Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LŐRINCZY Gábor: Bende Lívia (1969-2009)

LŐRINCZY Gábor Számtalan lelőhely leletanyaga viseli gondos keze nyomát. Szolgálatnak tekintette mindazt, amit a múzeumért tett! Számos, az ásatásain előkerült leletanyaghoz ragaszkodott. A leltározás után kikölcsönözve a szobájában őrizte pl. a kiskundorozsmai kora bronzkori edényeket, a szarmata kardokat, és természetesen a pitvarosi avarok emlékanyagát. A gyakorlati munka mellett jutott ideje a leletanyag közlésére, értékelésére. így tette közzé a kiskundorozsmai kora bronzkori temetőt, előzetes közleményben ismertette az algyői szkíta temető sajátosságait, és több, magas szakmai igényességgel megírt cikkében tárgyalta a pitvarosi avarok kapcsán a Kárpát-medencei avarság egyes temetkezési szokásait és természetesen a kiskundorozsmai honfoglalókat is. Saját ásatási anyagain kívül lehetőséget kapott kollégái feltárásain előkerült leletek értékelésére: feldolgozta az örménykúti késő avar temetőrészietet, hosszabb tanulmányt írt a székkutasi avarok temetkezési szokásairól és a szegvár-oromdülői 10-11. századi temetőről. Jelentős volt szerkesztői tevékenysége is; 1995 óta egyik szerkesztője volt a Móra Ferenc Múzeum Studia Archaeologica sorozatának, 25 régészeti tárgyú tanulmánykötetnek, monográfiának és katalógusnak. Igényessége, kifinomult ízlése a kiadványok arculatának kialakításában meghatározó volt. Oroszlánrészt vállalt a Móra Ferenc Múzeum Studia Monographia sorozat elindításában és első kötetének létrehozásában. Hálás volt a sorsnak, hogy saját cikkeinek döntő többségét ő maga szerkeszthette. Szerkesztőként 15 év alatt közel 200 szerzővel volt munkakapcsolatban, és a nyomtatásban megjelent közel 6000 oldalt legalább kétszer, de inkább többször átolvasta és javította. Kitűnő szeme volt a hibák észrevételére, felkészültsége, műveltsége képessé tette a cikkek gondozására, arányérzéke segítségével szinte mindig megtalálta a tartalomhoz illő formát. Sokunknak segített azzal is, hogy tanulmányainkat kérésünkre átnézte és korrigálta. Kiemelkedő szerkesztői tevékenységét 2002-ben múzeuma Tömörkény-díjjal jutalmazta. Munkatársaival, ismerőseivel közvetlen kapcsolatot tudott kiépíteni. Mindig jókedv és derű vette körül, gyakran hallhattuk a múzeum folyosóin életvidám kacagását. Egyetemista kora óta élt Szegeden, minden tavasszal izgalommal várta a Széchenyi téri tulipánfák virágzását, a magyar érettségi irodalmi tételek kihirdetését. Bár Miskolcon született, mégis szegedinek tartotta magát. Nemcsak azért, mert édesapja kiskundorozsmai gazdálkodó családból származott és egyik felmenője a falu bírája volt a 19. század közepén, hanem a diákévek alatti, dorozsmai nyaralások alkalmával a Szegeden töltött napok, órák meghatározó élménynek bizonyultak számára. Elbeszélése szerint már ekkor, középiskolás korában elhatározta, hogy a Móra Ferenc Múzeumban fog dolgozni. Saját szavaival jellemezve a helyzetet: „ ...ha rövid időre el kell hagynom a várost, már Kiskundorozsmánál honvágyam van ". Mégis a távoli tájak felfedezése, a valódi utazás élménye jelentett számára igazi kikapcsolódást, feltöltődést minden alkalommal. Hallgató korában és fiatal régészként részt vett a szegedi tanszéki kirándulásokon, így eljutott Velencébe, Hallstattba, Asparnba és Görögországba is. Múzeumi tanulmányi kirándulás keretében járt Velencében, Prágában, Párizsban, Bécsben, Mainzban és Belgiumban. Hálás volt a sorsnak, hogy részt vehetett az ELTE BTK Régészettudományi Intézet tanulmányi kirándulásain is, járt Szicíliában, Toszkánában (itt láthatta kedves építészének, Andrea Palladionak alkotásait), Provence-ban, Lombardiában, Latiumban és Rómában. Szerette a finom ételeket, az olasz vörösborokat és a tokaji édes szamorodnit. Szerette nézni Miss Marple és Poirot történeteit, örömmel, értőn hallgatta Cecilia Bartoli, Andrea Bocelli, Luciano Pavarotti énekét, Liszt, Vivaldi, Mozart zenéjét. Nagyon sok terve, álma volt. Tervezte a megyei avarkorosok egyik nagy adóságának törlesztését, a szentesi avar anyag corpus szerű közlését és szeretett volna még egyszer eljutni Krétára. Életének utolsó hónapjaiban is rendületlenül dolgozott, igazgatói engedéllyel otthon, sajnos leggyakrabban ágyhoz kötve. Betegágyán utolsó erejével a Medinától Étéig című kötet cikkeinek nyomdai korrektúráját javította, ellenőrizte. Barátai, kollégái vele egy halk szavú, művelt, szerény és szorgalmas, munkájának élő, az életet szerető embert veszítettek el. Szeged, 2011. május 2. (a magyar írásbeli érettségi napján) Lörinczy Gábor 14