A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

Erősen kihajtó peremű, ívelt nyakú, éles hastörésű, gömbsüveg alakú hasú bögre (6. kép 6). Ez a típus a Kárpát-medencei halomsíros kultúra sajátja. Nem gyakori forma, azaz inkább területenként eltérő gyakorisággal fordul elő. Útját követve megállapítható, hogy Oberpfalzból hiányzik, de Morvaországban már megtalálható a Mistelbach-Regelsbrunn-csoportban (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 6. 2). A salkai temető használata idején elterjedtebb (TOCÍK 1964, 11. t. 8, 21. t. 2, 23. t. 18, 28. t. 8, 10, 30. t. 3), a tápéi temetőben igen gyakori, vezető edénytípussá válik: pl. 14., 73., 266. és a 386. sír (TROGMAYER 1975, Taf. 2, Taf. 7. 9, Taf. 24. 1, Taf. 34). Az Észak-Alföldön nem válik ilyen tömegessé (KOVÁCS 1966, 11. kép 6, 8, 15. kép 11, 19. kép 2, 6), és sem a hajdúbagosi (KOVÁCS 1970), sem a rákóczifalvi (KOVÁCS 1981) temetőkben nem található meg, mint ahogy nincs ott a Szeged környéki temetők (pl. Szeged-Bilisics, Szeged-Bogárzó, Kiskundorozsma) emlékanyagában sem (FOLTINY 1957). Amint fentebb láttuk, térségünkben a korai halomsíros kultúra időszakában (R BB2) ugyanúgy a hosszabb nyakú, kettőskúpos hasú bögrék jellemzőek, mint másutt ebben az időszakban, csak itt idővel eltűnnek a használatból, mert a tápéi sírok már nem ilyeneket rejtettek magukban. így mód nyílik a zákányszéki telepnyom keltezésére is. Kőszegi szerint ez az edénytípus késői jellegzetesség, ebből származtatja az urnamezős kultúra kettőskúpos bögretípusát (KŐSZEGI 1964, 8). Érvei megfontolandóak, de a használat időkereteit ki kell bővíteni. Tápén a korai időszakra keltezhető 73. sírban volt ilyen bögre, koszideri fémekkel, ötbordás lemezkarpereccel, lemezövvel (TROGMAYER 1975, Taf. 7). Feltűnik tehát már a korai időszakban is. A két bögretípus használati ideje javarészt párhuzamosítható, és kitolható az egész halomsíros időszakra, de előfordulásának aránya periódusonként eltérő. Fazekak/csuprok. Hordó alakú, vállukon bordadíszes vagy sima, kétfülű, peremükön bütykökkel díszített fazekak/csuprok (7. kép 1; 8. kép 7, 9-10). A két edénytípus pontos elkülönítése a kis töredékek miatt szinte lehetetlen. A formával már az Ördög-tanyai leletegyüttes kapcsán foglalkoztam. Díszítésük, felületkezelésük kissé eltérő. A borda nélküli típus a Vatya-kultúra Rákospalota-Alpáridőszakának vezető típusa, a Vatya-kultúrára jellemző edényformán a koszideri korban jelenik meg a bütyök (BÓNA-NOVÁKI 1982, 67, 3. t. 2-3, 9. t. 4, 12. t. l, 17. t. 7-10; KOVÁCS 1975, Abb. 3. 13). A vállon elhelyezett, ujjbenyomkodásos bordadíszes fazék a halomsíros időszak nagyon gyakori, jól felismerhető típusa. Kovács Tibor a bagi leletek ismertetésekor hazai középső bronzkori eredetüket hangsúlyozta (KOVÁCS 1965, 72-73). Hengeres nyakú, hangsúlyozott vállú, tojásdad testű csupor/fazék két könyökföllel (4. kép 1). Nem található meg a hazai középső bronzkor emlékei közt, viszont nagyon gyakori a nyugati halomsíros kultúrában, annak egyik vezető típusa. Párhuzamokat WetzleinsdorfbÓl (WILLVONSEDER 1937, Taf. 54. 2, R BBl korú), Csehországból (JÍLKOVÁ 1958, Obr. 7. 8), Szeged-Bogárzóról (FOLTINY 1957, 2. t. 10) említhetünk. Tápén a profilait aljú és díszedényként funkcionáló változatai lelhetők fel nagyobb számban, s csak a 218. és 412. sírok példányai hasonlítanak jobban a zákányszéki példányra.

34 Tiszafüreden a 98. sírban is megtaláljuk (KOVÁCS 1975a, Pl. 9. 1). Kronológiai helyzete és kulturális hovatartozása pontosan meghatározott, a korai halomsíros kultúra vezető típusa. Tálak. Pontosabb tipológiai vizsgálat helyett ez esetben célszerűbb az egyes táltipusokat összehasonlítva vizsgálni, mert formailag hasonlóak (zömük csonka kúpos). Eltérések a száj tagolása, a rátett csücsök megléte, alakja terén mutatkoznak. Néhány típust, amelyek kissé különböznek a többitől, külön elemzek. A fordított csonka kúpos, egy- vagy kétfülű tálak (2. kép 3; 3. kép 7; 5. kép 3-4;" 7. kép 3; 8. kép 13; 10. kép 1-2, 5) jellegzetes készítmények. A telepen nagyon gyakran megtaláltuk töredékeiket, amelyek belül mindig, de sok esetben kívül is fényezettek. Átmérőjük tág határok között változik, legtöbbjük 15-25 centiméter szájátmérőjü. Ilyen nagyságú tálakkal sűrűn találkozhatunk a sírokban. Ami meglepő, hogy a telepleletek között sok töredék utal 40-50 centiméteres szájátmérőjü, kiemelkedően nagy méretű tálakra is, melyeket eddig a kutatás nem ismert. Ezeken a csücsökdíszítés is legtöbbször csak jelzésszerű, apró. Valamiféle funkcionális elkülönülés gyanítható e mögött, mert a köztes méret kis számban fordul elő. A leírt (ásatási és terepbejárási) anyagban 43 töredék tartozott tálakhoz, ezek főleg peremtöredékek. 34 TROGMAYER 1975. 4-5., 144., 197., 203., 218., 285., 310., 412., 422., 457., 496., 595., 610., 686. sír, dletve szórvány: Taf. 60. 1-2.