Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor: Bende Lívia (1969-2009)

MFMÉ - StudArch 12 (2011) 13-14 BENDE LÍVIA (1969-2009) Bende Lívia 1969. március 20-án született Miskolcon és itt, a Zrínyi Ilona Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Ezekről az évekről később így írt: „ Gyermekéveim Miskolcon csigalassúsággal teltek, de így legalább volt időm eleget olvasni. " Alaposságát, igényességét szüleitől örökölte, és első generációs értelmiségiként tudását, műveltségét rendkívüli kitartásának és szorgalmának köszönhette. 1987-ben vették fel a József Attila Tudományegyetem történelem-magyar szakára. Hallgatta többek között Szörényi László irodalmi és Hajnóczi Gábor művészettörténeti előadásait, melyekre felnőttként is örömmel emlékezett vissza. 1989-től történelem-régészet szakon folytatta tanulmányait. Gyermekkorában nem régésznek készült, az egyetem első éveiben döntött így. A régészhallgatók között összetartó, vidám közösségre lelt. Már ekkor megnyilvánult emberi együttérző képessége, etikai tisztasága. Egyetemi tanulmányai alatt számos ásatáson vett részt Csongrád megyében és azon kívül is (pl. Csongrád-Ellésmonostor, Szegvár-Oromdűlő, Zsámbék-Premontrei kolostor). Múzeumi gyakorlatát a Móra Ferenc Múzeumban, illetve az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban töltötte. Szakdolgozatát — a szegedi tanszéki hagyományoknak megfelelően — terepbejárási témából írta, Bordány község régészeti topográfiájáról és településtörténetéről. 1992-ben végzett történelem-régészet szakon, és egy év kalocsai száműzetést követően — melyről ő vélekedett így —, 1993-tól haláláig a Móra Ferenc Múzeum munkatársaként dolgozott. 1994-1995 között, munka mellett, elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem műemlékvédelmi szakmérnöki szakát. Erre a Valter Ilona mellett eltöltött nyári ásatási évadok és a múzeumi gyakornoki idő inspirálta. 1997-ban diplomázott A szöregi Árpád-kori templomromról írt dolgozatával. Mindig büszke volt az ezt követően kapott titulusára: régész-főmuzeológus, műemlékvédelmi szakmérnök. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának Régészeti Programját 1999-2002 között végezte el, majd 2006-ban védte meg a Temetkezési szokások a Körös-Tisza-Maros közén az avar kor második felében című doktori (PhD) disszertációját. Egyetemi tanulmányai befejezése után belépett a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatba, alapító tagja volt az Ősrégészeti Társaságnak és a Magyar Régész Szövetségnek. A neki jutott 17 szakmai évét végigkísérte a muzeológusok hármas feladata: gyűjtés, nyilvántartás és feldolgozás. Szakmai munkája a városhoz és Csongrád megyéhez kötötte. Szegedre kerülését követően, szinte néhány héten belül megkapta első feladatát, bekerült a mélyvízbe; Trogmayer Ottó megbízta a Pitvaroson épülő víztározó földmunkái során előkerült késő avar kori temető leletmentésével. Három ásatási idény alatt sikerült megmentenie a temető nagy részét. Érdeklődése is emiatt fordult az avar kor kérdései felé, PhD értekezésének témáját is ezért választotta. Műemléki helyreállítást megelőző hitelesítő ásatást végzett a Szőreg-Apátság utcai templomrom területén, a szegedi Dömötör-toronyban, a szeged-alsóvárosi ferences templom szentélyében és hajójában. Részt vett az M5-ös autópálya nyomvonalán végzett megelőző régészeti feltárásokon, Röszke, Szeged-Kiskundorozsma, Szatymaz, Balástya és Kistelek határában. A számára oly kedves pitvarosi avar temető feltárása mellett szinte minden régészeti korszak emlékanyagával foglalkozott. így többek között Kiskundorozsmán kora bronzkori telepet és temetőt, Szatymazon késő bronzkori telepet, Algyőn közel 100 sírós szkíta kori temetőt, Kisteleken körárkos szarmata fegyveres sírokat, Szeged határában, a bajai út mellett Árpád-kori telepet tárt fel. Az avarok mellett a 10. századi magyarság emlékanyaga érdekelte, amihez nagyban hozzájárult a kiskundorozsma-hosszúháti 10. századi temetkezések feltárásával járó öröm és izgalom. Muzeológusi munkája során mindig törekedett arra, hogy gondozza is az általa kiásott leletanyagot; restauráltatta, rajzoltatta és nyilvántartásba vette. Minden ásatásának dokumentációját — melyet a terepen ö készített: fotózott, rajzolt, leírt és csomagolt szinte egy személyben — leadta, teljes dia- és negatív fotóanyagát az ásatást követő évben beleltározta. Nem sajnálta az időt az aprólékos, fáradtságos munkára. 13