Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)
GARAM Éva: A zamárdi avar kori temető többes temetkezései
A zamárdi avar kori temető többes temetkezései sen elterjedt típusa szerint — a gazda sírjának végéhez (azaz a gazda lábai elé) külön ásott sírba, a gazdával fordított tájolással temették. A zamárdi lovak és gazdáik sírja bolygatott, teljesebben a férfisírok (a 457. sírban a lábszárcsontok a helyükön voltak, a 472. sírban egy csont sem). A lovakat kevésbé bolygatták, a temető többi lósírjához hasonlóan a koponya vagy a törzs tájékán; a rablók használható zablát, kengyelt és nyerget kerestek. A bolygatások ellenére mindkét lósírban a sírgödör bal oldalán (bár ha a ló „szemszögébőr nézzük a gödröt, akkor a jobb oldalán!) fekvő ló szerszámzata gazdagabb volt. A 455/a ló mellett csak a gazda lándzsáját és egy hurkos fülű, kerek talpú kengyelt találtak, egyetlen veretet sem. A b) ló megmaradt kengyele egyenes talpú volt, a zabla oldalpálcája bordázott fémlemezzel volt borítva, a vékony arany- és bronzlemezek együttes préselésével készített veretek ugyanúgy, mint a zabla, az Ozora-Iváncsa-típusú lószerszám veretek körébe tartoznak. A lószerszám szíjvégei tausírozottak. Egyedülállóan szépek a ló nyergének mintásán, figurálisán díszített csont lemezveretei, különösen az egymással szembe nyargaló kissé stilizált lóalakok. Művészi munka. A b) ló mellé is helyeztek fegyvert, a gazda csontveretes íját és nyíltartó tegezét, amelynek száj részét faragott csontlemezekkel keretezték. Gazdag lehetett a 457. sírban, bronz lemezkeresztes koporsóban fekvő gazda is. A kevés megmaradt tárgy között az arany fülbevaló granulációs palásttal (alsó csüngője üveggyöngy lehetett) és jó minőségű fogazott, szalagfonatos kisszíjvég utal erre (BÁRDOS-GARAM 2009, 68, Taf. 55). A lovak mellé tett lándzsán és íjon kívül minden bizonnyal volt a férfinak kardja is, amely — a megmaradt kardok tanúsága szerint — a férfi mellé lehetett helyezve, de a rablók elvitték. A 456. sír a) lovának csak félgömb alakú ezüstlemez-veretei maradtak meg. Ebben a sírban is a b) ló lehetett gazdagabban felszerelt, a lószerszám szíjain 5-6 fajta veret és szíjvég volt, ezüstből, aranyozott bronzból préselve, pontsorral, futó spirállal, fogazott szalagfonattal díszítve. A ló nyakában az alul-felül nyitott, kettős csonka kúp alakú ónozott bronzlemez-csüngőkből textilbojtok lóghattak. A ló zabiája, kengyele és nyerge hiányzik. Mellette feküdt a gazda íja és nyíltartó tegeze. A gazda ezüstkeresztes koporsóját feltörve rabolták ki a 472. sírt. A maradék leletek közül a bogyócsiingős arany fülbevaló (Dunapentele-típus), a lemeztestü vastag ezüstcsat, és a fogazott, szalagfonatos aranyozott bronz övdíszek (BÁRDOS-GARAM 2009, 70, Taf. 59) szintén arra utalnak, hogy rangos fegyveres férfi sírjáról lehet szó. A zamárdi két kettős ló és gazdáik sírjait, a temetés időpontját a sírokban talált legfiatalabb tárgyak határozzák meg. Ezek közé a férfisírok fülbevalói, a 472. sír nagy ezüst csatja, de főként a 455/b ló zabiája, kengyele, lószerszám-veretei, és a 456/b ló préselt spirálmintás veretei tartoznak. A bogyó- és köves csüngős fülbevalók, a préselt mintás rozetták, a hosszúkás és négyzet alakú lószerszám-veretek, az egyenes talpú kengyelek és oldalpálcás vaszabiák nem jellemzői a legkorábbi (6. század vége - 7. század első harmada) lósíroknak. Fémlemezzel bevont, bordázott oldalpálcás vaszablát pl. csak a IV. Konstantinos érmével keltezett ozorai lósírból ismerünk. A zamárdi 455/b ló négyzetes préselt veretei és három karéjban végződő szíjvégei is a 7. század 3. harmadára jellemző lószerszámdíszek körébe tartoznak. 1 3 A sírok összetartozásából arra is következtethetünk, hogy a fogazott, szalagfonatos övdíszeket még a 7. század utolsó harmadában is készítették és viselték, legalábbis a Dunántúl keleti felének temetőiben. Ugyanakkor a gazdagon felszerszámozott lovakon a díszítőelemek között is megtaláljuk a tausírozott és szalagfonatos vereteket, együtt és egy időben a keleti eredetű avar csontfaragó művészet egyik legszebb alkotásával. A lovak olyan fegyveres férfiakhoz tartoztak, akiknek koporsójára ezüst- és bronzlemez kereszteket szegeztek. A sírgödör sarkain észlelt nagy cölöplyukak szerint az egyik lópáros fölé is halotti házat ácsoltak. A csaknem teljesen kirabolt sírban, a fegyverekkel és 2-2 lóval, egymás közelében eltemetett férfi a 7. század közepén minden bizonnyal a zamárdi közösség vezető tagjai közé tartozott. Sírcsoportjuk elhelyezkedése a zaesetekben is, ha a két (férfi és ló) sir összetartozása kétségen kívüli, a temetés kettős temetkezésként értelmezhető. Egy idejű temetésről van szó, a sírok leleteinek egy üttes értékelése szintén relatívkronológiai megfigyelésekhez vezethet. A Zamárdi temető S3 ló- és az ugyanennyi gazdasír gazdag leletanyagát a későbbikben együtt végzem el, rajzos táblákon illusztrálva a kronológiailag összetartozó sírok leleteit. 13 Erről rész letesen GARAM 1993. 46-47. Különösen figyelemreméltó a Káptalantóti 34. és a Zamárdi 455/b lovak hámvereteinek és csontos nyergeinek formai és időrendi párhuzamai. 319
