A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában
elő más típuson, csak ezen a kettőn. Teljes mértékben idegen az alföldi középső bronzkori kultúráinktól, de egyes halomsíros csoportokra sem jellemző. Kőszegi Frigyes véleménye szerint a straubingi kultúrában is ismert átvágás onnan került át a halomsíros kultúrába (KŐSZEGI 1964, 7 8). Kovács Tibor egyértelműen korai jellegzetességnek tartja (KOVÁCS 1975a, 44). Párhuzamaink arra utalnak, hogy a halomsíros kör egyes csoportjai nem egyforma mértékben és ideig alkalmazták az edénytípust. 23 Az ürömi temetőben három ilyen tárgy is volt. Az Alföld nagy temetőiben feltűnő a típus hiánya, amit csak részben magyaráz, hogy ezeket zömmel a BC időszakban használták. A kiskőrösi urna R BC-re datálása esetén (KŐSZEGI 1964, 7) viszont felmerül a kérdés, hogy miért csak egyetlen ilyen edény volt Tápén? Csatlakozva Kovács Tibor álláspontjához, az átmetszett peremű urnát az Alföldön elsősorban a korai halomsíros kultúrára (R BB1/B2-BB2), részben a középsőre (R BC) tartom jellemzőnek. Fordított csonka kúpos alakú, egyjülű bögre seprűdísszel (2. kép 2). Trogmayer Ottó a kömpöci lelet kapcsán foglalkozik ezzel a típussal, amit jellemzőnek tart a Vatya- és halomsíros kultúrákra egyaránt (TROGMAYER 1969, 90, 2. kép). Kovács Tibor a bagi telep anyagában találta meg ezt a formát, s egyértelműen a halomsíros körhöz köti, megjegyezve, hogy a cseh-oberpfalzi csoport területén a leggyakoribb, de a Duna-vidéki csoport is használja. Kihajló peremű, esetenként talpas példányait a későbbi halomsíros időszakra tartja jellemzőnek (KOVÁCS 1965, 76, 18. kép 3-4). Közép-Duna-vidéki párhuzamait hosszan sorolhatjuk (JÍLKOVÁ 1958, Obr. 8. 11-12; TORBRÜGGE 1959, Taf. 28. 16, Taf. 36. 40; CUJANOVÁ-JÍLKOVÁ 1964, Obr. 12. 22-23; WILLVONSEDER 1937, Taf. il. 1, 4, Taf. 17. 1). A Kárpát-medencében csekély középső bronzkori előzmények után Baracs (VICZE 1992, 84. kép), Gyulavarsánd-Laposhalom, Megyaszó (BÓNA 1975, Taf. 137. 17, Taf. 174. 9, Taf. 177. 14-15) — gyakorivá a halomsíros kultúrában, annak is elsősorban későbbi időszakában válik. Kissé S-profilú változata jóval gyakoribb, mint az itt bemutatott típus. 24 Edényünknek a bemutatott, egyenes peremű fajtáját a nyugati halomsíros körből, elsősorban a cseh-oberpfalzi csoportból származónak vélem, és a korai halomsíros periódusba keltezem. Hordó alakú, kissé kihajló peremű, kétfülű, csücskökkel díszített fazék, felületén schlickwurffal (7. kép 8). Magát az edénytípust nagyon gyakran megtaláljuk a hazai halomsíros leletegyüttesekben. Eredetével kapcsolatban az az elterjedt nézet, hogy a halomsíros hódítók kerámiaanyagába a hódítás után került át ez a típus a helyi lakosságtól (KALICZ 1958, 53-54; TOCÍK 1964, 48; CSÁNYI 1980, 163). 25 Azonban a közép-Duna-vidéki halomsíros kultúrában is gyakori, a perem alól induló füllel ellátott és fúletlen változatok említhetők (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 2. 13; NEUGEBAUER 1991, Abb. 82. 8-9; TORBRÜGGE 1959, Taf. 53. 7; JÍLKOVÁ 1958, Obr. 8. 13). A schlickwurfos felületű változatot megtalálták a Kárpát-medencei halomsíros kultúra anyagában is, a nagydémi, koszideri időszakba keltezhető sírokban (ILON 1999, 5. t. 5) és Kunfehértó-Kovács-tanya közöletlen telepén (WICKER 2000, 71, 12. kép) 26 Utóbbi edény a zákányszéki példány legjobb párhuzama. Hasonló schlickwurfos felületű párhuzamok említhetőek a legfőképp a BC-re keltezhető veseléi telepről (BARTÍK 1996, Tab. 3. l, Tab. 7. 4, Tab. 23 A nyugati halomsíros körben nem találtam nyomát, hogy urnán átvágás lenne, ellenben gyakori díszítőelem tálakon (kapcsolatait Id. az átvágott peremű tálak ismertetésénél!). A Kárpát-medencében Kiskőrösön (KŐSZEG1 1964, l. kép 4), Tápén (TROGMAYER 1975, Taf. 58), Ürömön (V. HOLPORT 1980, 8. kép, alul2db, 10. képjelül), Balatonmagyaród-Hídvégpusztán ismert. Tápén I példány került elő, Ürömön kögyürűs-kőpakolásos sírokban, koszideri fémek kíséretében találták meg. Ezt a sírcsoportot az ásató a Reinecke BBT-BC időszakra keltezte, kissé nagyvonalúan, mivel a koszideri típusú fémanyag (V. HOLPORT 1980, 2-5. kép) inkább korai (BB 2 ) keltezést enged meg. Balatonmagyaród-Hídvégpusztán BC korú ház omladékai közt volt az átvágott peremű urna (HORVÁTH 1994, 3. kép 4). 24 MegfelelőitKömpöcön (TROGMAYER 1969, 2. kép), Bogárzón (FOLTINY1957, 2. t. 12), Igriciben (KALICZ 1958, Taf. IV. 8), a Dolny Peter-i temetőben (DUSEK1969, Abb. 17. 8, Grab 56), Ürömön (V. HOLPORT1980, 7. kép 1), Rákóczifalván (KOVÁCS 198!, Abb. 1. 9), Sa lkán, Tiszafüreden és Tápén egyaránt megtaláljuk, utóbbi három temetőben azonban kevés a jó párhuzam (TOCÍK 1964; KOVÁCS 1975a; TROGMA YER 1975). A zákányszéki bögre seprűs díszítése nagyon ritka díszítőelem a halomsíros kultúra körében (Tiszafüred 319. sír: KOVÁCS 1975a, Pl. 29. 3, Egyek-Szölőhegy: KOVÁCS 1966, 12. kép 19). 25 A típus már a koszideri időszakban tömegessé válik a Kárpát-medencében kétfülű, fületlen és csücskös peremű változatokban (pl. BÓNA-NOVÁK1 1982, 69; KEMENCZEI1963; POLLA I960; KISS 1997, 5. kép 1). 26 RégFüz Ser. I. No. 29 (1976) 9. TJM Itsz.: 83.6. ! 74.
