A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

KŐRÖSI Andrea: A székkutas-káplonadűlői avar temető archaeozoológiai vizsgálata

Zoológiai jellemzés. A sírokba helyezett koponyák alapján megállapítható, hogy szarvatlan és szarvcsa­pos juh is feláldozásra került. 52 koponya került elő a temető sírjaiból. Ebből 10 szarvatlan juh koponyája (90., 120-121., 138., 182., 325., 328., 385., 347., 359. sír). Szarvcsapot 7 koponyán figyeltem meg (2., 54., 120., 171., 447., 531. sír), minden esetben kicsik, rö­videk, mivel az egyedek fiatalok voltak elpusztulá­sukkor. 32 esetben (40., 66., 94-95., 110., 142., 152., 179., 200-201., 225., 329., 336., 338., 348., 351., 354., 364., 370., 374., 382., 384., 387., 390., 398., 424., 447., 458., 476-477., 542. sír) nem lehetett a koponyák töredé­kessége miatt megállapítani, szarvatlan juhról van-e szó. 3 esetben (66., 364., 398. sír) két koponya is volt a sírban. A koponyák rendkívül rossz megtartásúak és töredékesek, így azokat összehasonlítani nem le­het. Többnyire fiatal, fogváltás előtt levő egyedeket helyeztek a sírokba. Néhány esetben azonban igen idős, illetve betegségben szenvedő egyed csontjait határoztam meg. Az előkerült leletek közül 8 sírban volt patológiás csontmaradvány. Marmagasság: A hosszúcsontok alapján Teichert módszerével (TEICHERT 1975) számolt marmagassá­gi érték: 489-645 mm közötti tartományba esik. A szórás egyenletes. Az alacsonyabb tartományba eső csontok fiatal egyedektől származnak. Szarvasmarhák Szarvasmarhacsontok összesen 30 sírból kerültek elő: 18 sírban 21 állatáldozat és 11 sírban ételado­mány. A 352. sírban talált kéztőcsontok amulett vagy atributum szerepét tölthették be. Allatáldozat: teljes váz 12 sírban volt (67., 76., 110., 115., 138., 200., 219., 337., 350., 359., 398., 458. sír). A 200. sírból két egyed teljes váza került elő. Az 56., 67., és a 369. sírban koponya és 4 végtagcsont képezte a mellékletet. 388. sírból csak állkapocs került elő. Hiá­nyos váz a 398., 447. és a 476. sírból került elő. Néhány sírnál megfigyelhető, hogy az állatok nem anatómiai sorrendben kerültek a sírba. Ezt csak akkor tehették meg, ha az ál latot feldarabolva helyez­ték el. Néhány esetben vágásnyomokat lehetett meg­figyelni. A darabolás során a gerincoszlop mentén végighasították az állatot. Ilyenkor a csigolyatestek harántnyúlványait leválasztották a csigolyatestről (1. kép 5). Egy esetben megfigyelhető volt a koponya arcus zygomaticusán lévő vágásnyom is. A szarvasmarhánál ugyanúgy jelen van a „nyú­zott bőrös" temetkezés, mint a juhnál, csak ritkább. Eteladományként 12 sírba került szarvasmarha: 50., 122., 328., 355., 401., 419., 425., 435., 484., 519., 525., 551. sír. A 419. sír kivételével, ahova mt. csont került, ágyékcsigolyák és végtagcsontok (combcsont, felkarcsont, lapocka) húsos régiójának csontjait ha­tároztam meg. Zoológiai jellemzés. A szarvasmarhák zoológiailag nem jellemezhetők. A rossz megtartású és összerop­pant koponyák feldolgozásra már csak darabokban kerültek, így nem mérhetők. Formájuk nem kivehe­tő. A kevés szarvtöredékből kiderül, hogy kis szar­vú egyedekről van szó, de feltehetően sok esetben szarvatlan egyedek kerültek a sírba, mivel a töredé­kek között nem vagy alig volt szarvtöredék. Csak a 200. sír esetében állapítható meg a koponyáról, hogy rövid szarvú, rövid, íves fejélü egyedről van szó. Ez az egyed az ún. brachiceros típusba sorolható. Az állatok nagy része fiatal egyed volt. Ezt nagyon jól mutatja a fogváltás stádiuma, a fogak rágófelszí­nének kopottsága és a csövescsontok epiphysisének elcsontosodási mértéke. Nemük: A sírokba került szarvasmarhaegyedek neme nem megállapítható. A marmagasság-számí­tás alapján a bikák és a tehenek közötti különbséget megfigyelhetjük. Marmagassága: a hosszúcsontok alapján számolt marmagassági értékek kiszámításánál Matolcsi in­dexét (MATOLCSI 1969) használtam. A mc. alapján 29 esetben lehetett marmagasságot számolni. A számolt marmagassági érték: 1133-1175 mm közé esik. Egy egyed 934 mm és egy egyed 1230 mm-es marmagas­ságával kitűnik a sorból. A mt. alapján 25 méretből számolt marmagassági érték: 996-1204 mm közé esik, kivéve egy 938 mm, és egy 1220 mm marma­gasságú egyedet. A felsorolt értékhatárok között az egyedek eloszlása egyenletes. Házityúkok Házityúk csontja és tojása 87 sírból került elő. 11 sír­ba áldozati állatként, 47 sírba ételadományként került. 36 sírban volt tyúktojás. 28 sírban egy (53., 74., 79-80., 104., 110., 163., 182., 188., 210., 279., 313., 330-331., 357., 365., 387., 396., 433., 441., 474., 475., 483., 513., 523., 526., 528. és 542. sír), 6 sírban kettő (59., 112., 197., 354., 437., 531. sír), a 465. sírban 3 tojás volt. A fenti sí­rok közül 7 sírban (110., 163., 387., 433., 465., 523., 542. sír) a tojás mellett tyúkcsontok is előkerültek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom