Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
GALLINA Zsolt - VARGA Sándor: Avar kori településrészlet és temető Versend-Rasztina-dűlőn. Előzetes beszámoló az M60-as autópályán feltárt 94. lelőhelyről
Avar kori településrészlet és temető Versend-Rasztina-dűlőn választotta el a településtől (5. kép 1). A temető déli, délnyugati részén található temetkezések ugyanakkor vágták az avar anyaggal keltezett árokszakaszt, sőt néhány sírsor terjedelemben túlnyúltak azon. Ezen a részen valószínűleg a temető egyszerűen „kinőtte magát" és a temetkezések folytatásával a korábban kijelölt temető határán túlra terjeszkedett. A temetőt határoló, vagy a sírok egy részét övező árkok más lelőhelyekről is ismertek. Érdekes, hogy a temetkezési szokásokban is hasonlóságot mutató, a versendi temetőhöz legközelebb fekvő Bóly-Sziebert puszta lelőhelyének A sírcsoportjától északra, szintén a sírok vonalát követve, enyhén ívben futó árkot dokumentált a feltáró (PAPP 1963, 184, 3. kép). Széles, tagolt temetőárok határolta a nyugati és keleti oldalról a SzegedKiskundorozsma, Kettőshatár lelőhelyen előkerült, 298 sírból álló, I. számú, nagyobb temetőrészietet is (MÉSZÁROS-PALUCH-SZALONTAI 2005, 150; MÉSZÁROS-PALUCH-SZALONTAI 2006, 100). 1 0 A versendi temetőben több árok esetében ugyanakkor felmerült annak lehetősége is, hogy a temetőn belül egyes temetőrészeket különített el egymástól. Az ilyen, kisebb-nagyobb temetkezési csoportokat elválasztó árkoknak, árokszakaszoknak egyaránt lehetett társadalmi, etnikai, de akár egyszerűen csak időbeli elkülönítő szerepük. Reményeink szerint a temetkezési szokások, a leletanyag és az embertani adatok részletes elemzését követően választ kaphatunk ezekre a kérdésekre is. A temetőt határoló árkok mellett érdekes támpontul szolgálhat a versendi avar közösség túlvilági felfogásával kapcsolatban, a délnyugati árokszakaszban (561. obj.) talált kisebb termetű kutya csontváza, valamint a temetőt északról határoló árok (1083. obj.) aljából előkerült lócsontváz (5. kép 2). Hasonló jelenségeket a 10-11. századi temetőkből ismerünk." TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A kedvező talajadottságok és a lelőhely újkori bolygatatlansága eredményeként a temetkezések szinte mindegyikénél sikerült megfigyelni az elhunyt sírgödrét, illetve annak szerkezetét. A DNy-ÉK és Ny-K-i tájolású sírok többsége szabályos, vagy lekerekített sarkú, téglalap alakú foltként jelentkezett a nyesett felszínen. Betöltésük sárgásbarna/barna színű humuszos, löszös kevert talaj volt. Több esetben figyeltünk meg, főként a temető északkeleti részében az altalajjal szinte teljesen megegyező betöltést. A korabeli rablások következtében ugyanakkor gyakoriak voltak az egy-egy síron belüli kisebb-nagyobb sötétebb elszínezödésü foltok. A sírgödrök többsége függőleges, vagy meredeken rézsűs oldalfalú egyszerű aknasír, amelyeknek alja egyenesre kialakított. A temetkezések jelentős részében figyeltünk meg a halott számára kiképzett ún. sírkamrát. 1 2 A sírgödrök hosszanti és rövidebbik oldalában egyaránt, a sírmélységtől függően, különböző mélységben észleltük az általában 8-10 cm széles, 4-6 cm mély vájatot, amely arra szolgálhatott, hogy a koporsó, vagy kerevet felett, az egymás mellé behelyezett deszkák révén és azokat a sírgödör oldalaihoz rögzítve, mintegy lezárja azt (5. kép 3—4). 1 3 Gyakoriak voltak a temetkezések nyugati és keleti végén, a sírok aljában kialakított 10 Langó Péter és Türk Attila a Kiszombor Tanyahalom-dűlő lelőhelyen tárt fel egy kisebb sírszámú avar temetőt, amelynek sírjai mellett egy hármas osztású árkot dokumentáltak. Az ásatok a megfigyelt jelenségek alapján feltételezik, hogy az árok az egykori temetőt határolta (LANGÓ-TÜRK 2004. 210-211). IIA honfoglaló és kora Árpád-kori temetkezéseket határoló árkok és a különböző bálvány fák óvó-védő szerepére a káli temető kapcsán elsőként Szabó János Győző hívta fel a figyelmet (SZABÓ 1970). Dolgozatát követően egyre több figyelem fordult a temetők széleinek feltárására is, valamint a gyakran humuszrétegben fekvő, állatcsontok (kutya temetkezés, lókoponya) dokumentálására, begyűjtésére. Példaként említhető Homokmégy-Székes 10-11. századi temetője, ahol a sírmező déli határáról egy lókoponya került elö (GALLINA-HAJDR1K 1998, 137, 155). 12 Lörinczy Gábor a sírgödrök ezen típusát, a Szegvár-Oromdűlőn megfigyelt temetkezések metszete alapjánfülessírként határozta meg és elkülönítette az egyszerű aknasiroktól (LÖRINCZY 1991. 129-130). Ezzel ellentétben Kürti Béla a fulessírt az egy szerű aknasir egyik változatának tartja. Véleménye szerint a sírgödör kiképzésének sajátossága a megszokott aknasír formájához csatlakozva csupán a halott fölötti tető elhelyezését biztosítja (KÜRTI 1996, 4. j.). 13 Hasonló megfigyelést tett Szalontai Csaba Szeged-Kiskundorozsma, Kettőshatár mindkét (I-II.) temetőjében (MÉSZÁROS-PA L UCH SZALONT A1 2005. 1.53; MÉSZÁROS-PALUCH-SZALONTAI 2006. 100, 102), Ódor János a Szekszárd, Tószegi-dűlőben feltárt nagy kiterjedésű, a teljes avar korszakot felölelő temető temetkezéseiben, valamint a Sebők Katalin és V. 377
