Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

LÁSZLÓ János: Római vasszerszámok a tatai múzeum Kállay-gyűjteményéből

Római vasszerszámok a tatai múzeum Ká I lay-gyűjtemény éh öl elnevezése is nehézségekbe ütközik, célszerű minden esetben a funkciót vizsgálni ahhoz, hogy a pontos tárgyelnevezés megoldható legyen. Mindkét darab nyújtott kalapácsnyúlvánnyal rendelkezik, köpüfaluk kissé szárnyalt, pengéjük ívelt, az egyik nyélcsöves köpüjü (2. kép 1). Ez a megoldás nem egyedi, hasonlót találunk a birodalom más területein is: pl. Frimmersdorf (GAITZSCH 1978, Abb. 26); Neuß-Grimmlinghausen (GAITZSCH 1978, Abb. 33); Saalburg (PIETSCH 1983, 28). A magyarországi anyagban egyáltalán nem gyakori, talán a Balácán talált fejsze („bárd") (MRT 2, 309, 19. t. 4) sorolható ide.

4 Funkciójukra élük vizsgálatával lehetett volna következtetni, azonban az eszközök végeinek a restaurálás során történt kiegészítésével, azok otromba kialakításával elveszett annak a lehetősége, hogy megállapíthassuk, ívelt vagy egyenes élííek voltak-e, vagyis famegmunkáló szerszámnak vagy egyéb kő-, esetleg földmegmunkáló eszköznek tarthassuk őket. A hasonló szákszendi (LÁSZLÓ 2009, 7-8, 12, 1. tábla 2), Tatabánya 24. lelőhelyről származó (LÁSZLÓ 2003, 166, 169, l. kép l), valamint a balácapusztai (PALÁGYI 2000, 23, 37, 12. ábra 2, 39, 14. ábra 12) darab vizsgálata során már rámutattunk (LÁSZLÓ 2009, 8), hogy a funkció meghatározása és ehhez kapcsolódva a tárgyelnevezés még bizonytalan alapokon nyugszik, további adatok lennének szükségesek. Az eszközök használati idejének pontosításához nagyban hozzájárulhatott volna, ha ismerjük a további kísérőleleteit azon hamvasztásos síroknak, amelyekből előkerültek. Készítésük idejére maga a rítus is utalhat, valószínűleg a 2/3. század fordulója előtt használhatták a tárgyakat. Az ún. „civilvárosi II. és III. temető", ahonnan előkerültek, az 1-3. századra keltezhető/ Mezőgazdasági eszközök A római mezőgazdaságban gyakorta használtak vaseszközöket, így nem meglepő, hogy a tárgyalt gyűjteményben is találunk ilyen funkciójú vastárgyakat. Egy olló (K 1878) darabja (3. kép 2) töredékessége miatt nehezen felismerhető, nem véletlen, hogy Kállay kés töredékeként rögzítette a leltárkönyvben. Pengéjének egy része maradt meg, szárának kisebb részletével, rugózását biztosító végkiképzése hiányzik, amely alapján az ollót típusba lehetne sorolni/

1 Ehhez hasonló ollók a késő vaskortól használatban voltak, így tárgyunk római időszakhoz kötése ebben az esetben is a kísérőleletek segítségével történhetne, ennek hiányában azonban csak feltételezhetjük azt. A sarlótöredék (K 827/d)

7 (2. kép 5) nyéltüskével rendelkezik, töredékessége miatt pontosabb típusbesorolása nem lehetséges. Formai kritériumok alapján önmagában akár középkori is lehetne, de mivel kísérőleletét ismerjük, így darabunk használatát terminus post quem az 1/2. század fordulójára tehetjük. Az általunk vasvilla darabjának (K 207) meghatározott tárgy (1. kép 4) nem sírból, hanem telepbolygatás során került elő, római kori rétegekből. A viszonylag ritkább, háromágú villák csoportjába tartozik, s mint ilyen, ugyan létezett már a római időszakban is, azonban nem gyakori típus (MÜLLER 1982, 528). Fa- és kőmegmunkáló eszközök Az első, ebbe a kategóriába tartozó tárgy (K 878/a) rögtön ráirányítja arra a figyelmet, hogy a magyar nyelvű eszközelnevezés rendszere még pontosításra és kidolgozásra szorul. Az ellentett élű csákány (dolabra) (3. kép 1), a római kor tipikus eszköze, amennyiben szigorúan vesszük a forma alapján történő elnevezést. Ha azonban a funkcióját vizsgáljuk, sajátos alakja alapján (pengéjének egyik oldala nyélirányban erőteljesen kiszélesedik, kapaszerű másik fele viszont rövidnek tűnik ahhoz, hogy kapaként használják) nem kő-, vagy földmegmunkáló eszközre következtethetünk, netán esetleg hadse4 Az eddig született legteljesebb hazai, mezőgazdasági vaseszközöket összefoglaló munka (MÜLLER 1982) egyetlen hasonló köpükiképzést sem említ a római korból. 5 A helyszínt és a körülményeket jól ismerő Számadó Emese régész szíves szóbeli közlése. 6 A K 34 l/h leltári számú, bronzból készült ollótöredék az eszköz rugózását biztosító részének töredéke, alakja alapján az U típusúak közé sorolható. Valószínűleg rugalmassága miatt készült ez a rész bronzból, a penge ugyanekkor vasból, amelyet szegecsekkel erősítettek fél a bronzrészhez. Az sem elképzelhetetlen, hogy' a már vasból készült, rugalmasságát vesztett olló elpattant, és azt újították meg a bronztővel. (Mivel ez a tárgy nem vasból készült, ezért nem vettük fel katalógusunkba.) A kékkúti ollót is megjavították szegeccsel, tehát ezen eszközfajta javítása nem tekinthető egyedi esetnek (SÁGI 1972. 130). 7 A töredéket Kállay Ödön tévesen késpenge töredékeként leltározta be. 139