A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén

csolatba, mely az RBC periódusra keltezhető nyu­gati és Kárpát-medencei leletekből egyaránt ismert (KEMENCZEI 1968, 166; HÄNSEL-KALICZ 1986, 63, Taf. 2. d-e; KOVÁCS 1981, Abb. 2. 19; KOVÁCS 2000, Abb. 1). E karperec előzménye — Mozsolics Amália vé­leménye szerint — az azonos mintájú, gömbszelet keresztmetszetű típus, amely közvetlenül a koszideri időszak után lépett fel, és valamivel később a há­romszög keresztmetszetű is, de a halomsíros kultú­ra egész elterjedési területén megtalálható az RBC idején (MOZSOLICS 1973, 168-169, Taf. 4. 3a). Bernhard Hansel ezt a karperectípust, amely gyakran for­dul elő szegfejü tűkkel — Kiskundorozsmán vagy Hajdúbagoson (HANSEL 1968, 97, Taf. 33. 1-37) —, az RBB2-BC időszakra keltezi (HANSEL 1968. 96). En­nek a karperecnek a díszítetlen változata került elő Nyíregyháza-Bujtos lelőhelyen, és itt is az RBC idő­szakra datálható (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XLIII. t. 8). A bordázott bronz karperec (2. kép 11 ; 7. kép 3; 8. kép 10) el keskenyedő végű változata nem túl gyakran, de megtalálható a halomsíros kultúrával összefüggésbe hozott lelőhelyek anyagában (TOCÍK 1964, Taf. 8. 19, Taf. 6. 13-14, Taf. 24. 16, Taf. 34. 8; DUSEK 1980, Tab. II. 9, Tab. X. 15; TOCÍK 1964, Taf. 8. 19, Abb. 6. 13-14. Taf. 24. 16, Taf. 34. 8; HÄNSEL-KALICZ 1986, 14-15, 32-33, 63, Taf. 2. f-g, Taf. 9. f; ILON 1999, 253; KUSTÁR-W ICKER 2004, VI. t. 4-5). Hosszú időn át, egészen az urname­zősökig kedvelt típus (BENKOVSKY-PIVAROVÁ 1985, 65). Idősebbnek (ötbordás) és fiatalabbnak (három­bordás) tartott típusai kerültek elő a pitteni temető sírjaiból (BENKOVSKY-PIVAROVÁ 1985, 55-56), és az RBA2-B1 időszakra datált ackenbachi kincs­ben is már megtalálható (SCHAUER 1989, 55, Abb. 1. 6-8). A szentes-nagyhegyivel teljesen megegyező tordírozott karperec (2. kép 9) ismeretes a halomsí­ros kultúra oberpfalzi területéről (TORBRÜGGE 1959, Taf. 34. 30), ahol többek között rombusz átmetszetű karpereccel és pecsétfejű tűvel fordult elő, épp úgy, mint a szentes-nagyhegyi 49. sírban, amely tárgytí­pusok legkorábban az RBB2 időszakra datálhatóak, viszont előfordul ilyen karperec a rohodi bronzlelet­ben is (JÓSA-KEMENCZEI 1965, L. t. 7), ahol a vele előkerült leletek már az ópályi horizontra keltezhe­tőek (RBD). Úgy tűnik tehát, hogy ez a karperec­típus is hosszú időn keresztül használatban volt. A kerek átmetszetű, díszítetlen karperecek (3. kép 12) a bronzkor folyamán az általánosan használt tárgy­típusok közé tartoznak, ezért közelebbi kormegha­tározásra nem alkalmasak (KEMENCZEI 1968, 182). Már az idősebb halomsíros kultúra idején készítettek négyszögletes (rombusz) átmetszetű, díszítetlen kar­perecet (DUSEK 1969, Abb. 11. 1-2; MOZSOLICS 1967, LIX. t. 7). De előkerültek a fiatalabb halomsíros kultú­ra lelőhelyeiről is (KOVÁCS 1966, 15. kép 4), és még az RBD-HA periódus idején is nagy számban gyártot­tak ilyen karperecet (MOZSOLICS 1967, 32), amely az ópályi horizont (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997, 47, 18. kép 1-3, 20. kép 4, 30; JÓSA-KEMENCZEI 1965, VIII. t. 101-102) egyik jellegzetes típusa (8. kép 4 6). A kerek átmetszetű, tömör, geometrikus mintá­val díszített, nyitott, elkeskenyedő végű karperec (8. kép 2-3) a késő halomsíros - kora urnamezős kor­szakban gyakran előfordul, azonban már korábban megjelenik, ugyanis ilyen karperec került elő pél­dául Sávoly-Babócsa, RBC korú temetőben (HONTI 1996, Abb. 4. 4). Az ezt követő időszakot képviseli Demecser-Badarán-sziget, amely az RBD korszakra keltezhető (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XXIII. t. 1-3), va­lamint Kemecse-Orvosdomb-dűlő, amely szintén az ópályi horizont egyik lelőhelye (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XXXI. t. 7). Használata megfigyelhető még a kurdi típusú kincsekben is (KŐSZEGI 1988, 43). A ke­rek átmetszetű, tömör, díszítetlen, elkeskenyedő végű karperecek (6. kép 1) már a hajdúsámsoni kincsek­ben megtalálhatóak és használatban vannak egé­szen az ópályi horizontig (JÓSA-KEMENCZEI 1965, XXXVI. t. 13; KEMENCZEI 1965, XXIII. t. 9, 13, 18, 21-22; MOZSOLICS 1985, 64; KOÓS 1989, Abb. 4. 2; ALMÁSSY­ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997, 16. kép 3, 5-7). Kartekercs. A bronzlemez kartekercsek (9. kép 4; 8. kép 9) elterjedési körét Mozsolics Amália elemez­te részletesen, és megállapította, hogy túlsúllyal koszideri korú lelőhelyeken került elő (MOZSOLICS 1967, 76-77, 79). A halomsíros kultúra köréből a leg­közelebbi párhuzamot a regelsbrunni síregyüttes jelenti (WILLVONSEDER 1937, Taf. 23), és a kömpöci kartekercs (TROGMAYER 1969, 93). Előkerült még többek között Nitriansky Hrádok-Zameceken, ahol a legkésőbbi fázishoz tartozó objektumok egyikében találtak bordázott kartekercsekhez való öntőmintá­kat (KOVÁCS 1984a, 223). Általában tordírozott szárú, korongfejű tűkkel, kettős spirálban végződő kar­perecekkel, tüskés tutulusokkal, trapézmarkolatú tőrrel fordulnak elő (NEUGEBAUER 1994, Abb. 81. 4; LICHARDUS-VLADÁR 1997, Taf. 41. 16-23). Gyűrűk. A vízszintesen bordázott lemezgyűrűket (2. kép 30) Kemenczei Tibor szerint a nyugati halomsí­ros kultúrától vehette át a Kárpát-medencei halom­síros kultúra népe, melynek területén általánosan használt ékszer lett (KEMENCZEI 1968, 183). Analógi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom