A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

gárjainak 680/1 előtti szállásterületeként, a források Onglosaként, biztosan nem jöhet szóba (CURTA 1996, 114-1I6).

55 Florin Curta tanulmánya ennek ellenére nagyon hasznos, mivel jó áttekintést nyújt a hexagrammleletek földrajzi elterjedéséről és kronológiai eloszlásáról. Eszerint a leletek Örményországban és Grúziában sűrűsödnek rendkívüli módon, de itt a havasalföldi leletekkel ellentétben Heraclius valamennyi típusa előfordul, míg II. Constanstól csak a korai típusok, a 654-659-es típussal bezárólag ismertek (CURTA 1996, 110-113). Mivel a bizánci ezüstpénzek sora pontosan azokban az években szakad meg, amikor Bizánc kénytelen volt az araboknak átengedi Ibériát és Örményországot, a hexagrammák Kaukázuson túli elterjedését az ide vezetett bizánci hadjáratokkal hozzák kapcsolatba (HAHN 1981, 99; CURTA 1996, 111, 149 j., utalással a korábbi irodalomra). A „Collection Moneta" sorozatnak köszönhetően, amelynek nyilvánvaló célja az örményországi és grúziai éremleletek teljes körű bemutatása, már néhány éve rendelkezésünkre áll egy értékes adatbázis, amelynek alapján megbízható képet alkothatunk a bizánci érmék Kaukázuson túli elterjedéséről.

56 Az örmény hexagramm-kincsleletek újrafeldolgozása többek között ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy azok összetételük alapján két csoportot alkotnak: míg a dvini 1. és 2. számú, valamint az artsvaberdi (korábban kargei) kincsleletekben Heraclius 625 és 629 között vert érméi dominálnak, a koshi, stepanavani és gumri (korábban leninakani) leletekben II. Constans 642-647-ben, 647/8-ban és 648-651/2-ben kibocsátott érméi a leggyakoribbak. A dvini ásatásokon eddig csak Heraclius hexagrammái kerültek elő, túlnyomó részben a 625-629. évekből.

57 Ha a korábban előkerült szórvány érmék pontos típusát nem is mindig lehet meghatározni, nem kérdés, hogy köztük szintén Heraclius hexagrammái vannak túlsúlyban (KROPOTKIN 1962, 50, No. 367 és MOUSHEGH1AN 2000, 197; KROPOTKIN 1965, 184-185, No. 115 (570), 118 (573), 119 (574)). Mivel a legtöbb hexagramm azokból az évekből származik, amikor Dvint és környékét, illetve egész Örményországot bizonyíthatóan bizánci csapatok ellenőrizték (623 és 628, illetve 647 és 655 között (MOUSHEGHIAN 2000, 9-10)), ebben a kronológiai egybeesésben döntő bizonyítékát látják annak, hogy a hexagrammák elterjedése valóban a bizánci hadsereg Kaukázuson túli jelenlétével függ össze. Sőt, a Heraclius és II. Constans örmény hadjáratainak korából származó sok verdefényes példány alapján feltételezik, hogy ezeket nem Konstantinápolyban verték, hanem helyben, közvetlenül a katonák számára (MOUSHEGHIAN 2000, 34-35). A katalógusban van még három további hexagramm-lelet, amelyeket azonban a fenti értékelésnél nem vettek figyelembe. Feltehetően azért, mert ezekről az érmékről vagy lelőkörülményeikről csak bizonytalan adatok állnak rendelkezésre. Mivel azonban az ecsmiadzini 1908-as és a durcsi 1942-es leletből csak Heraclius hexagrammái ismeretesek, nagy valószínűséggel ez a két lelet is az 1. csoporthoz sorolható. Ha az Ecsmiadzin(?) lelőhelynév alatt közölt négy hexagramm valóban összetartozik, akkor ezek a 2. csoport egy további leletére utalnak (MOUSHEGHIAN 2000, 170, Pl. 25 és 194-195). Az igdiri kincsleletet, talán mert a lelőhely most Törökországhoz tartozik, sem a katalógusban, sem az értékelő részben nem említik. Ha tévesen lokalizálva is, ennek ellenére bejelölték a hexagramm-leletek elterjedési térképére (KROPOTKIN 1962, 42, No. 370; MOUSHEGHIAN 2000, 48).

58 A 17 nyilvántartásba vett Heraclius-féle hexagramm alapján szintén az 1. csoportba sorolható igdiri lelet jelzi, hogy a kora középkori Örményországban forgó hexagrammák tezaurálása és elrejtése biztosan nemcsak a mai 55 A román kutatásban elterjedt nézet — miszerint az Onglos az egész Havasalföldre kiterjedt volna — amire itt Florin Curta is hivatkozik, nem meggyőző. A kutatás állásához ld. CICÜROV 1980, 115-116, 277.].: FIEDLER 1992, 21-24; M A DGF ARU 2000.' 56 A bizánci és szasszanida éremleletek tervszerű és folyamatos közzététele örmény, grúz és francia numizmaták együttműködését dicséri. Az eddig megjelent kötetekhez ld. TSUKHISH VÍLl-DEPEYROT 2003, 3l 57 MOUSHEGHIAN 2000, 34 az egyes kincsleletekben előforduló típusok gyakoriságának táblázatos ábrázolásával. Emellett érthetetlen, hogy II. Constans MIB 144 (648-651/2) és MIB 150 (654-659) típusú, egyébként korrekt módon meghatározott hexagrammái miért szerepelnek következetesen a helytelen 647-648 illetve 648-651/2 verési időkkel. Vö. MOUSHEGHIAN 2000, 165, no. 47-52, 170, no. 4, 180, no. 6-9, 183. no. 16. 199, no. 2. E nyilvánvaló elírás következményeként a hexagrammák második koncentrációjára csupán a 642-647. éveket adja meg, és a gumri (Leninakan) kincslelet záródását is korábbra, 652-re keltezi. TSUKHISHVILI DEPEYROT 2003. 39 az első sajnálatos példa a helytelen keltezés kritikátlan átvételére. A kincsleletekhez ld.: MOUSHEGHIAN 2000. 107-133, Pl. 9 (Dvin 1-2), 193 194 (Artsvaberd), 164-165. Pl. 23-24 (Kosh), 179-183 (Stepanavan), 182-190, Pl. 25 (Gumri)'. A dvini ásatások hexagramm-leleteihez ld. MOUSHEGHIAN 2000. 63. no. 26-47. Pl. 1/26 31 és 2/32- 45! 58 Igdiren kívül Zemiansky Vrbovok, Priseaca és Magraneti lelőhelyeket is tévesen jelölték a térképen.