A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

SOMOGYI Péter: Újabb gondolatok a bizánci érmék avarföldi elterjedéséről. Numizmatikai megjegyzések Bálint Csanád közép avar kor kezdetére vonatkozó vizsgálataihoz

örmény állam területére korlátozódott. A történeti Nagy-Örményország területén tapasztalható lelethiány inkább az Északkelet-Anatóliában előkerülő kora középkori leletek jelenlegi kutatási és publikálási helyzetét jelzi. A 4-7. században a mai Grúzia területe két királyságra oszlott: Egriszire (Lazikára) nyugaton és Kartlira (Ibériára) keleten. Közlekedési és hadászati szempontból exponált helyzetük miatt a késő ókor óta a bizánciak is és a perzsák is harcoltak értük, de Bizánc csak Egriszit, Perzsia csak Kartlit tudta tartósan ellenőrzése alá vonni. Egriszi és Kartli eltérő orientációja és hovatartozása miatt nem meglepő, hogy a két országrész azonos korból származó numizmatikai leletanyagának összetétele, így a 7. századi éremanyagé is, szignifikánsan különbözik egymástól (TSUKHISHVILI-DEPEYROT 2003, 4-7, 17-29). A várakozás ellenére azonban a Bizánc által ellenőrzött Egrisziből mindeddig csak egyetlenegy hexagramm-kincs került elő, az odishi kincs, míg a perzsák kezén lévő Kardiból, a természetszerűleg túlsúlyban lévő drachmaleleteken túl öt hexagrammkincset is ismerünk. Közülük három (Magraneti, Tbilisi és Tsitelitskaro) szasszanida drachmákat is tartalmaz.

59 A leletek összetétele az örményországiak összetételével csaknem teljesen megegyezik. Az egyetlen különbség, hogy a grúziai hexagramm-leletek II. Constans vereteit már nem tartalmazzák. A magraneti lelettel kapcsolatban említés esik ugyan II. Constans 654 és 659 között vert hexagrammáiról, de ezeknek az érméknek a lelethez való tartozását többen megkérdőjelezték (CURTA 1996, 111 (helytelen típusmeghatározással); MOUSHEGHIAN 2000,34, 4.j.).

A0 Úgy tűnik, hogy valamennyi grúziai hexagrammkincs az örmény hexagramm-kincsek 1. csoportjához tartozik, és hogy ezt a Kartliba irányuló hexagrammbeáramlást is nagyon jól megmagyarázza Heraclius perzsák ellen vezetett hadjáratsorozata, amely 628ban Tbiliszi bevételével érte el a csúcspontját. De az Egrisziből eddig ismert egyetlen, 625 és 629 között vert érmékkel záródó odishi hexagramm-kincs is jól beilleszthető ebbe a történeti képbe, mivel Heraclius serege a lelőhely vidékén át vonult Tbiliszi ellen.

61 Ezzel szemben a chibati soliduskincs a záróérmék verési ideje (Heraclius solidusai a 610 és 613 közötti évekből) és a lelőhely földrajzi helyzete miatt (Egrisziben, Odishi közelében) Heracliusnak a szasszanida Örményországba vezetett első, 614-es hadjáratával állhat összefüggésben (TSUKHISHVILIDEPEYROT 2003, 27). Az azonos verőtövön készült elő- vagy hátlapokon keresztül részlegesen kapcsolódó, illetve teljesen azonos verőtőpárokon készült példányok tanúsága szerint, mind Focas, mind Heraclius solidusai közvetlen úton jutottak el Konstantinápolyból Egriszibe, ahol elrejtésük előtt egyáltalán nem vagy csak rövid ideig lehettek forgalomban (TSUKHISHVILI-DEPEYROT 2003, 27, 29, 75-79, Pl. 2-6). A nokalakevi sol iduslelet nagyrészt azonos verőtövön készült 23 db Mauricius Tiberius solidusa (TSUKHISHVILI-DEPEYROT 2003, 74, Pl. 1), ugyanennek a császárnak két siliquája a fent említett odishi hexagramm-leletből, illetve az egy II. Tiberius- és egy Mauricius Tiberius-solidus a chibati leletből jelzik, hogy Mauricius Tiberius uralkodása alatt érezhetően megnőtt a bizánci arany- és ezüstpénzek beáramlása Egriszibe. Joggal feltehető, hogy ezek egy részét a lázoknak szánta a bizánci adminisztráció, hogy megnyerjék őket a perzsák ellen, ahhoz a háborúhoz, mely még II. Iustinus idején kezdődött és az 591-es békeszerződéssel ért véget. De csak időlegesen, mert a harcok Focas hatalomra jutása után ismét fellángoltak. Mivel a bizánci haderő jelentős része Mezopotámiában és Kis-Azsiában volt lekötve és az ott bevetett egységek 605 óta állandó védekezésre kényszerültek, könnyen elképzelhető, hogy Bizánc ismét ajándékokkal próbálta biztosítani a lázok lojalitását.

62 A chibati leletben Focasnak a konstantinápolyi verdében vert valamennyi solidustípusa 59 TSUKHISHVILI-DEPEYROT 2003. SO -83 csak az odishi. magraneti. holnisi és tsitelitskaroi leieteket tárgyalják, a jelentős tbilisi és mchetai leleteket (KROPOTKIN 1962. 44-45. No. 454. No. 425. 425a. 426) nem említik. A vegyes, bizánci és szasszanida ezüstpénzeket tartalmazó kincs/eletekből a nemzetközi kutatás számára is hozzáférhető válogatást állított össze Bálint Csanád (BÁLINT 1992. 337. 78. j). 60 BÁLINT 1992. 337. 78. j. rámutatott, hogy az ugyanarról a lelőhelyről a múzeumba került II. Constans-érmék nem tartozhattak hozzá az eredetileg szasszanida drachmákat és Heraclius hexagrammái! tartalmazó kincslelethez. TSUKHISHVILIDEPEYROT 2003, 80 már csak Heraclius hexagrammái! említi. 61 625726-ban Heraclius szintén ezen a vidéken kötött szövetséget a kazárokkal (CICUROV 1980, 59. 159). Érthetetlen, hogy TSUKHISHVILI-DEPEYROT2003. 27 29 miért csak az odishi leletet köti Heraclius ezen hadjárataihoz, és a Kardiba irányuló sokkal jelentősebb hexagrammáramlást miért csak kizárólag a bizánci sikerek következtében megélénkült kereskedelmi kapcsolatokkal magyarázza. 62 Az eseményekhez ld. OSTROGORSKY 1980. 56 57 és 61 !