Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

Susanne GREIFF: A Szeged-Kiskundorozsma, hosszúháti ezüstleletek ötvözéstechnikai vizsgálata. Adatok a 10. századi fém mellékletek és ezüstpénzek lehetséges összefüggéseiről

Susanne GRE1FF téssel és/vagy lehűtéssel elnyerje a kívánt formát és tulajdonságokat (BREPOHL 1992). Ugyanakkor már a természetben előforduló ezüstércben is fellelhetők kis mennyiségben bizonyos egyéb összetevők, úgymint az arany, ólom, réz és bizmut, amelyek később az elkészített tárgyakban is megtalálhatók (RAUB 1995, 256). Az ezüst ólomércekből való kivonásakor, vagy más fontos fémmegmunkálási folyamatok, mint pl. a kupelláció során ismételten nagyobb mennyiségű ólom kerül a tárgyba. A következőkben áttekintjük a réz szerepét az ezüstötvözetekben. Az 595. sír mindegyik vizsgált tárgya nagyon sok rezet tartalmaz. Az ezüstöt az ún. kupelláció" alkalmazásával már az ókorban 0,3-0,5% Cu rézhányadig meg tudták tisztítani (MC KERRELL-STEVENSON 1972; KOHLMEYER 1994; BAYLEY 2008). Az 1% fölötti rézmennyiség általánosságban szándékosan hozzáadott fémadaléknak számít (WANHILL 2005, 51), amely arra szolgált, hogy a napi használat számára egy egyébként puha ezüstötvözetet kovácsolással edzhetővé tegyenek. Ehhez azonban már néhány százalék is elegendő. Az itt megfigyelt nagy rézmennyiség inkább akadályozza a precíziós mechanikai átalakítást, öntött technikával készített ezüst tárgyaknál azonban igen hasznos, mert lényegesen csökkenti az ezüst olvadáspontját (BREPOHL 1992, 41-47). A legalacsonyabb olvadási hőmérséklet, 779 °C 72% ezüst és 28% réz keverékével érhető el. Ez az olvadáspont-minimum a hőmérsékletgörbén, amellyel szemben az ötvözetösszetétel áll, eutektikumként van jelölve. Ez az eutektikus ötvözet ugyan szilárd, viszont rideg és mechanikai átalakításra csak korlátozottan alkalmas. Ennél több vagy kevesebb rezet tartalmazó ötvözetek esetében az olvadáspont ismét magasabb. Az 595. sír tárgyainál regisztrált rézmennyiség kevéssel az eutektikus összetétel felett és alatt van (1. táblázat). Míg a tiszta ezüst 961 °C-on olvad, addig egy 26%-os réztartalmú ezüstötvözet, mint amilyen a párta(?)vereté (2010.3.2), kb. 780 °C olvadáspontú. Ez az érték csaknem megfelel az említett eutektikus összetétel minimális olvadási hőmérsékletének. Más tárgyakban, mint a kaftánveretben (2010.3.6.) nagyon sok, több mint 46% a réz aránya. Ez az olvadáspontot kb. 850°C-ra emeli, amely még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a tiszta ezüstté. Az eutektikum ezüstben gazdag felén foglal helyet az övveret 14%-al (2010.3.7), amelynek kb. 880 °C lenne az olvadáspontja. A megfigyelt ezüstötvözetek e két érték (780-880 °C) között mozognak. Mindannyiukra jellemző, hogy összehasonlíthatóan alacsony olvadáspontjaik mellett jelentősen rideg anyagkeménységgel és rossz mechanikai nyújthatósággal rendelkeznek a tiszta ezüsttel, illetve az alacsony réztartalmú ezüsttel szemben. Ez utóbbi hidegen jól alakítható és egy befejező lehűtéssel edzhető, viszont rosszabbul önthető. Az 595. sír kilenc elemzett ezüsttárgya közül egyiknek sem kevesebb a réztartalma 13%-nál. Két darab (2010.3.2.; 2010.3.6) (préselt)lemezes, a többi öntéssel készült. Anélkül, hogy csiszolatokon metallográfiai vizsgálatokat végeztünk volna, a 2010.3.2. leltári számú tárgy esetében az utóbbi eljárás tűnik valószínűnek, készítési módja, anyagvastagsága és díszítő részleteinek kidolgozása alapján. A másik darab lemezből történő kialakítása szintén kétséges, mivel az inkább egy öntéssel készült tárgy makroszkopikus tulajdonságait hordozza. Ennek felel meg a magas réztartalom is. Csaknem mindegyik megvizsgált veret esetében olyan ötvözetekről van tehát szó, amelyek az öntéshez különösen alkalmasak voltak. Az érmek között is van egy példány, amelynek ötvözete sokkal inkább megfelel az öntéstechnikai előállítási módnak, mint a pénzveréshez szükséges magas mechanikai alakíthatósági képességnek. Az ezüstötvözet mechanikai és öntéstechnikai sajátosságai mellett annak színe is a benne található rézmennyiség függvénye. 20%-os rézaránytól a fém színe észrevehetően sárgásfehérbe hajlik (BREPOHL 1992, 44). Mivel azonban a honfoglalás kori ezüst tárgyak ezüst felülete aranyozással váltakozik, az erősen réztartalmú ezüst sárgás árnyalata a színkontraszt miatt bizonyosan kevésbé tűnt fel. Az ezüstműves az ezüsttárgyak többségét a 5 A kupelláció már az ókorban is megszokott eljárás volt, amely vagy arra szolgált, hogy az ezüstöt nagymértékben elkülönítsék a frissen megolvasztott ólomtól, vagy arra, hogy a régi ezüstöt a szennyező fémadalékoktól megszabadítsák. Kis adagok „próbájára " is használták ezt az eljárást, a szennyezett ezüstnek a kupelláció előtti és utáni mérésével az ezüstötvözet tisztaságának meghatározására. Az eljárás alapja azonban mindig a folyékony ezüst jó oldhatósága a többletben lé\ >őfolyékony ólomban, valamint az olvadt ólom azon tulajdonsága, hogy a levegő oxigénjének hatására egy különálló habos ólomoxid réteget képez, amely az ezüstben lévő szennyeződéseket, mint egy szivacs, magához vonzza. 484