A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep
Nemrégiben jelent meg az az állítás, hogy „Az írott forrásadat ellenére sem ismerünk a Kr. u. 2. század közepéig terjedő időszakból szarmata telepet." (VADAY-SZEKERES 2001, 234). Az eddigi teleppublikációk közül csupán az ártándiakkal (Kisés Nagyfarkas-domb) kapcsolatban merült föl az a lehetőség, hogy ezek „elfoglalása a 2. század első évtizedeiben történhetett" a pannóniai szürke áru és a brigetiói festett kerámia alapján (NEPPER 1985, 235). Feltűnő, hogy épp ezeken a telepeken a korong nélkül készített kerámia az össz leletanyagnak jóval nagyobb hányadát jelenti, mint a későbbieken megfigyelhető, ugyanakkor a dák és kelta jellegű leletek erőteljes jelenléte mutatható ki a régészeti anyagban. Figyelembe kell itt vennünk, hogy néhány szegvári tárgytípushoz találtunk ugyan analógiát, ugyanakkor azonban a leletanyag összetétele a császárkori barbarikumban szokatlan és tudomásunk szerint pillanatnyilag párhuzam nélküli. Nagyobb menynyiségben került elő állatcsont, mint kerámia, ami alapvetően állattartó életmódra utal. Ugyanakkor vasfeldolgozás is folyt a telepen. Kevesebb a korongolt edény, mint a korong nélkül készített. A tálak és a hombárok, illetve gömbtestű edények közötti vezértípusok a dák kultúrkör felé mutatnak. Ugyanakkor hiányoznak a dák telepeken jellegzetes girlandos és más plasztikus díszű korong nélkül készített edények vagy az ún. dák csészék. Kérdés ezek után, hogyan értelmezhetjük a szegvári telepet. Amennyiben a további ásatási anyagok a 2. századi keltezést a későbbiekben alátámasztják, az alábbi lehetőségekkel számolhatunk: 1. A Tisza bal partján az egyik legkorábbi szarmata telep a szegvári. 2. A szarmata foglalást megelőző dák lakosság telepe. 3. A dák uralom alatt továbbélő kelta lakosság élt itt. 4. A fenti három népesség közül kettőnek vagy mindháromnak szerepe volt a telepen. Amennyiben ez utóbbi hipotézist vizsgáljuk, figyelembe kell vennünk, hogy az új „jövevényeknek", azaz a szarmatáknak, mint a terület új hódítóinak meghatározó szerepet kell tulajdonítanunk a telepen, illetve a környék további életében. Leginkább egyébként erre utal a kevés kelta jellegű kerámia, a dák leletekkel kimutatható rokonság, valamint a szarmata telepanyagokból ismert típusok feltűnése. Pannónia területéről említhetünk hasonló „kevert" leletegyüttest; a pátyi telepen pl. ugyancsak a dák és kelta típusú kerámia együttes előfordulásáról értesülünk, amelyet kiegészít az újonnan megjelenő római leletanyag. Az itteni feltárások bizonyították, hogy „továbbélt a bennszülött lakosság. Mellettük ... római .... új népesség is megjelenik." (OTTOMÁNYI 2001,35). Jelen ismereteink mellett hasonló folyamatot tételezünk föl Szegvár esetében, csupán a megjelenő új népesség nem római, hanem szarmata és a település itt korábban elnéptelenedik, mint Pályon. Hasonlójelenségek valószínűleg több esetben kimutathatók lesznek az újabb feltárások, illetve a szakszerű elemzések eredményeinek figyelembe vételével. 69 IRODALOM ALMGREN 1923 Almgren, O.: Studien über nordeuropäische Fibelformen der ersten nachchristlichen Jahrhunderte mit Berücksichtigung der provinzialrömischen und südrussischen Formen. MannusBibliothek 32. Verlag von Curt Kabitzsch. Leipzig 1923. ASZT 2002 Aszt A.: Gödörólak a középkori magyar falvakban, különös tekintettel a Szentkirályon feltártakra. — Pit-sites in Hungarian villages in the Middle Ages with special respect for the excavations in Szentkirály. In: Gazdálkodás az Alföldön - Földmüvelés. Szerk.: Nóvák L. AJMK 9 (2002) 69-100. BANNER 1929 Banner J.: A szőregi La-Tène temető. — Das La-Tène Gräberfeld bei Szöreg. A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. II. Szakosztály Közleményei 5, Szeged 1929. BENDE-LORINCZY 1997 Bende L. - Lőrinczy G.: A szegvár-oromdülői 10-11. századi temető. — Das Gräberfeld von Szegvár-Oromdűlő aus dem 10. bis II. Jahrhundert. MFMÉ - StudArch 3 (1997) 201-285. BENEA 1997 Benea, D.: Quelques observations sur la céramique de l'agglomération daco-romaine de Freidorf-Timisoara. In: Études sur la céramique romaine et daco-romaine de la Dacie et de la Mésie Infériure. Cond.: Benea, D. Universitatea de Vest din Timisoara, Bibliotheca historica et archaeologica Universitatis Timisiensis. Timiçoara 1997, 55-76. BICHIR 1976 Bichir, Gh.: Archaeology and History of the Carpi from the Second to the Fourth Century A.D. BAR I. Supplementary Series 16 (1), Oxford 1976. BONIS 1975 B. Bonis É.: A brigetiói katonaváros fazekas telepei. — Die Töpfereien der Militärstadt von Brigetio. FolArch 26 (1975) 71-91. 69 Ez a tanulmány az OTKA T32778. számú pályázat keretében jött létre. A kéziratot 2005. február 27-én zártuk le.
