Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LÁSZLÓ János: Római vasszerszámok a tatai múzeum Kállay-gyűjteményéből

LÁSZLÓ János zik, csak a felerősítésére szolgáló 2 szeg nyoma figyelhető meg. Nyaka megvastagodó, pengéje vékony, éle egyenes, hegye, valamint nyelének vége hiányzik. Enyhén deformált alakú. H.: 14 cm, sz.: 2 cm, v.: 1 cm. Ltsz.: K 676. 6. Kés (1. kép 6). Lelőhelye: Szőny, Lajos Miklós háztelke, római korú hulladékgödörből került elő. Nyéllemezes vaskés töredéke, az előzőhöz hasonló alakú, a nyelet itt is 2 szeggel erősítették fel, faborításának töredékei megmaradtak. H.: 16,3 cm, sz.: 2,7 cm. Ltsz.: K 677. 7. Csákánykapa (2. kép 1). Lelőhelye: Szőny és Komárom között, országúttól délre, a civilvárosi II. temető egyik hamvasztásos sírja. Enyhén kiszélesedő foka négyszögletes átmetszetű, köpűje kerek, vékony falú. felső pereme enyhén szárnyalt, alsó részén a nyél szilárd rögzítésére szolgáló köpünyúlvánnyal, pengéje kiszélesedő, ívelt, éle a kiegészítés után ívelt vonalúvá vált, eredeti alakjára már nem lehet következtetni. Fanyelének maradványai megőrződtek. H.: 17 cm, sz.: 4,5 cm, köpű átm.: 2,2-2,8 cm, nyéltámasz m.: 4,3 cm. Ltsz.: K 562. 8. Csákánykapa (2. kép 2). Lelőhelye: Szőny és Komárom között, országúttól délre, a civilvárosi II. temető egyik hamvasztásos sírja. Kiszélesedő, lekerekített sarkú négyszög átmetszetű fokkal rendelkezik, köpüje ovális, köpúfalát szárnyalttá egészítették ki a restaurálás során, kiszélesedő pengéje lapos, nyél irányába ívelődik, elvékonyodik, éle a kiegészítés következtében elvesztette eredeti alakját, ívelt vonalúvá vált. H.: 26 cm, sz.: 4,5 cm, köpű átm.: 2-2,4 cm, fok átm.: 2,6 cm. Ltsz.: K 585. 9. Kés (2. kép 3). Lelőhelye: Szőny, Járóka József háztelke. Hamvasztásos sírból került elő. Vaskos nyéllapos késpenge. Háta enyhén ívelt, éle egyenes, nyélborítása — amelyet 3 szeg erősített fel — hiányzik. Nyéllapja vége irányában kiszélesedő. Kiegészített. H.: 26,8 cm, sz.: 4,7 cm, v.: 1 cm. Ltsz.: K 370/c. 10. Késpenge töredéke (2. kép 4). Lelőhelye: Szőny, Járóka József háztelke. Hamvasztásos sírból került elő, amelyet Marcus Aurelius „nagybronz érmével" lehetett keltezni. Valószínűleg a penge töredéke lehetett, a markolat borítását a bronzszegeccsel ráerősített bronzlemez rögzíthette a nyéllaphoz. Erősen égett. H.: 5,8 cm, sz.: 2,6 cm, v.: 0,3 cm. Ltsz.: K 450/a. 11. Sarló töredéke (2. kép 5). Lelőhelye: Szőny, Fischer Rudolf kertje, „Nen'a középbronz érmével keltezett földsírból". Nyéltüskés sarló töredéke, csak a nyaka, nyéltüskéje rövid, vastag pengéjének kis része maradt csak meg. H.: 9,8 cm, sz.: 2,8 cm, v.: 1,2 cm. Ltsz.: K 827/d. 12. Csákány (3. kép 1). Lelőhelye: Szőny-Bélapuszta, I. tábla (remiz), hamvasztásos sírból került elő. Ellentett élű csákány, ovális alakú, nyéltámasztékos köpűs. Egyik szárnya nyél irányában erőteljesen kiszélesedik, mindkét éle egyenes. Fokéi h.: 20 cm, sz.: 7,2 cm, köpű átm.: 2,8-3,6 cm. Ltsz.: K 878/a. 13. Olló töredéke (3. kép 2). Lelőhelye: ismeretlen. Pengéje feltehetően háromszög alakú volt, nyele vékony, négyszögletes átmetszetű. Hiányos. H.: 14,2 cm, sz.: 4,1 cm, v.: 6 cm. Ltsz.: K 1878. 14. Kalapács (3. kép 3). Lelőhelye: Szőny, lelőkörülményei ismeretlenek. Kisméretű, finom eszköz. Foka ellaposodó, kissé keskenyedő, másik vége hegyes. Köpüje kör alakú, köpűfala vékony. H.: 13 cm, sz.: 2,2 cm, v.: 0,9 cm, köpű átm.: 1,5-1,6 cm. Ltsz.: K 1855. A TÁRGYAK ÉRTÉKELÉSE Mivel a gyűjtemény tárgyai különböző helyekről és különböző lelőkörülmények között kerültek elő, ezért elemzésük során általánosító következtetéseket a leletegyüttesből levonni nem lehet, a tárgyakat önmagukban kell vizsgálni. Kések A fennmaradt négy kés (K 676, K 677, K 370/c, K 450/a) a nyéllapos kések típusába sorolható. Nyelüket általában vékony csont- vagy ritkábban falemezzel borították, melyet apró szegekkel erősítették a nyélhez. Két példány telepről került elő (1. kép 5-6), ezek finomabb kidolgozásúak, valószínűleg a mindennapi élet eszközei lehettek. A másik kettő (2. kép 3-4) hamvasztásos sírból; ezek már nagyobb, vaskosabb eszközök, így talán nem zárható ki annak lehetősége sem, hogy ezeket a fegyverzet részeként használhatták. Ezen tárgytípus elemeinek korszakokhoz sorolása nehezen megoldható, hiszen a tárgy alakja funkciójából adódóan meghatározott volt. Datálásuk csak a velük együtt előkerült leletekkel és az objektumok kormeghatározásával lehetséges: a fentebb bemutatott tárgyak ezek alapján keltezhetők a római korra. Csákánykapák A gyűjtemény két olyan tárgyat tartalmaz (K 562, K 585), amelyet felépítése alapján a csákánykapák közé sorolhatunk be (2. kép 1-2). Mint legutóbb Basticz Zoltán is utalt rá leletközlő tanulmányában (BASTICZ 2008), ezen eszköz a római időszakban többféle funkciót is ellátott.

3 Már az eszköztípus 3 Érdekes példa az eszköztípus sokrétű felhasználására a Trier-Petrusstrafi-én 1888-ban talált sírkőtöredék, amely egy cipész eszközkészletét ábrázolja, közöttük egy ilyen tárgyat is (GAITZSCH 1978, Abb. 18). 138