A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 11. (Szeged, 2005)

VÖRÖS István: A szegvár-oromdűlői császárkori telep állatcsontleletei

sin.-dext. scap.-hum.-rad.-ulna, 4 mc., sin. pelvis, sin.dext. fem-tib./fib., 2 mt.) 88/8. obj.: 1 egyed (sin. hum.) 90/2. obj.: 1 egyed (koponya+mandibula (összeroppant) Ló (54 db, 11 egyed) A lócsontok anatómiai megoszlására (3. táblázat) jellemző hogy az ún. húsos csontok alig fordulnak elő. Jelentősebb csontleletek: sin. mc. dext. db (oldala csiszolt, 80/3. obj.), csikó sin. mandibula (86/1. obj.), koponya (összeroppant) + atlas cranialis fele (86/5. obj.), dext. mt. (88/1. obj.), sin. c, mc, mc. 2-4, ph. I—II, dext. t., mt., mt. 2-4, ph. I-I! (88/5. obj.), dext. mc, mc 4, sesamoideum (88/8. obj.), 6 db nyakcsigolya (ver. cervic. 11—VII), dext. hum., sin. tib., dext. mt. dist. db (oldala kereszt irányban csiszolt, 91/1. obj.). A 3 éves csikó fogazata macrodont (9. táblázat), a lócsontok közepes méretűek (10. táblázat), az első ujjcsontok (ph. I) relatíve hosszúak. Szamár (1 db, 1 egyed) Kutya (5 db, 5 egyed) A településen négy gödörben és egy árokban volt egy-egy kutya csontlelet (2. táblázat). A nagyméretű, hosszú, vékony állkapcsok (84/13. obj., 86/3. obj.) agarakhoz, a nagyméretű hosszú-vastag állkapocs (98/1. obj.) pásztorkutyához tartozik. Három bal oldali állkapocs (sin. mandibula - 86/3. obj., 88/1. árok, 98/1. obj.), egy jobb oldali állkapocs (dext. mandibula - 84/13. obj.) és egy medencetöredék (dext. pelvis fr. - 83/2. obj.). Gímszarvas (1 db, 1 egyed) Egyetlen maradványa egy fiatal bika vetett agancstöredéke (87/1. obj.). Mocsári teknős (2 db, 1 egyed) A 87/3. objektumban 2 db haspáncél töredéke volt. A település árkában (87/1. obj.) egy kisméretű sza- Hal (1 db - 1 egyed) már csontmaradványa, egy jobb oldali calcaneus töredéke (sz.: 37, ma.: 39 mm). A 86/4. objektumban egy úszósugár töredéke volt. AZ ÁLLA TFAdOK HASZNOSÍTÁSA Az állatok hasznosítására vonatkozó archaeozoológiai adatok az egyes gazdasági haszonállatok csontmaradványainak anatómiai (3. táblázat), a Kretzoiféle testrégiók (13. táblázat) szerinti, az egyedeknek pedig az életkor (4. táblázat) szerinti vizsgálatából származnak. Az élő állat hasznosítását a kifejlett egyedek, a priori húshasznosítást a fiatal egyedek domináns előfordulása valószínűsíti. A szegvár-oromdülői császárkori településen a gazdasági haszonállatok osteológiai leletanyaga (3., 13. táblázat), valamint az állatállomány életkori öszszetétele (4. táblázat) markáns eltéréseket mutat. Az ún. I. (3 hónaposnál idősebb) korcsoportba tartozó szarvasmarha- és juhcsontmaradványok testrégiók szerinti megoszlása (4. táblázat) — a hasonló bontás és felhasználás következtében — csaknem azonos. Legtöbb a húsos végtag (32,7-32,2%), ezt követi a fej (27,7-25,4%), a törzs (18-21%), majd a száraz végtag (16,8—16,4%) és az ujjcsontok (4,8-5%) előfordulása. A sertés esetében a legtöbb maradvány, 44%) a fej régióból származik, ezt követi fele mennyiségben, azonos gyakorisággal (22,4-22,4%) a húsos végtag és a törzsrégió, majd a száraz végtag (10,3%). A településen a gazdasági haszonállatok csontmaradványainak fentebb ismertetett összetétele jól reprezentálja azok húshasznosítását. Továbbá azt is, hogy ezeknek az állatoknak mészárszéki leölése és elsődleges bontása nem a feltárt településrészen történhet. A húshasznosítás gyakorlatához, szokásához további adalékul szolgálhat az állatok vágási életkormegoszlása: a kifejlett és fiatal állatok (egyedek) aránya a szarvasmarhák esetében 57,4-37%), a juhoknál — a vizsgált mintában — megegyező (29,6-29,6%)), míg a sertéseknél ez az arány 26,6-50%>! A kifejlett szarvasmarhák elsődleges hasznosítása a barbáricumban is a szállításban és a földművelésben alkalmazott igavonó erejük volt. A szarvasmarha-maradványok között előforduló nagyszámú bika- (22 db) és ökörcsont (2 db) szintén ezt valószínűsíti. Az alacsony és a közepes (136-142 cm) magasságú lovak hátaslovak voltak. A kistermetű mediterrán málhás szamár ismert Pannoniából. A nagytestű agarakat a nyílt téri vadászatokon alkalmazták, a hatalmas pásztorkutyákat pedig az állatállomány és a porta védelmére tartották.