Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
LŐRINCZY Gábor - TÜRK Attila: 10. századi temető Szeged-Kiskundorozsma, Hosszúhátról. Ujabb adatok a Maros-torkolat Duna-Tisza közi oldalának 10. századi településtörténetéhez
10. századi temető Szeged-Kiskundo rozsma, Hosszúhátról leges tipológiai kapcsolataik feltárásához egy sokkal apróbb részleteket is figyelembe vevő (pl. a lókoponyák tájolása) klasszifikációra lesz szükség. A csontos húsételről Az itt eltemetettek közül három elhunytnak adtak mellékletül csontos húsételt. A 650. padmalyos férfisírban a halott jobb medencelapátján fekvő juh medencecsont (28. kép 3-4), az 595. gazdag női sírban (8. kép 6) juh combcsont, az 596., ugyancsak női sírban (25. kép 1-2) juh felkar utalt az ételmellékletre. Az ételt a koporsóba helyezték, a halott felsőtestére vagy — az 595. sír esetében a koponya mögé állított edény mellé, feltehetően mindhárom esetben fatálra. A kiskundorozsmai temető közelében, a Zsombó-Ménesjárás-dűlőben előkerült férfi temetkezésben a koponyával 24 együtt, a bolygatott földből előkerült juh combcsont jelezte az ételmellékletül adott húsételt (BENDE-LÖRINCZY-TÜRK 2010). Az egész 10. századi magyar településterületen elterjedt szokás volt, hogy az elhunyt sírjába túlvilági útravalóként ételt tettek. Ezek előfordulási arányai szinte temetőnként változik. Az állatfajtákat tekintve az ételmellékletek egységesnek tűnnek. A csontok túlnyomó többsége juh lapocka vagy juh comb volt. A húsos ételadományt a 10. századi magyar sírokban leggyakrabban a fej és a váll mellé helyezték (RÉVÉSZ 2006B, 139). Mikrorégiónkat tekintve ezt a képet tükrözi a kiskundorozsmai temető és az említett zsombói sír is. A többi, magányos és kis sírszámú, döntően az elmúlt évszázadban előkerült temetkezések esetében az állatmellékletek közül csak a lócsontok előkerülésére figyeltek, az egyéb ételmaradványra utaló állatcsontokat nem gyűjtötték be. A két nagy sírszámú — archeozoológiailag feldolgozott — temető, Algyő (VÖRÖS 2000) és Sándorfalva (VÖRÖS 2004) között azonban jelentős különbség mutatkozott. Új, hiteles feltárásoktól várhatjuk az ételmellékletek területi és időbeli változásának megismerését. Edény a sírban A temető egyetlen, kézikorogon készült fazeka (595. sír) a koponya mellett, oldalára dőlve került elő (8. kép 6). Az edényt rövid, ívelten kihajló, lekerekített pereme alatt beböködött pontsor, hasvonalán sekély, párhuzamosan bekarcolt hullámvonal-kötegek díszítik (8. kép 7-8). Területünkön ritka a 10. századi temetkezésekben a kerámiamelléklet. Egyet ismerünk a Kiskundorozsma, Jerney téglagyár területén feltárt sírból, ahol a koponya mellől került elő. Három edényt említenek a Szatymaz-Jánosszállás, Gróf Á. földjén feltárt 26 mellékletes temetkezésből, valamint hét edény volt a 83 sírós algyői temetőben. Az eddig rendelkezésünkre álló információk alapján megállapíthatjuk, hogy az edénynél jóval gyakoribb volt területünkön a csontos húsétel mellékelése. Merva Szabina legfrissebb gyűjtése alapján az edénymellékletes síroknál 35%-ban a fej mellé, 27%-ban pedig a láb mellé tették az ételmellékletet, de a test mellett is előfordul. Adatai alapján a variánsok elterjedése kevésbé mutat területi jellegzetességet, gyakran még egy temetőn belül sem feltétlenül egységes. Tettamanti Sarolta azon megállapítása, miszerint a Dunától nyugatra és északra eső részeken a halott lábánál találhatóak az edények, a Felső-Tisza-vidéken, az Alföld északi részén és a Duna-Tisza közén pedig a fejnél és a vállnál elhelyezett edények domináltak (TETTAMANTI 1975, 104), az újabb adatok tükrében módosulni látszik."^ A tojás mellékletadásról A temetőben két gyermek, egy 3-4 éves (701. sír: 28. kép 5) és egy 8-10 éves (720. sír: 29. kép 7) mellé helyeztek tojást. Ez a szokás — Tettamanti Sarolta gyűjtése szerint — kizárólag köznépi temetőkben, és ott is csak egy-egy sírban fordul elő (TETTAMANTI 1975, 109). K. Éry Kinga mutatott rá, hogy a tojást általában ízületvégekhez, vagy nemi szervek környékére helyezték (K. ÉRY 1968, 103 104). Bakay Kornél a tojásmellékletet idegen etnikum megjelenéséhez kötötte (BAKAY 1978, 189). Gallina Zsolt véleménye szerint, mivel az újjászületés szimbóluma, ezért kerül elsősorban gyermek- és női sírokba (GALLINA 2001, 93). Istvánovits Eszter a tojásmellékletet az avarokra jellemző rítusok közé sorolta (ISTVÁNOVITS 2003, 448). Tóth Anikó elemzése alapján ez a szokás egy adott régióban elsö24 Marcsik Antónia meghatározása szerint a maturus korában elhunyt férji mongol id jellegzetességeket mutat, de orrcsontja kiálló, ami nem ennek az embertani típusnak a jellemzője. Teljesen megegyezik a kunbábonyi sírban nyugvó férfi sajátosságaival (MARCSIK -SZALA1 1992). 25 Az adatokért és a hivatkozás lehetőségéért Merva Szabinának mondunk köszönetet. 429
