A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)
KŐRÖSI Andrea: A székkutas-káplonadűlői avar temető archaeozoológiai vizsgálata
A 375. egy fordított tájolású lósír. A ló koponyája Kelet felé nézett, párhuzamosan helyezkedett el testével. Lábait szorosan melléhajtogalták. Felszerszámozottan tették a sírba. A szerszám megmaradt részei: a vaszabla, kengyelpár, vaskarika, hevedercsat. Életkoruk: a fogazat státusa és a fogkopások stádiuma alapján a 129. sír lovának életkorát 2,5-3 év, a 375. sír lovának életkorát 5,5-6 évben határoztam meg. A meghatározáshoz a Magyar Mezőgazdasági Múzeum régészeti állatcsontgyüjteményében található metszőfogsorozatot használtam fel. Nemük: a két teljes csontvázból csak az 375. síiegyede volt kifejlett állat. Hiányzó szemfoga alapján valószínűleg kanca volt. A másik egyednek nincs szemfoga, mivel a szemfog ebben a korban még nem nőtt ki, az alveolusa pedig töredékessége miatt nem megfigyelhető. A postcranialis csontjai hosszabbak, mint a kanca csontjai, ez alapján feltételezhető, hogy a csikó neme mén. Jellemzése: miután a leletanyag rendkívül rossz megtartású és töredékes, a koponyák és az állkapcsok formáját nem lehetett megfigyelni. Marmagasság: a postcranialis csontok hosszúságméretéből Vitt módszerével (VITT 1952) számított marmagassági értékek: 136-144 cm, közepes testméret-kategóriájúak (2. táblázat). A kanca postcranialis csontjainak hossza kisebb a csikó postcranialis csontjainál. A metacarpusok karcsúsági indexe 14,71 és 15,69 között változik. A kifejlett egyednél 14,71 és 15,69, a fiatal lónál 14,86 és 15,13. Ház dudák Házilúd maradványa 13 sírból került elő. Ebből 3 sírban (2., 474., 539. sír) tojását, 10 sírban csontmaradványait határoztam meg. 5 férfi (85., 191., 382., 464., 503., 517. sír), 2 női (328., 392. sír), 1 felnőtt (194. sír) és 1 gyermek (537. sír) sírjába került lúdhús. A 3 lúdtojás férfi-, női és gyermeksírban volt. A lúdmaradványok feltűnően kistestü állatoktól származnak. Két sír (503., 517. sír) kivételével mindig a hátsó, ritkán a mellső végtag húsos csontjai kerültek a sírba. Sertés Házisertés 6 sírból került elő (108., 156., 326-327., 355., 426. sír). Mindegyik csontmaradvány fiatal állattól származik. A 326. sírban egy kb. 6 hetes malac koponyatöredéke kivételével minden sertésmaradvány végtagcsont. Ezek biztosan ételadományként kerültek a sírba. A 326. sír malackoponyája lehet áldozati állat és ételadomány maradványa is. Valószínűleg áldozati állat volt. AZ ALLATOK MORTALITÁSA, TEMETÉSI ÉVSZAKOK A legtöbb juh- és szarvasmarha-állatáldozatos temetés ősszel és télen történt. 41 sír esetében a temetés idejét őszi-téli időszakra lehet tenni. Kevesebb esetben, 13 sírnál tavasz-nyár, ősz eleje időszakban tettek háziemlőst a sírba. A tyúkcsontok alapján a fiatal egyedek száma jelentős. A tyúkmellékletes sírok esetében a temetés inkább a tavasz vége, nyári időszakra eshetett (4. táblázat). IRODALOM B. NAGY 2003 B. Nagy K.: A székkutas-kápolnadűlői avar temető. MFME - Mon Arch 1, Szeged 2003. TEICHERT 1975 Teichert, M.: Osteometrische Untersuchungen zur Berechnung der Wiederristhöhe bei Schafen. In: Archaeozoological Studies. Ed.: Clason, A. T. Amsterdam-Oxford-New York 1975, 51-69. VITT 1952 Vitt, O. V.: D)sadi pazyrykskih kurganov. SA 16 (1952) 163-205. VÖRÖS 1996 Vörös I.: A szentes-borbásföldi kora avar kori 4. sír állatcsontleletei. — Die Tierknochenfunde des frühawarenzeitlichen Grabes 4 von SzentesBorbásföld. MFMÉ - StudArch 2 (1996) 191-194.