Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
Falko DAIM - Jérémie CHAMEROY - Susanne GREIFF - Stephan PATSCHER - Peter STADLER - Bendegúz TOBIAS: Császárok, madarak, indadíszek. Egy bizánci övveret a 8. századból és egy új lelet Dél-Magyarországról
F. DAIM-J. CHAMEROY-S. G REIFF - S. PATSCHER - P. STADLER - B. TOBIAS A préselőminták használata tette lehetővé több, csaknem ugyanúgy díszített lemez előállítását, amelyre ebben az esetben szükség volt, mivel ezeknek az övgarnitúráknak többnyire hat egyforma verete volt. A negatív préselőmintát, amellyel a veret képes oldalát kellett megmintázni, viaszból formázták meg, miközben az előkép-minta mellette volt — így cserélődhetett fel a jobb és a baloldal az ábrázoláson. A viaszmintát utána feltehetően agyagba zárták, kiégették és azután öntötték bele a folyékony fémötvözetet. 9 A hátoldalon a szegélyen belül összesen három, vékony ezüstlemezcsíkból lévő rögzítő hurkot tettek, amelyek segítségével végül is a veretet a szíjra erősíthették. Utána következett a veret tüzaranyozása. Ehhez finom aranyport készítettek, amelyet higannyal kevertek össze, majd miután a veret képes oldalát ezzel a folyékony fémkeverékkel bekenték, a dísztárgyat a tűzben felhevítették. A higany egy része ettől elpárolgott és vékony aranyamalgám réteget hagyott hátra, amely ellenállóbb, csillogóbb és jobban polírozható, mint a tiszta arany. Végezetül beakasztották a veretcsüngőt a csuklópántba, majd az így elkészült díszes veretet az övre erősítették: a rögzítő hurkokat átdugták az övön lévő kis nyílásokon, hátul pedig elvarrták vagy pecekkel rögzítették őket. A veretcsüngőt nem ismerjük, feltehetően félkör alakú vagy éppen ötszögletü volt, mint maga a veret. A szeged-kiskundorozsmai veret jól illeszkedik a 8. századi bizánci övgarnitúrák, szíjvégek és veretek bemutatott csoportjába (DAIM 2000, 77-204). Ajándékként kerültek a Bizánci Birodalom szomszédságában — pl. a Kárpát-medencébe — a helyi hatalmasságokhoz és igazán jól keltezhetőek, mert előképül szolgáltak olyan, avarok által készített tárgyaknak, amelyek egy része később széles körben elterjedt. Nagy számban fordulnak elő olyan késő avar kori csatok, veretek és szíjvégek, amelyeken profilból ábrázolt fej látható — pl. a leobersdorfi 69. sír csatja (5. kép 4) —, amely két nagyszíjvég kivételével mindegyik példányon balra néz. Ez utóbbiaknál az egymás fölött lévő medaillonokban a profilból ábrázolt fejek váltakozva balra és jobbra tekintenek (lásd a leletlistákat). 1 0 Majdnem mindegyikük — már amennyire felismerhető — egy erősen stilizált fejdíszt visel, az öltözék redőzete legtöbbjüknél felismerhető. Több mint egy tucat esetben az arc előtt egy ág vehető ki. Mivel azonban egyes motívumok annyira elmosódottak és alig kivehetők, két térképet készítettünk: az egyik térképen (6. kép 1) az összes olyan késő avar síregyüttes megtalálható, amely profilból ábrázolt fejjel ellátott övdíszt tartalmazott, a másik térképen (6. kép 2) pedig csak azokat jelöltük, amelyekben az övdíszen a profilból ábrázolt fej és az ág is megvan. Érdekes ezzel kapcsolatban az avar terület északnyugati perifériáján mutatkozó leletkoncentráció. Ez amellett szól, hogy a „Császár babérággal" ábrázolásnak északnyugaton is voltak előképei, amelyeknél az arcképek szintén balra néztek. Az ággal ábrázolt bizánci császár ritka motívum. Szép párhuzama egy ezüst dobozka finoman kidolgozott fedele (5. kép 3, 5), amelyet a madridi Museo Nációnál de Arqueología-ban őriznek. Itt sajnos éppen az arc előtti mező tört ki, de mivel a fej mögött — a szegedi verethez hasonlóan — egy finoman kidolgozott levélinda van, abból indulhatunk ki, hogy az arc előtti mező is a szegedi császáros verethez hasonlóan volt kidolgozva (JIMÉNEZ GARNICA 1980). A madridi ezüstdobozka ezeken túl még egyéb olyan részleteket is mutat, amelyek a szegedi veretnek pontosan megfelelnek: a császár hosszúkás feje a markáns állal és hosszú nyaka, a virág alakú kerek fibula, a redők vonala és a chlamys gyöngyökkel kirakott szegélye alapján mindkettőnek ugyanaz volt az előképe. Van azonban egy jelentős különbség: a szegedivel ellentétben a császár itt jobbra néz, a kerek fibula pedig helyesen, a jobb vállon ül. A madridi ezüstdobozka datálása alapján a szegedi veret biztosan besorolható a 8. század közepére vagy második felébe, a dobozkát azonban egy másik úton is kapcsolatba lehet hozni az avar kronológiával. Ez a körbefutó szegély, amely a ritkán előforduló, átellenes palmettákból áll (5. kép 6), amelyek a késő avarkor III — kb. a 8. század harmadik harmada — szíjvégeinek egyik vezérmotívuma (LIPPERT 1969, 13. Tab. 20). Mit jelent a császárportré az ággal, milyen üzenetet közvetített az az öv, amelyet ezekkel a véretekkel díszítettek? Nem olyan régen, amikor a bi9 Egy elméleti, ehhez illő pozitív préselőmintát először ugyancsak viaszból készíthettek úgy, hogy azt első lépésként egyszerűen belenyomták a már kész negatív mintába, majd utána úgy alakították, hogy az elkészült lemezveretnek egyenletes legyen a vastagsága. Ezt a második, immár pozitív viaszmintát is agyagba kellett ágyazni és kiégetni, azt követhette azután a színesfém beöntése. 10 Legutoljára lásd FANCSALSZKY 2007, Taf. 52. 14-15. 342
