Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
LŐRINCZY Gábor - TÜRK A ttila sorban egyes temetők között mutat markáns eltéréseket. 2 6 A szuperpozícióról A kis sírszám és a temető feltételezett rövid használata ellenére előkerült egy szuperpozíciós síregyüttes is: a leggazdagabb nő sírját (595. sír) egy melléklet nélkül eltemetett férfi sírjára (594. sír) ásták rá (8. kép 1-2). Mivel hasonló helyzetek a 10. századi temetőkben igen ritkán fordulnak elő, ezért ennek értelmezése nehézségekbe ütközik. Nem zárhatjuk ki a temető hosszabb idejű használatát sem. Választ talán a két sír anyagának 1 4C-es vizsgálata adhat. Még egyszer a halmos temetkezésekről A Hosszúhát keleti végén feltárt sírt 2002-es tanulmányunkban a temetkezést kerítő árok és az I. katonai felmérésnek a területet ábrázoló térképlapján olvasható felirat — Hosszúhát-halom alapján egyértelműen halmos temetkezésként értelmeztük. Az új adatok fényében érdemes a közel 10 évvel ezelőtt tett megállapításainkat átgondolni. Az 1999-ben feltárt 100. sírtól alig 80-100 méterre 2004-ben egy körárkos-halmos szarmata temető is előkerült, ezért úgy gondoljuk, hogy az I. katonai felmérés térképlapján olvasható felirat nem feltétlenül, vagy nem csupán a 10. századi, a 100. sírt kerítő körárok alapján feltételezett halommal, hanem a szarmata kori sírhalmokkal is kapcsolatba hozható. A 10. századi temetkezések és a szarmata kori sírhalmok változatos kapcsolatát az általunk vizsgált mikrorégióból is kellő mértékben tudjuk illusztrálni. A hosszúháti 100. sírnak önálló halmot emeltek, és a kis sírszámú 10. századi temető sírjait nem ásták bele a temető és a magányos sír között kb. félúton, mindkettőtől 80-100 méterre fekvő, közel 600 évvel korábban emelt halmok egyikébe sem. Ugyanakkor a hosszúháti temetőtől mintegy 4,5 km-re délre, a Maty-ér nyugati partján előkerült kiskundorozsma-subasai, 4 sírból álló temető egyik sírját egy szarmata sírhalom közepébe, míg két másikat egy-egy szarmata kori halom szélébe ásták a körárkok tanúsága szerint (BENDE-LÖRINCZY-TÜRK s. a.). Ez a megfigyelés azon, folyamatosan bővülő adatok sorába illeszkedik, amelyek szerint a honfoglalók is temetkeztek másodlagosan kurgánok betöltésébe (TÜRK 2009), amint az a kelet-európai steppe kora középkori nomád népeinél gyakran megfigyelhető.7 Egyes temetőkben, így például a kiskundorozsma-hosszúháti temetőben is a sírok, sírcsoportok között az átlagosnál nagyobb a távolság. Véleményünk szerint egyes sírok fölé a szokványos sírhantnál nagyobb halmot vagy nagyobb közös hantot is emelhettek, amelyek az idők során az erózió és a talajművelés következtében megsemmisültek. A Maros-torokkal szembeni mikrorégiónál maradva, Szeged-Bojárhalmon pl. 4-6 méterre helyezkedtek el egymástól a (felnőtt)sírok. Ezt a felvetést a sírok távolságán kívül, legfeljebb a hosszúháti 100. sír kerítőárkából a mélyszántás után éppen hogy megmaradt sekély árok bizonyítja, amely azonban a megásásakor közel azonos mélységű volt magával a sírgödörrel. Felvetésünk további illusztrálásaként térjünk vissza a subasai kis sírszámú temetőhöz. Ha csak a 10. századi sírok helyzetét ábrázoló felszínrajzot látnánk, jogosan merülne fel a kérdés, mi magyarázza a sírok közötti nagy távolságokat. De amikor együtt látjuk a honfoglaló sírok helyzetét és a szarmata körárkokat, magyarázatot nyer a sírok közötti nagy távolság, ha elfogadjuk, hogy szándékosan ásták a 10. században még álló szarmata halmokban az elhunytak sírjait. E kérdésre egyértelmű választ egyelőre aligha adhatunk, hiszen a sírok közötti nagyobb távolságok más módon is magyarázhatóak, pl. a később elhunytak, de nem itt eltemetetteknek kihagyott sírhelyeiként. A fenti példák alapján azt azonban 26 Vö. Tóth Anikó: A nyíri mezőség a 10-11. században. PhD disszertáció kézirata. Budapest 2008. Köszönjük a Szerzőnek, hogy kéziratát megismerhettük. 27 Az orosz kutatás pl. a kazárok esetében a kurgán alá, illetve kurgánba másodlagosan történő temetkezések aránya és kronológiai összefiiggéseik alapján különítette el, hogy mikortól és mi tekinthető tényleges kazár megtelepedésü területnek. Véleményük szerint a kurgán alá történő temetkezés a tényleges megszállás, megtelepedés attribútuma (lehet), ellentétben a másodlagos betemetkezésekkel (AFANAS 'EV-A TA VIN 2002, 16). A honfoglaló magyarok ezen temetkezési szokásával összefüggésben említjük meg, hogy a két, Ukrajna területén legutóbb ismertté vált „magyar gyanús" lelőhely, Dmitrievka (SUPRUNENKO-MAEVSfC4 2007) és Ordzonikidze (KOMAR 2008) sírjai szintén korábbi időszakból származó kurgánokba történő másodlagos temetkezések. 430
