A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep
voltuk miatt meghatározásuk problémát okoz. Ezt bizonyítja az egyik vaskos, szürke hurkafül töredéke (4. kép 2), amely hasonló edényhez (is) tartozhatott. Itt kell megemlítenünk egy szürkésbarna-téglaszínű felületű, fekete törésű, hullámos felületű, tölcséres nyakú, nagyjából függőleges, szabálytalan vonalakkal besimított nyakú és vállú edényt a 83/4. objektumból (10. kép 5). Az amforák nagy száma (2-3 db római és 3 db barbár készítésű) feltűnő. Gondolhatunk itt arra, hogy az itt élők intenzív kereskedelmet folytattak, s maguk is utánozták a hozzájuk kerülő darabokat. E mellett az elképzelés mellett szól, hogy a szegvári „barbár" darabok legközelebbi római párhuzama a már említett szeged-baksi darab és annak köre, melyhez maguk a szegvári import amforák is tartoznak (lásd előbb!). A kérdés azért is fontos, mert a császárkori alföldi barbarikumban első esetben lenne kimutatható kereskedelmi kapcsolat a Pontusvidékkel. A korongolt edények díszítése. A leggyakoribb díszítés a besimítás, amelyet azonban mindössze 8 esetben regisztráltunk (3% körül 62 ), tehát korántsem nevezhető általánosnak. 6 ízben hullám- vagy cikkcakkvonalat sikáltak az edényre (83/4., 84/166., 84/23., 86/3., 86/4., 91/1. objektum), míg a 86/4. objektum amforájának nyakát függőlegesen, testét vízszintesen simították és a vállán besimított hálómintával díszítették (19. kép 1-2). Végül egy 1997-es szórvány tálon árkádos besimított dísz látható. Nem egyértelmű, hogy díszítés volt-e vagy szerszámnyom az ún. „ál-Radchenverzierung" vagy „rádlizás" (VADAY 1999, 184). Szegváron mindössze 3 töredéken figyeltük meg. E mellett az egyik szórvány táltöredéken több sorban rovátkolt dísz(?) vehető ki, mely talán ugyanide sorolható. A szarmata kerámiával kapcsolatban a kutatás megállapította, hogy nem díszítésről van szó, hanem az edénykészítés technológiájából fakadó jelenségről (VADAY-SZEKERES 2001, 241). 63 Egyedi a díszítése a 84/15. gödör táljának (21. kép 2). A beszurkált háromszögekből álló mintasor a szarmata területen idegen. Ék alakú díszítést az észak-magyarországi települések kelta-dák-germán kevert lakosságú telepeiről említ Végh Katalin, azonban mind ezek, mind a párhuzamként felsorolt darabok korongolatlan edények (VÉGH 1964, 50). Ugyanez a díszítés előfordult egy fényezett felületű edénytöredéken a tápé-széntéglaégetői 4. század végére - 5. századra keltezett település 29. objektumában. A darabbal kapcsolatban a publikáló megjegyzi, hogy hasonló motívum a gepida leletanyag körében ismert (VÖRÖS 1993, 14, 26, 7. t. 3). A szegvári tál azonban a nagy időbeli eltérés miatt aligha hozható kapcsolatba ezzel a késői körrel, ahogyan az észak-magyarországi korongolatlan edényekkel sem. Egyéb megjegyzések. A korongolt edények között van 21 db fenéktöredék. Ezek zömükben vágottak, s csupán 2 esetben — azaz a korongolt edények 1,21,3%-án — figyeltük meg az alj profilálását: 1983/ szórvány, 84/6. és 84/16. objektum (6. kép 5; 20. kép 6). Nem dönthető el, hogy ez mühely-jellegzetessége vagy sem, azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy mind az alföldi szarmata kerámia esetében (VADAY 1989, 160), mind a császárkori geta-dák környezetben (GLODARIU-MOGA 1989, Fig. 35. 1-11, Fig. 71. 1-26) talált korongolt kerámia esetében a profilált talpak dominanciája figyelhető meg. Korong nélkül készített edények A korong nélkül készített edények száma Szegváron 320-350 db, vagyis az anyag többsége. Általában durva kivitelűek. Anyaguk gyakran samottal, olykor homokkal (is) sovanyított. Jellemző, hogy volt olyan töredék, amelyikben 2 cm-es samottdarab is előfordul (84/16. objektum 29. szám). Felületükön több esetben megfigyelhető — kívül vagy belül — az eldolgozás nyoma. 64 62 Még ennél is ritkább (0,2%) volt a besimított díszítés a kompóttá telepen (VADAY 1999. 184). 63 A kelta és dák kerámia esetében hasonlóról nem számoltak be, s ugyanez a helyzet a római kerámia esetében is. ahol az ún. „Radchenverzierung/rádliminta" kifejezetten díszítő eljárás (VADAY-SZEKERES 2001, 241-242). Ezekszerint az edénykészítés technikájának különbözőségéről van szó. Itt csupán utalnánk e kérdéssel kapcsolatban arra a régi problémára, hogy a szarmata korongolt kerámia kialakulásának, elterjedésének problémaija — kelta vagy római hatások alapján — máig megoldatlan kérdés. 64 Belül eldolgozott töredék került elő a 83/4. (48. számú), a 84/1. (22-24. számú), a 84/6. (23. számú), a 86/3. (31. és 44. számú) objektumból, valamint egy 1983-as szórvány (8. számú). Külseje eldolgozott a 84/13. (8. számú) és a 86/4. (16. számú) objektumból, valamint a 84/3. házból (13. számú) előkerült egy-egy cserépnek. Kívül-belül egyaránt eldolgozott a felülete a 91/7. objektum 1. számú töredékének. Ezekben az esetekben rendszerint valamilyen szerszámmal — olykor kézzel — eldolgozták a jelületet. A többségnél a nyomok függőlegesen látszanak, tehát nem gondolhatunk ún. „utókorongolásra".
