A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

ISTVÁNOVITS Eszter – LŐRINCZY Gábor – PINTYE Gábor: A szegvár-oromdűlői császárkori telep

Formai megoszlásukról keveset tudunk, mivel igen sok a jellegtelen oldaltöredék. A meghatározható formák többsége fazék, illetve fedő. Fazék (31. kép 4). A korong nélkül készített edényeken belül az uralkodó edénytípus a különböző méretű, ívesen kihajló peremű bögre és/vagy fazék. Többségük — amikor ez egyáltalán eldönthető — vállnál öblösödő (10. kép 6; 16. kép 5 stb.). A perem lehet vágott vagy elvékonyodó. Tipológiai besorolásuk meglehetősen nehéz, nem is teszünk rá kísérletet. Viszonylag gyakran díszítettek: benyomkodással, illetve bevagdalással tagolt pereműek: 81/39. objektum, 82/szórvány, 83/1. ház, 84/15. objektum, 84/16. objektum, 88/2. objektum, 88/szórvány (3. kép 3; 4. kép 6; 6. kép 8; 21. kép 6; 22. kép 3; 28. kép 5; 16. kép 4), benyomkodott, illetve bevagdalt, plasztikus bordával díszítettek: 84/szórvány, 84/4. objektum, 84/15. objektum (2 db), 84/16. objektum, 84/3. ház, 86/3. objektum (16. kép 5; 13. kép 8), illetve 86/5. objektum, 91/7. objektum (29. kép 5). Előfordul, hogy rátett borda nincs ugyan, de az edény oldalát benyomkodták: 84/16. objektum, vagy körömmel beböködik: 84/3. objektum (13. kép 7), olykor a díszítés az edény anyagából „felhúzott" lapos bordán fut körbe. Ezek a benyomkodott vagy bevagdalt díszítések csaknem minden szarmata telepen előfordulnak, és legalább annyira gyakoriak a dák telepeken és temetőkben előkerülő edényeken is. Ez a megállapítás azért fontos számunkra, mert a kutatás rendszerint egyértelműen a dákokhoz kapcsolja ezeket (VISY 1970) annak ellenére, hogy az utóbbi idők szarmata teleppublikációi alapján lassan egyértelművé válik, hogy rendszeresen, viszonylag nagy számban vannak jelen a leletanyagban (VADAY-SZEKERES 2001, 242-243). Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a dákokra jellemző girlandok, illetve egymást keresztező, benyomkodással tagolt plasztikus díszek, bütykök stb. hiányoznak. A fazekak peremének belseje rendszerint egy sávban kormos.

65 Ezt a jelenséget a legtöbb császárkori telepanyagnál ki lehet mutatni annak ellenére, hogy az anyagleírásokban nem szerepel. Jelentőségét abban látjuk, hogy közelebb vezethet a fazekak használatának meghatározásához, nevezetesen, hogy nyílt lángon főztek ezekben. Egyedülálló a 84/6. objektumból előkerült festett szalagmintás, korongolatlan fazéktöredék (20. kép 4). Fedő (31. kép 2). A telep anyagában 10-15 fedő határozható meg. Két formai változat különíthető el: az egyikre az íves, a másikra a meredek fal jellemző. Mind a szarmata, mind a dák telepek anyagában mindkét változat gyakori. Közelebbi kronológiai meghatározásra valószínűleg nem alkalmasak. Tál. A 86/3. objektumban lapos tál került elő (25. kép 9). Analógiái a 2-4. század közötti időszak szarmata telepein kis számban, de általánosan jelen vannak, és nem ritkák a szabad dák területeken sem (Kunszentmárton: VADAY-VÖRÖS 1980, 119, 123, 2. t. 17; Tiszaföldvár: FÜLE 1995, 3. t. 8; Buciumi: G ÜDE A 1970, Fig. 4. 12, 14). A 84/2. objektum egy edénye esetében (18. kép 1) nem dönthető el egyértelműen, hogy tál vagy fedő volte. Mivel azonban peremátmérője a fedőkhöz képest nagyobb, falai íveltebbek, alja pedig alacsonyabb, így fogásra kevésbé alkalmas, ráadásul nagyon jó a „felfekvése", így inkább tartható tálnak. Fenékrészének oldalán szabálytalan elrendezésű, mélyen benyomott, kör keresztmetszetű bemélyítésekből álló díszítés fut körbe. Hasonló peremtöredék a kunszentmártoni telep anyagából idézhető, de ez jóval nagyobb, mint a szegvári (VADAY-VÖRÖS 1980, 123, 1.1. 27). Díszítéséhez párhuzamot Gyomán és Tirgsoru Vechi-n találtunk (VADAY 1999, Fig. 65. 10; TZONY 1979, Fig. 2. 11). Ritka forma a kisméretű, ívelt falú, elvékonyodó, enyhén kihajló peremű tál (20. kép 2), amelynek párhuzamát Tiszavasvári-Keresztfal lelőhely anyagában találtuk meg.

66 Szűrőedény. A 83/1. házban egy korong nélkül készített szürőedény oldaltöredéke, a 84/6. objektumból egy hasonlónak aljtöredéke (20. kép 5) került napvilágra. A dákoknál ismertek a korongolt és a korong nélkül készített szürőedények is. A geta-dák edénymüvesség egyik legfőbb típusa, bár többségük alja kúpos kiképzésű (CRISAN 1969, 171;CRISAN 1978, 127, Taf. 73). Korong nélkül készített előfordult Kr. e. 1. - Kr. u. 1. századi környezetben pl. Capilnán (GLODARIU-MOGA 1989, 68, Fig. 26. 1). 65 Ilyen a 83/a objektum 8. számú, a 83/1. ház 8. számú, az 1983-as szórvány 5. számú, a 84/15. objektum 8. számú, a 84/22. objektum 8. számú, a 86/3. számú objektum 25. számú, a 214. sír, a 88/2. objektum 5. és 7. számú cserepe. 66 ístvánovits E.: Északkelet-Magyarország területének római kori története. Kandidátusi disszertáció, Budapest 1986, 164. I. 3.