Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez

10. századi temető Szeged-Kiskundo rozsma, Hosszúhátról 1. táblázat: Radiokarbon vizsgálatok Kiskundorozsma-Hosszáhát és Hosszúhát-halom lelőhelyről Tab. 1: Radiocarbon-Untersuchungen zu den Fundorten Kiskundorozsma-Hosszáhát und Hosszúhát-halom RÉGI ÉS ÚJ LELETEK - ÚJ ÖSSZEFÜGGÉSEK Lelőhely Laborkód 1

4 C kor 1 Sigma cal. AD (68,3%) 2 Sigma cal. AD (95,4%) Az érme verési ideje/hagyományos régészeti kor Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halom 100. sír deb-8072 1180±30BP 799AD-888AD (68.3%) 774AD-955AD (68.3%) tpq. 947 Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát-halom 100. sír VERA-2699 1104±30BP 895AD-925AD (27.1%); 935AD-985AD (41.1%) 880AD-1020AD (95.4%) tpq. 947 Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát 595. sír Poz-32658 1125±30BP 890AD-905AD (12.7%); 910AD-975AD (55.5%) 810AD-850AD (3.0%), 860AD-1000AD (92.4%) feltételezett tpq. 926(?) Egy településtörténeti sajátosságról Ha a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi temetkezési helyeit térképre visszük, akkor csupán azt állapíthatjuk meg, hogy a terület keleti felében sűrűsödnek, míg a nyugati részen ritkábbak a lelőhelyek. Feltehetően a lelőhelyek gyakorisága nem a szegedi múzeumtól való távolsággal áll egyenes arányban, hitelesebb magyarázatnak tűnik a terület keleti és nyugati felének természetföldrajzi különbözősége. Dorozsmától északra és nyugatra, a Dorozsma-Majsai-homokhát területén fekvő községek — Ásotthalom, Bordány, Mórahalom, Rúzsa, Üllés, Zsombó — területén csak 1-2 temetkezés került elő, míg Szatymaz határának déli, Kiskundorozsmával szomszédos részén, Kiskundorozsmán és Röszkén, a Tisza által egykor bejárt területen sűrűsödnek a lelőhelyek. A mai Csongrád megye nyugati felére jellemző ritka megtelepedésre utaló adatokat jól kiegészítik a Duna-Tisza közi homokhátság Bács-Kiskun megyei részéből ismert hasonló szórványos adatok.

6

6 Összegezve megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált mikrorégió 10. századi temetkezéseinek egyik sajátossága a „magányos" férfitemetkezések előfordulása, főleg a terület középső és nyugati sávjában. Ez megfigyelhető az általunk vizsgált területhez nyugatról és északról csatlakozó Bács-Kiskun, illetve még Pest megyei területen is. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a másik ilyen sajátosság a lovas vagy lószerszámos temetkezések magas aránya, hiszen a közel 40 lelőhely közül csupán 4 helyen nem kerültek elő, vagy nincs róla információnk. Adalék a terület gazdasági és társadalomtörténeti vizsgálatához A hosszúháti és a subasai temetők, illetve a tőlük elkülönülő sírok alapján megállapíthatjuk, hogy nemesfémekben gazdagabban mindig a temetőkben temetkeztek, míg a magányos temetkezések az aranyat, ezüstdíszeket figyelembe véve — szegényebbnek mondhatók. A terület gazdasági és társadalomtörténeti vizsgálatához újabb adalék, hogy a hosszúháti temető 595. sírjából előkerült 191 darab ezüsttárgy összsúlya 202,79 gramm. Ezzel, ezüstgazdagságát tekintve harmadik a bojárhalmi 3. sír (659 g) és az algyői 49. sír (335 g) mögött, megelőzve az algyői 72. sírt (142,4 g). Információ híján az aranytárgyakkal most nem számolhattunk, de Hosszúhát az aranyveretekkel és az aranygyűrűvel akár még javíthat a pozícióján. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a subasai temető sírjai korabeli rablásnak estek áldozatul, ezért ilyen összehasonlításra nem alkalmasak. Az anyagösszetételi vizsgálatok eredményei ugyanakkor a 66 A fent vázolt képet jól kiegészíti, hogy az észak-bácskai 10. századi sírok is többnyire magányosak (LOVÁSZ-CZÉKUS 2007, 299). 443