Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
GARAM Éva: A zamárdi avar kori temető többes temetkezései
GARAM Éva Az 1140. sírban a férfi övdíszei a bócsai fejedelem „nemzetségi" öve vereteinek, kevésbé értékes anyagból készített másolatai. E körbe tartozik a két címer alakú veret is. A kisebbik, a kevésbé díszített, egy Bócsa-típusú rövid keresztvasú kard verete is lehetne (ez egyben az első ilyen típusú kard lenne a Dunántúlon!). A Zamárdi 1140. sírban eltemetett férfi személyében egy, a kora avar kori szállásterület keleti feléről (békés vagy hódító céllal?) származott személyt láthatunk, aki a zamárdi, germán gyökerekkel is bíró közösség tagja lett, és élete végén germán öltözetű társával/feleségével temették egy sírba. A temetés időpontját a férfi tárgyai határozzák meg, amelyek közül a legfiatalabb a Pancsova-típusú nagy szíjvég. Ez a típus az Alföldön gyakori, a Dunántúlon nagyon ritka. Kölkeden az A temető 276. sírjában egy préselt, fogazott szalagfonatos veretű női öv végén található (KISS 1996, 80, Taf. 61), Zamárdin pedig a 7. század közepére keltezhető bócsai típusú övdíszekkel együtt. Az alföldi teljes veretsorú Pancsova-típusú garnitúrák sem keltezhetők a 7. század közepénél korábbra (GARAM 2001. 148). Ez azt mutatja, hogy az antik, mediterrán eredetű, a germán népek körében jellegzetessé vált hosszú veretes, csüngős övek és kapszulák a Dél-Dunántúl területén avar környezetben ritkaságszámba nem menő viselet tartozékai voltak még a 7. század 2-3. negyedében is. A zamárdi kettős sírok többi férfitemetkezésének övdíszei közül a 2070/a-b sírban találtak méltóak még említésre. Ez egy férfi és fiúgyermek közös sírja, a férfinak (apa) sima bronzlemez övdíszei voltak, kisméretű nagy- és kisszíjvégek kis kerek veretekkel, a fiú pedig fogazott, szalagfonatos veretekkel volt eltemetve. Ez a kora avar kori kétféle típus egyidejűségének újabb bizonyítéka. A 376/a sír rekeszes vas szíjvége is kora avar kori. A kölkedi A temetőben és Zamárdin is vagy sok mellékszíj as, vagy címer alakú hátveretes garnitúrákban fordulnak elő. Kiss Attila tágan csak a kora avar korra keltezi használati idejüket (KISS 1996, 213). Vizsgálatokkal ezt a tág időhatárt szűkíteni kell. Fegyverek: A többes temetkezések férfi sírjai közül kard (vagy nyoma) volt az 1140/b, 1384/a és az 523/a sírban. Legépebb az 523. síré, középszéles penge, két helyen a tokveretek lemezének nyomaival, azokon a helyeken, ahol a felkötő fülek lehettek. Feltehetően P-füles kard volt. Az 1140/b sír esetleges rövid keresztvasú kardjáról már volt szó. A rablók által kiemelt kardnak csak néhány kisfelületü töredéke maradt a sírban és az esetleges keresztvas veret. A két avar típusú kardon kívül még az 1384. kettős sírban volt kard. A sír bolygatása után egy germán kard felkötőszíjának két, öntött bronz prizma alakú verete maradt a sírban (MENGHIN 1983, 150-151). A sírban fekvő nő kevés megmaradt leletéből az ovális karikájú vascsat mutat a germán világ felé. Vas nyílhegyek voltak a 250., 518., 1140., 1384. és a 375. sírok férfiai mellett. Az íjas férfiak közül a 250/b sírban nyugvó férfinak csak a tegezt tartó övén voltak veretek, kerek rozetták. Lovas pásztor lehetett, ugyan lovát nem temették melléje, de a sírjában talált lópata-vakaró és reszelő lóval/lovakkal való szoros kapcsolatra mutat. (Bár lehetett a férfi kovács vagy ötvös is, ugyanis tarsolya mindenféle hulladék fémmel volt tele.) Feleségét míves, fogazott, szalagfonatos veretekkel díszített öves öltözékben temették melléje. Az 1140/b sírhoz tartozó teljesen bolygatott lósírban egy lándzsa volt, ezáltal a többes sírokban eltemetett férfiak közül a kettős öv, fegyverek, díszes öltözetű „feleség" és a ló alapján az 1140/b sírban nyugvó volt a legrangosabb. Kettős ló sírok (7-8. kép) A zamárdi temető két, gazdagon felszerelt kettős lósírja egyelőre párhuzam nélkülinek tűnik a kora avar kori lósírok között. A kunágotai, gazdag aranymellékletes férfival együtt — a legelső híradás szerint — két ló került napvilágra (BÓNA 1983, 89), a múzeumba került lószerszámveretekből azonban csak egy garnitúrára való állítható össze. 1 1 A zamárdi 455/a-b és 456/ a-b kettős lósír voltaképpen hármas temetkezésként értékelhető, ugyanis mindkét sírnál a lovak gazdái is ismertek; a 457. sírban fekvő férfi a 455., a 472. sírban talált pedig a 456. sír lovainak gazdájaként. 1 2 A lósírokat — az avar korban a lótemetési típusok egyik széle11 Bóna Ist\'án kritikai feldolgozásából azonban az is világos, hogy a kunágotai sírból egyetlen vastárgy sem került múzeumba, annak ellenére, hogy egy kard és egy zabla meglétéről a korai közlemények hírt adnak. Ha a két ló közül csak az egyiknek volt veretes hámja, a másik megléte a fennmaradt leletekből nem bizonyítható. 12 Természetesen kettős temetkezés a gazda és a ló egy sírgödörbe fektetése, de kettős vagy többes temetkezés tágabb értelemben minden olyan lovas temetkezés is, amelyben a lovat nem a gazdával együtt, hanem külön sírba temették. Ezekben az 318
