Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez

LŐRINCZY Gábor - TÜRK A ttila A lábperecek: A honfoglalás kori leletanyagban a lábperecek, bár nem ismeretlenek, de meglehetősen ritka leleteknek számítanak; mintegy tucatnyi előfordulásukról van adatunk (RÉVÉSZ 1996, 89,320. j.; ISTVÁNOVITS 2003, 313).

4

1 Egyedüli,

4

2 illetve páros leletként egyaránt előkerülnek. A karperecekhez hasonlóan formai szempontból lemezes, hurkoskampós záródású egyszerű huzal, illetve sodrott változatuk ismert, melyek arany-,

4

3 illetve többségében bronzdrótból, ritkán ezüstlemezből kivágott pántok.

4

4 A kiskundorozsmai 595. sír lábperecei a bronzdrótból sodrott, hurkos-kampós záródású típust képviselik, ugyanakkor a sírban megfigyelt helyzetük alapján igen valószínű, hogy használt, töredékes állapotban tették a sírba. Ez a lábperec típus — a párhuzamai alapján — a 10. század középső harmadára keltezi a sírt, mely összhangban van a többi melléklet alapján feltételezett korral. A lábperecek gyakran kerülnek elő hajfonatkorongos sírokból.

4

5 Ebben a vonatkozásban a kiskundorozsmai 595. sír annyiban mutat hasonlóságot, hogy a hajfonatokat valószínűleg itt is bőrszíjakra szerelt veretsorokkal díszítették, bár ebben az esetben hajfonatkorong nem került elő. A lábperecek másik gyakori kísérőlelete a veretes lábbeli, ahol az esetek többségében a lábbelik szárát nem díszítették magasan a veretekkel (RÉVÉSZ 1999, 72). A veretes lábbeli: Az 595. sírban fekvő maturus korú nő lábán magas, jóval a boka fölött végződő, hosszú szárú lábbeli lehetett egészen a térdig, mert a lábszár csontjain sötétbarna elszíneződés volt megfigyelhető. A lábfejeknek a sír aljával bezárt meredek szöge alapján feltehető, hogy az emberi lábszárakat mindkét oldalon szorosan közrefogó, a lólábcsontokat is rejtő lóbőr (és/vagy a nyereg) tartotta fenn ilyen magasan a lábfejeket (21. kép 3). Ennek következtében torzulhatott a lábbelik veretekkel díszített részének felülete (21. kép 4) oly mértékben, hogy a veretek eredeti helyzete pontosan nem rekonstruálható. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy más esetekhez hasonlóan a kör alakú, nagyobb méretű veretek a lábbelit a lábfej középső részén díszítették, főként a bal lábfej alapján ítélve, talán egy sorban elrendezve (21. kép 19-26; 22. kép 19-27, 54-59), míg a félgömb fejű ezüstszegek (21. kép 5-18; 22. kép 1-18, 28-53) ezeket szegélyezték oldalról, félkörben. A kiskundorozsmai 595. sír egy olyan újabb, biztosan megfigyelt veretes lábbeli, ahol annak sarokrészét (21. kép 4), tehát hátsó felületét is veretekkel díszítették, mint pl. Buj-Gyeptelek, Paptag esetében (ISTVÁNOVITS 2003, 26. t.). A veretek elhelyezkedése alapján számos párhuzama ismert a kiskundorozsmai 595. sírban feltárt veretes lábbeli-párnak (RÉVÉSZ 1996, 99-103), azonban a középső, nagyobb méretű veretek pontos formai megfelelőit lábbeliről eddig nem ismerjük. A lábbeli középső részét díszítő legelterjedtebb verettípus közepe ugyanis homorú, pl. Csongrád-Vendelhalom 38. sír (FODOR 1996, 306), míg ebben az esetben a középső rész domború (pl. 22. kép 19-27). A kiskundorozsmai 595. sírban feltárt veretes lábbelipár tovább gazdagítja a jól feltárt és megfigyelt veretes lábbelik számát, melynek fontosságára az alkalmazott verettípusok univerzális felhasználása miatt Révész László legutóbbi összefoglalása külön felhívta a figyelmet (RÉVÉSZ 1996, 99).

4

6 41 A fenti példákon kívül: Hajdúböszörmény-Bodaszőlö, Büdöskút 9. sír (NEPPER 2002, 50, 30. kép); Harta-Freifelt 1. sír (KUSTÁR-LANGÓ 2003, 15, 1. kép); Szentes-Derekegy házi oldal, Berényi B. 129. sz. földje 4. sír (CSALLÁNY 1941. 183); Tamaörs-Rajnapart 6. sír (RÉVÉSZ 2008. 281). 42 Tiszabezdéd-Harangláb-dűlő (Rácz-tag) 15. sír (ISTVÁNOVITS 2003, 214. 213. t. 15/10). 43 Zemplén-Szélmalomdomb (BUDINSKY-KRJCKA-FETTICH 1973, Abb. 12. 6-7). 44 Dormánd-Hanyipuszta 15. sír (RÉVÉSZ 2008. 84); Karos-Eperjesszög II. temető 53. sír (RÉVÉSZ 1996. 89. 91. t.); Kenézlő I. temető 10. sír (JÓSA 1914. 310-315); Tiszabezdéd-Harangláb-dülő (Rácz-tag) 9. sír (ISTVÁNOVITS 2003, 212, 210. t. 9/6). 45 Aldebrő-Mocsáros 20. sír (RÉVÉSZ2008, 28); Dormánd-Hanyipuszta 1. sír (RÉVÉSZ2008, 77); Ibrány-Esbóhalom 197a sír (ISTVÁNOVITS 2003, 98-99, 93. t.); Zemplén-Szélmalomdomb (BUDINSKY-KRJCKA-FETTICH 1973, Abb. 12. 6-7). 46 Révész László a csizmaveretes lelőhelylista összeállítása során kétségeit fejezte ki a Röszke, Ladányi dűlő-i csizmaveretek kapcsán azok közöletlensége miatt, ami azóta megtörtént. „ Mindkét lábfejen korong alakú, közepükön bemélyített, aranyozott ezüstből készült lábbeli veretek voltak, melyeknek száma elérte az 54-et. A bal lábfejnél jól megfigyelhető volt, hogy a veretek három sorban helyezkedtek el. " (KOVÁCS 1996. 51). A röszkeivel együtt régiónkban, így a kiskundorozsmai 595., az algyői 72., 93., illetve Szatymaz- Jánosszállás, Gróf A. földje 21. sírból (BÉRES é. n. 9. kép) kerültek elő veretes lábbelik (RÉVÉSZ 1996. 99). A kiskundorozsmai 595. sír leletegyüttese alapján nagy valószínűséggelfeltételezhető, hogy a bojárhalmi sírban is volt veretes lábbeli. 436