Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
LŐRINCZY Gábor - TÜRK A ttila A SZEGED-KISKUNDOROZSMA, 1 595. sír Párta vagy fejfedő: Az 595. sírban a koponya mögött 10-20 cm-re 3, valamint távolabb, a juh combcsont és az edény között (8. kép 6) további 3 db, kerek ezüstlemezből préselt, aranyozott hátterű, domború felületű, peremes kialakítású, nyolcszirmú mintájú rozetta került elö, többsége erősen töredékes állapotban (9. kép 1-10). A kevésbé sérült darabok alapján megállapítható, hogy a mintát körülfogó perem és a rozetták végének találkozásánál elhelyezett, veretenként 4 varrólyuk segítségével rögzítették őket. Előkerülési helyük, technikai kivitelük és formai párhuzamaik alapján valamilyen fejfedőt díszítő vereteknek határozhatjuk meg őket. Bár a hasonló formájú és a koponya környékén előkerülő vereteket a hazai kutatás többnyire párta, illetve fej fedő vereteknek tartja (KÜRTI 1996, 150), egyes újabb kutatási eredmények kétségbe vonják a párták meglétét a honfoglalás kori leletanyagban (SELMECZI 2006). Ebben a kérdésben — a részben másodlagos helyzetben lévő — a szeged-kiskundorozsmai veretek helyzete sem ad egyértelmű információt. Az Almásfüzitőről (KISS 1987), Kecskemétről (SZABÓ 1955. 22. ábra), KÍStokajbÓl (K. VÉGH 1993, 55-56) ismert, hasonló formájú fej fedő-veretek formai szempontból, mint a sugaras díszítésű rozetták, közeli párhuzamot jelentenek, melyek előfordulása Horváth Ciprián legfrissebb gyűjtése alapján a Tiszától nyugatra jellemző. 2 g Révész László vetette fel a veretek törékenységére utalva, hogy a préselt rozettás vereteket is bőrszíjra, vagy erőteljesebb textilre felvarrva viselhették, amely megóvta azokat, alkalmanként lefejtve pedig könnyebben tisztíthatták az alaptextilt. Véleménye szerint nem zárható ki az sem, hogy a veretek belsejét viasszal, vagy gyantával töltötték ki, így merevítve azokat, hasonlóan a kora avar kori ólomkitöltésű lószerszám-veretekhez (RÉVÉSZ 2001, 26-27). A kiskundorozsmai sír esetében a veretek belsejében ilyen tömítő, merevítő anyag nyomát nem sikerült megfigyelni. Rombusz alakú ruhadíszek: A viselet préselt veretei közül az aranylemezből készült, rombusz alakú 1SSZÚHÁTI TEMETŐ LELETEIRŐL ruhadíszeket említhetjük, melyekből összesen 9 db került elö, többségében a nyak körül, egy részük feltehetően viseleti helyzetben (14. kép). Díszítésük az ennél a verettípusnál megszokott: peremükön gyöngysordíszt imitáló mintasor fut, melyet belül határozottan bemélyedő árok választ el a középső, ívelt oldalú rombusz alakú mintától. A leleteket varrólyukakon keresztül erősítették fel, melyeket a tárgyak sarkain alakítottak ki. Három veret esetében a hosszanti tengely menti varrólyukak párosával fordulnak elő: egy a veret félkör alakban kidomborodó peremének közepén, a másik pedig az oldalán található. Ennek a megoldásnak az oka egyelőre ismeretlen, miként abban sem lehetünk biztosak, hogy ez a verettípus a ruházat mely részét díszítette, bár a kutatás többnyire ingnyak díszeként határozta meg funkciójukat (SZŐKE 1962, 26; RÉVÉSZ 1996, 83, 94; LANGÓ 2000, 302), de egyes esetekben a kaftán gallérján való elhelyezésük is lehetséges (RÉVÉSZ 2001, 21). A nyak körül in situ megfigyelt veretek esetében a jobb oldali darabok helyzete alapján felmerül a két sorban való elrendezés lehetősége, 3 0 azonban az itt tárgyalt sír esetében a veretek kis száma alapján ezt nem látjuk bizonyítottnak. Elsősorban a Dél-Alföldre jellemző rombusz alakú ezüst ruhadíszekről elmondható, hogy a 10. századi női viselet jellegzetes elemei (KŐHEGYI 1980, 212-213, KÜRTI 1980, 334), de aranylemezből préselt változataik ritkán fordulnak elő. Ezt a lelettípust legutóbb Langó Péter foglalta össze a Szarvas, Veliki-halom 1. sír kapcsán, ahol arany és ezüst préselt rombusz alakú veretek együtt kerültek elő (LANGÓ 2000, 302-304). A Bana-Ördögásta-hegy 2. sírjából mindössze egy préselt aranyveretet (KISS-BARTHA 1970, 225), a Kecskemét-VárosföldFarkas tanya 3. sírból 3 darabot (HORVÁTH 1993, 325), az említett szarvasi sírból pedig 5 példányt ismerünk. A Buj-Gyepteleken préselt ruhaveretekkel és veretes lábbelivel eltemetett, a dorozsmaihoz hasonlóan idős nő sírjából 11 veret került elő (CSALLÁNY 1970, 294-295). A tárgytípus használatáról azt lehet tudni, hogy az itt bemutatott dorozsmai lelettel kiegészülve az ismert lelőhelyek fele az Alföld déli részéről került 29 Horváth Ciprián: Női fejdíszek a honfoglalás kori Kárpát-medencében. (MFME - StudArch 13. in print). Köszönetet mondunk a szerzőnek a kézirat ismeretéért és a hivatkozás lehetőségéért. 30 Párhuzamát lásd pl. Algyő 93. sírjában (KÜRTI 2001. 30. kép). 432
