A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

NAGY Márta: A halomsíros kultúra leletei Szentes környékén

áit megtaláljuk a Sal ka I. temetőben, és a szomolányi leletek között is, amit Kőszegi Frigyes a legkorábbi halomsíros emlékek közé sorol, és az RBB fázis végével, a BC1 periódussal párhuzamosítja (KŐSZEGI 1964, 11, 13). A két végükön spirálban végződéi gyűrűk (2. kép 28) már az oberpfalzi csoport leletei között is megtalálhatóak (HOLSTE 1953, 41, Taf 3. 7), majd végig tudjuk követni a tárgytípust a kultúra vándorlási útvonalán: Ausztrián (W1LLVONSEDER 1937, 133, Taf. 29. 2, Taf. 38. 3; NEUGEBAUER 1994, Abb. 83. 7), Délnyugat-Szlovákián keresztül (DUSEK 1966), a Dunántúlon át Észak-Magyarországig, illetve Szeged környékéig (FOLTINY 1957, IX. t. 7-8). Megtalálható a Rákóczifalva-csoport emlékanyagában is (TROGMAYER 1985, V. t.). A fent említett két gyűrűtípussal egy időben használták az általánosan elterjedt huzalgyűrűt (1. kép 16). Mezőcsáton például a 33. sírban bordázott lemezgyürűvel és spirálvégződésü gyűrűvel volt együtt (HÄNSEL-KALICZ 1986, Taf. 6. s, j, h). Tápén a 252. sírban (TROGMAYER 1975, Taf. 23; BLISCHKE 1997, 326) és Tiszafüreden is (KOVÁCS 1975, Pl. 9: 103/2-3, Pl. 15: 160/10-14, 15-16) együtt került elő ez a három gyűrűtípus. Csüngők. A patkó alakú csüngők (1. kép 2-5) legkorábbi példányai a koszideri kincsekben fordulnak elő (BÓNA 1958, Taf. 5). Kemenczei Tibor ezekről azt állapította meg, hogy legidősebb darabjai a Kárpátmedencében készültek, és használatuk innen terjedt el Szilézia és Morvaország felé (KEMENCZEI 1968, 182). A németországi, ausztriai halomsíros leletekben és a salkai temetőben nincsen ilyen csüngőtípus. A Vaclav Furmánek által közölt morvaországi halomsíros fémek között (FURMÁNEK 1973, 49, Taf. 16. 11, Taf. 41. 2) és a magyarországi halomsíros temetőkben gyakoriak (KOVÁCS 1965, 81, 20. ábra; TROGMAYER 1975, Taf. 17, Taf. 40; KOVÁCS 1975a, Pl. 12: 143/3-5, Pl. 17: 175/20-25). Szintén Kemenczei Tibor állapította meg, hogy ez a tárgytípus ugyanúgy megtalálható a korai, mint a BD korú leletekben, tehát közelebbi kormeghatározásra nem alkalmas. Azonban Jánoshidán olyan sírokból került elő nagyobb mennyiségben (pl. 113. sír: 33 darab), amelyeket Kovács Tibor korainak határozott meg, míg a biztosan fiatalnak tartott együttesekből hiányzik. Csányi Marietta szavaival élve „nagy divat" tehát a halomsíros kultúra korai időszakában volt (CSÁNYI 1980, 162). Az RBB-C periódus idején a Kárpát-medencében igen kedvelt ékszertípus a nyitott végű, félhold alakú csüngő (2. kép 27; 6. kép 10). Megtalálható már a Vatya-kultúra lelőhelyein (BÓN/\ 1985, Taf. 23. 2-3, 8-9, Taf. 35. 9, 11) , majd a halomsíros kultúra HódmezővásárhelyKishomok (BANNER 1945, Taf. XII), Szeged-Bogárzó (FOLTINY 1957, VII. t. 2) lelőhelyein is. Kemenczei Tibor szerint azok a példányok, amelyeknek a szára alatt kis nyúlvány van, a halomsíros kultúra idősebb fázisára jellemzőek, ahol pedig már nincs nyúlvány, azok a fiatalabb típusú leletekben találhatóak meg (KEMENCZEI 1967, 291). Már a koszideri leletekben megjelennek (BÓNA 1958, Taf. 5) a díszített középtagos, zárt félhold alakú csüngők (1. kép 18-19; 2. kép 19-26; 8. kép 11). Németország területén a halomsíros kultúra népe az RBB végétől használta (HOLSTE 1953,41, Taf. 30), a salkai és a magyarországi temetőkben is előfordulnak a korábbi sírokban (TOCÍK 1964, 53, Taf. 9. 3). Használati tárgyak Bronzcsiptetőt (1. kép 6) már a korai halomsíros kultúrában is ismertek, de használták az RBB2 periódusban is (HÄNSEL-KALICZ 1986, 61-62). Rákóczifalván olyan sírban került elő ilyen bronzcsiptető, amelyikben egy girlandmotívumos edény töredék volt, amit pedig a Rákóczifalva-csoport korai darabjai közé lehet sorolni (HÄNSEL-KALICZ 1986, 62). A spirálcsövecskék (2. kép 10; 8. kép 8) a kora bronzkor végétől terjedtek el, és a késő bronzkor folyamán, BD-HA1 periódusban is kedvelt ruhadíszek maradtak (JANKOVITS 1992, 333). A késő bronzkorban általánosan használatban lévő tárgytípusok közé tartozik a fürészlemez (3. kép 4), ezért közelebbi kormeghatározásra nem alkalmas (KEMENCZEI 1991, 42, 7. ábra 1-22). Megtalálható Tápén (TROGMAYER 1975, Taf. 12) ugyanúgy, mint a berkeszi depóleletben (JÓSAKEMENCZEI 1965, X. t. 1-13, XI. t. 14-19; KEMENCZEI 1988, Taf. 69. 22-31, Taf. 70. 22-31), Bujon és Pácinban (KEMENCZEI 1984, Taf. CCXIVa 1-8, Taf. CCII. 2-8) vagy a Gáva-kultúra Napkor-Piripuc lelőhelyén (ALMÁSSY-ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997, 38. kép 2325). A bronzból készült árak (3. kép 8-9) is a hoszszan használt tárgytípusok közé tartoznak. Előkerült az RBB2-re keltezett sírból Nagydémen (ILON 1999, 243), de nagy számban megtalálhatóak a romándi, HA2 korú leletben is (NÉMETH-TORMA 1965, IX. t. 29, 30, 33, 34), tehát nincs igazán korhatározó értékük. A két végén bepödrött bronzlemez (1. kép 14) már a Vatya-kultúra lelőhelyein megjelenik (BÓNA 1985, Taf. 27. 24), és használatban volt a halomsíros kultúra idején is. Poncolt díszítésű példányaik ismertek a salkai temetőből (TOCÍK 1964, Taf. 9. 17) és Ürömről is ( V. HOLPORT 1980, 2. kép 2).