbeli információjára hivatkoz47