A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

VARGA Sándor: Középkori csontveretes övek a Kárpát-medencében

taszentegyház 125. sírjában és Békés-Ditér, Faluhely Árpád-kori sütőharang gödrének betöltéséből elő­került övvereteken találjuk meg. A jelenlegi adatok alapján csontveretes öveink legkorábbi típusát kép­viseli, a 13. század közepén, végen, illetve a 14. szá­zad elején jelenik meg. II. típus: szíjborító lemeze hosszú, téglalap ala­kú. A csattest szintén téglalap formájú, amelyet há­romszög alakú bevagdalásokkal tagoltak, szíjbújtató része ovális. A teljes csat hossza 10-12 cm (7. kép 1). Magyarországról tudomásom szerint nem került elő ilyen típusú csat, s külföldről is csak három példá­nya ismert a szakirodalomban. Az egyiket Uhersky Brodban (Cz) találták egy víztározó ásatásánál, míg a másik két hasonló példányt Verbó/Vrbovéban és Pozsonyban/Bratislava (Sk). Díszítésüket tekintve egyedinek számít mindhá­rom övcsat. Az Uhersky Brodból előkerült csontból faragott csatot kerámiabetétekkel, míg a verbói öv­csat teljes felületét, még a csatrészt is, különböző mé­retű pontkörökkel díszítették. Az utóbbi csatlemezén 5 db kör alakú bemélyedés is található, amelyben szintén lehetett valamiféle betét. A pozsonyi várból származó töredékes darab (csatteste és pecke hiány­zik) csatkarikáját szintén bemélyített köröcskékkel díszítették. A csatokat a 13. század első felére kel­tezték a szerzők, sőt Hruby elképzelhetőnek tartja, hogy az Uhersky Brodban talált tárgy már a 12. szá­zadban megjelent (HRUBY 1957, 162-164, 206; KLCO 1991; BAXA-FERUS 1991, 58). III. típus: csatkarikáját és szíjszorító lemezét egy csontdarabból alakították ki. Csatlemeze széles, ka­rikája keskeny, ovális alakú, rajta a pecek számára háromszög alakú bevágás. A csatkarika ovális szíj­bújtatóján kívül a csat testén is kialakítottak egy má­sodik bújtatót (7. kép 1). Felülete díszítetlen, kronológiája kérdéses, mivel az eddig Muhiról származó egyetlen példány elő­kerülésének körülményeiről, helyéről semmilyen adattal nem rendelkezünk. Formája és egyedisége alapján azonban feltételezem, hogy szintén egy korai típusról van szó. 36 IV/1. tipus: csatkarikája ovális alakú, legömbölyí­tett közepén, a tüske számára háromszög alakú be­mélyedés található. A hegyes csontpecek a csattest két oldalába beütött fém tengelyen mozog. Szíj szo­rító lemeze trapéz alakú, amelynek alsó végén egy vagy két háromszög alakú bevágás van. Ez a típus a legelterjedtebb. IV/2. típus: az előző csattípussal szinte teljesen megegyezik, azzal a különbséggel, hogy szíjszorító lemeze téglalap alakú. A I V/l-2. típusú övcsatokat díszítésük szempont­jából 7 csoportra lehet elkülöníteni (7. kép l). 37 A csoportok nem feltétlen fejlődési sorrendet tükröz­nek, hanem lehetnek a különböző műhelyek vagy az eltérő igények eredményei is. /. csoport: a szíj szorító lemez pecek mögötti ré­szén három, egymással párhuzamosan bekarcolt vo­nal van. Ilyen díszítésű csatok kerültek elő Csengele­Bogárhát 11-12. sírjából, Paks-Gyapa 56. sírjából, Örménykút 3. Ih., Décsi Telek-halom 3. sírjából, Opusztaszer-Monostor 753. sírjából és Veszprém­Veszprémvölgy 21. sírjából. 2. csoport: díszítése az előző csoportéval egye­zik azzal a különbséggel, hogy a csattest rövi­debb oldalával párhuzamosan, egymás mellett, két kör alakú bemélyedés van, amelynek köze­pén pont található. Nagytálya-Berki-malomról és Orgondaszentmiklósról kerültek elő ilyen csatok. 3. csoport: a szíj szorító lemez pecek mögötti részén kettő-három vagy öt-hat egymással párhu­zamosan bekarcolt vonal, valamint a csat hosszanti oldalának szélén futó, bevésett vonal díszíti az öv­csatot. Ez a csoport a következő lelőhelyeken fordult elő: Budapest I. ker. Szabó Ilonka utca, Budapest XXII. ker. Csút-Plébániatemplom 107. sír, Lucfalva Templom-hegy, Vértesszentkereszt, Üzbég/Zbehy 67. sír, Mezőkovácsháza 95. sír, Gyula-Föve­nyes 66. sír, Örménykút 3. lh. Décsi Telek-halom, Ószéplakról/Krásno 744. sír, Nagytálya-Berki-ma­lom, Nyitradarázs/Drazovce és Pottornya/Podturen­Basta. 4. csoport: a 2. és a 3. csoport díszítését ötvöző csoport, amelyhez két lelőhely, Nagytálya-Berki­malom 15. sír és Buda-Vár (2 db) tartozik. 5. csoport: díszítése a 2. csoportéval mutat egye­zést, azzal a különbséggel, hogy a bemélyített körök és a csat lemezének szíj felöli része között V alakban két, bekarcolt vonal húzódik. Lelőhelyei: Kaszaper­ig Formáját tekintve a IV/1. típusú csat előfutára lehet. 37 A Jászdé)zsa-Négyszállás II. temetőjében, illetve Beekó és Trencsén várából, valamint a Feldebröröl elökeriHt csatok díszítéséről nem rendelkezek megjelelő adatokkal. így azokat kihagytam a csoportosításból. Hasonlóan jártam el azoknál a csatoknál, amelyek díszített része hiányos volt (pl.: Buda-Vár, Kaszaper-Templomhalom 125. sír).

Next

/
Oldalképek
Tartalom