Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
10. századi temető Szeged-Kiskundo rozsma, Hosszúhátról megállapíthatjuk, hogy a halom alá vagy halomba temetés nem volt ismeretlen a Duna-Tisza közén megtelepedő 10. századi népesség körében. Az a tény, hogy a Hosszúhát-halmon eltemetett, 2002ben közölt fegyveres férfi sírját önálló körárok vette körül és nem a később ismertté vált halmos szarmata temető területén került elő, véleményünk szerint megerősíti korábbi feltevésünket, amely szerint ennél a temetkezésnél egykorú, vagyis a sír számára emelt halommal kell számolnunk. Magányosak-e a 10. századi magányos temetkezések? A Hosszúhát-halmon eltemetett kalandozó harcos sírja, bár első megközelítésre magányos temetkezésnek látszik — írtuk 2002-ben —, hiszen a több ezer m 2-nyi terület közepén egyedül került elő, valójában mégsem az. Nem tekinthető annak a magányos temetkezések egyik alapvető ismérve, a rejtve temetés szempontjából, mivel a dombvonulat keleti végének legkiemelkedőbb pontján, a körárok és részben a 18. századi térképi ábrázolás tanúsága szerint a harcost egy a domb tetejére emelt halom alá temették, semmiképpen sem a rejtve temetés szándékával (BENDE-LÖRINCZY-TÜRK 2002, 357-358). Az azóta elvégzett nagyfelületű ásatás egyik eredményeként kiderült, hogy a magányosnak tekinthető temetkezéstől 200 méterre egy 13 sírból álló 10. századi temető sírjai fekszenek. Ez újabb adalék ahhoz, hogy a körárkos-halmos temetkezést ne tekintsük magányosnak, valójában csak a közösségtől elkülönülő temetkezésként értelmezhetjük. A Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhát és Hosszúhát-halom lelőhelyek lehetséges összefüggéseinek vizsgálatakor továbbgondolásra érdemesek a magányosnak tartott temetkezések esetei is. Nyolc évvel ezelőtt felvetettük, hogy ezek a sírok esetleg egy-egy kiscsaládi temető, netán egy-egy kisebb létszámú közösség temetőinek első sírjai lehetnek. A kiskundorozsma-hosszúháti, a kiskundorozsma-subasai, újabban a Szeged-Öthalom, V. homokbányai nagy felületű ásatások egyik nyeresége, hogy hiteles körülmények között kerültek elő a 10. századi temetők, sírcsoportok, illetve tőlük nagyobb távolságra — Hosszúháton 200, Subasán 150 m-re — fekvő, azoktól elkülönülő temetkezések. Ugyanez figyelhető meg két nyírségi lelőhelyen is. 2 s Értékelésükhöz fontos adalék, hogy a közösségi temetőtől távolabb, elkülönülten eltemetettek többnyire fegyveres-lovas férfiak voltak. A Maros-torokkal szembeni, általunk vizsgált területről ma már közel 40 lelőhelyről mintegy 330-350 honfoglalás kori temetkezésről van több-kevesebb adatunk. A lelőhelyek közül két teljesen feltárt temetőben — Algyő, Sándorfalva közel 100-100 sír került elő, négy, szintén teljesen feltárt temetőben 13-18 sír volt (Szatymaz-Jánosszállás, Szeged-Csongrádi út, KiskundorozsmaHosszúhát). További 9 lelőhelyről 2-7 sír előkerüléséről tudunk. 24 lelőhelyről, a lelőhelyek kétharmadából — s mondanivalónk szempontjából most ez a lényeg — csak egyetlen temetkezés ismert. Eltekintve a részletek itteni ismertetésétől, hajlunk arra, hogy a 2-6 sírós temetőrészek, ahonnan szinte csak felnőttek sírjait ismerjük, valójában a közepes sírszámmal jellemezhető temetők sorába tartoznak. A régi ásatások esetében többször is előfordulhatott — mint pl. Szeged-Bojárhalomnál hogy a gyermeksírokat nem vették észre. Visszatérve a magányosnak/elkülönültnek tekinthető temetkezések kérdéséhez, az itt bemutatott Kiskundorozsma-Hosszúhát, illetve a Kiskundorozsma-Subasa és Szeged-Öthalom, V. homokbánya esetében az elkülönülő sírok nagyfelületű feltárás során kerültek elő, az említett nyírségi példákhoz hasonlóan. A fentiek alapján azt is megállapíthatjuk, hogy mindig a temetőkben temetkeztek nemesfémekkel gazdagabban, míg a magányos temetkezések — az aranyat, ezüstdíszeket figyelembe véve — szegényebbnek mondhatók. Más esetekben a véletlenül előkerült sírok környékét sikerült kisebb-nagyobb felületen megkutatni, mint pl. Domaszék, Nógrádi-tanya, BordányBelterület, Zsombó, Bába-dülő. Ezeket, hasonlóan a kisebb-nagyobb földmunka, pl. szőlő alá forgatás, erdőtelepítés, homok- vagy agyagbányászás során előkerült sírokhoz, egyelőre magányos temetkezésként értelmezzük. A magányos sírok közül 15 — részben az embertani adatok, részben a régészeti leletek alapján — férfié volt, 5 esetben az eltemetett neme nem eldönthető és csak 3 esetben temettek el nőt magányos sírban (BordányBelterület, Kistemplomtanya (Bordány)-Dudástanya, Kiskundorozsma-Gépállomás). 2<V Nyíregyháza-Felsősima (JAKAB 2009) és Nyíregyháza-Oros, ez utóbbi közőletlen adatért és a hivatkozás lehetőségéért Jakab Attilának mondunk köszönetet. 431