Anders Alexandra – Lőrinczy Gábor szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 12. (Szeged, 2011)

V. SZABÓ Gábor: Ahol a bronz terem... Előzetes jelentés a baks-temetőparti késő bronzkori lelőhelyen végzett fémkereső műszeres kutatásokról

V. SZABÓ Gábor 355, Abb. 154). Legkorábbi változataik a HaB2-3 periódusban tűnnek föl és használatban maradnak a HaC periódus elejéig (

METZNER-NEBELSICK 2002, Abb. 139. C, IID, 154, 163; KEMENCZEI 2005, 112). Hasonló keltező értékkel bír egy háromkaréjos veret (7. kép 26). A koncentrikus bordákkal díszített, kónikus bronzgomb (7. kép 28) egy olyan széles idősávban elterjedt formát képvisel, amely legkorábbi példányai már a HaAl periódusban feltűnnek. A negyedik típust egy olyan kétszárnyú veret (7. kép 27) képviseli, amelynek kora vaskori (HaB2-3 periódus) keltezését a biharugrai kincsből ismert három párhuzama teszi egyértelművé (METZNER-NEBELSICK 2002, Abb. 141, S, 5b. C, iid; KEMENCZEI 2005, 115, Taf. 15. 78-80). A fenti tárgyakkal egykorú időhorizontba sorolható az a ^vasból készült tokosbalta (7. kép 22), amely a lelőhely délkeleti sarkában, két kora vaskori jellegű bronzveret közelségében került elő. Noha a vas tokosbalták legkorábbi képviselői a Kárpát-medence keleti régiójában már a Bz.D periódusban feltűnnek (KACSÓ 2001, 234, Abb. 26. Hl), használatuk a HaB2-3 időszaktól válik kissé gyakoribbá (LÁSZLÓ 1977, 62; WANZEK 1989, 169-175; BOROFFKA 1991, 4; KEMENCZEI 2005, 75-76), így ezt a darabot az itt talált antennás markolatú karddal és a lószerszámveretekkel tarthatjuk egyidősnek. A bronz tokosbaltákhoz hasonló formája, ovális metszetű szájrésze és kis mérete jól illeszkedik a korszakból ismert zárt összefüggésben előkerült, korainak meghatározott vas tokosbalta-formák közé (pl. WANZEK 1989, 170, Taf. 59, 60. 1-3). A lelőhelyünkön előkerült három zárt kincs a szórvány leletek első és második csoportjával mutat szoros kapcsolatot és egyidejűséget.'

7 A két bronzdepó mind összetételében, mind egyes tárgytípusaiban jól illeszkedik a tágabb térség egykorú bronzkincsei közé. Az 1. kincs két tokosbaltájának, két szárnyasbaltájának, minimum tíz ép és töredékes sarlójának, egy tokos vésőjének és nyersanyag-lepényeinek az analógiái szinte hiánytalanul fellelhetőek a HaBl időszakba keltezett szentes-nagyhegyi I. és III. depókban, illetve a velük egykorú kelet-magyarországi kincsekben. A 2. kincs öt tokosbaltája, két sarlója, tizenegy ép és töredékes fűrészlapja, és nyersanyag-töredékei ugyancsak ezekhez az együttesekhez kötődnek, de aszimmetrikus körvonalú, perem alatt félkör alakban záródó pengelapú tokosbaltájának tanúsága szerint már a korszak kincseinek egy fiatalabb, a HaB2 időszakba sorolt csoportjával is összekapcsolható. Az Alföld déli részén ide sorolható a szentesi bronzkincs (KEMENCZEI 1996, Abb. 25-30; MOZSOL1CS 2000. Taf. 96-97), a tarhosi baltadepó (KEMENCZEI 1996b. Fig. 4. 1-5; MOZSOLICS 2000. Taf. 102, 1-5), az Óföldeáki (KEMENCZEI 1996, Abb. 14a) és az aradi bronzkincsek (PETRESCU-D1MBOVITA 1978, Taf. 223-224, 225a). A kincseknek ezt a csoportját a dunántúli romándi (NÉMETH-TORMA 1965) és az észak-magyarországi bükkszentlászlói kincsekkel (KEMENCZEI 1984, Taf. 123.) tarthatjuk részben egykorúnak. Az 1. kincs környezetében előkerült, kis agyagedénybe rejtett, sűrűn bordázott, fonatmintával tagolt díszítésű aranykarikák (5. kép 3) a késő bronzkor végi aranyművességnek általánosan elterjedt típusai (MOZSOLICS 1969; NOVOTNÁ 1989, 177; KEMENCZEI 2000, 75; BÍRÓ 2007). Az ilyen aranykarikák biztosabb leletösszefüggésből származó darabjai a HaBl időszakra keltezik ennek az ékszertípusnak a használati idejét. s NÉHÁNY MEGJEGYZÉS A GÁVA-KULTÚRA IDŐRENDJÉRŐL Az előző részben bemutatott baks-temetőparti fémtárgyak második és harmadik csoportja megkérdőjelezi a kelet-magyarországi Gáva-kultúra hosszú évek óta elfogadott keltezését és felveti a lehetőségét annak, hogy a kultúra kerámiája és a vele keltezett települések — szemben a korábbi elkép37 A három kincs részletes bemutatását és értékelését más helyen tervezzük. 38 A szomotori/Somotorská horá (SK) település kerámiaanyaga a HaBl és HaB2 időszakra datálja a pontosabb leletösszefüggéssel nem rendelkező aranykarikákból álló együttest (PÁSTOR 1958, Tab. 7.11-19; NOVOTNÁ 1989, 179, Abb. 2). Az 1858-ban előkerült bardóci/Bradut (RO) aranykarikákat B1 típusú bográcsok datálják a HaBl időszakra (SOROCEANU2008, 127-128. 132). A tóti/Táuteu (RO) leletegyüttes bronztárgyai biztosan keltezik a velük együtt előkerült, agyagedénykébe rejtett aranykarikákat (PETRESCU-DÍMBOVITA 1978, 145-146, Taf. 247B. 1-18, Taf. 248. 19-48). Az 1966-ban Tiszakarádon talált II. bronzkincs aranykarikáit többek közt a Bl típusú bográcsok miatt tegetjük a HaBl periódusra (MOZSOLICS 1969). 100