A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SÁNTA Gábor: A halomsíros kultúra leletei Zákányszék határában

15. 5, Tab. 17. 4, Tab. 19. 9, 11, Tab. 21. 2-3).

27 E fazéktípus általánosan elterjedt a hazai autochton és a halomsíros kultúrákban is. Itt kell kitérni az edény felületét borító elkent barbotin kérdéskörére.

28 A halomsíros kultúra nyugatabbi csoportjai előszeretettel alkalmazták mind Oberpfalzban, mind a Mistelbach-Regelsbrunncsoport és Ausztria területén. Nemcsak a településekre jellemző (bár ott a leggyakoribb, elsősorban tárolóedényeken), hanem sínnellékletként is előkerülnek ilyen edénytöredékek (TORBRÜGGE 1959, Taf. 10. 20, Taf. 35. 26, Taf. 40. 22-23, Taf 47. 8, 10, 13, 19, 26; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1976, Abb. 10. 10; WILLVONSEDER 1937, Taf. 5. 5, Taf. 7. 5, Taf. 27. 2). Salkán ritka, azután csak szórványosan bukkan fel hazánkban, például Ürömön, Tiszakeszi 2. sír, illetve a tápéi 58. sírban (TOCÍK 1964, 8. t. 15, 22. t. 8; V. HOLPORT 1980, 6. kép 5; KEMENCZEI 1989, Abb. 4. 7; TROGMAYER 1975, Taf. 6. 1). Nagyon gyakori Veselén (BARTÍK 1996, Tab. 3, 1, Tab. 7, 4, Tab. 15, 5, Tab. 21, 2-3), megtalálható Budapest-Vízakna u. (KŐSZEGI 1973, 14. kép 6) és Balatonmagyaród-Hídvégpuszta (HORVÁTH 1996, 25. kép: nagy edény alul) településén, illetve fröcskölt változata Bagón (KOVÁCS 1965, 17. ábra 8). Mindent egybevetve, megállapítható, hogy a schlickwurf a halomsíros települések edényeinek egyik igen jellemző felületkezelési módszere mind a nyugati területeken, mind a Kárpát-medencében. 2. Zákányszék-Homokkultúra Mgsz A település kerámiaanyagában hat nagyobb csoportot sikerült elkülönítenem, amelyek részben egyeznek a hasonló korú lelőhelyek anyagában mások által elkülönített típusokkal. Ez a hat a következő: urnák, korsók és kancsók, bögrék, tálak, fazekak, tárolóedények. Mivel néhány típussal már az Ördög-tanyai leletanyag kapcsán foglalkoztam, azok részletes elemzésére újra már nem térek ki. A típusok némelyikére csak nagyon kis méretű töredékből lehet következtetni, és így a hasonló formákat sem lehet mindig elkülöníteni. A tipológiai osztályozás ezért nem lehet teljes. Urnák. Kihajló peremű, kónikus és tölcséres nyakú urnatípusok (8. kép 6, 8; 9. kép 1). A leletanyagban ez volt a legnagyobb számban előkerülő edénytípus. A kónikus nyakú, kihajló peremű urna szintén jelen van a nyugati halomsíros kultúrában (WILLVONSEDER 1937, Taf. 16. l, 3, Maisbirbaum), de igazán gyakorivá a Kárpát-medencében válik. A tölcséres nyakú típusok a magyaradi kultúra formakincsében is jelen vannak (NOVOTNÁ-NOVOTNY 1984, Abb. 17-18, Taf. 85. 11), illetve megtalálhatók a Vatya-kultúrában. A halomsíros kultúra hazai temetőiben igen elterjedt típus, de az urnasíros, pilinyi és gávai kultúra is használja. Ily módon ez az urnaforma sem bír komolyabb keltező értékkel. Rövid nyakú változata (5. kép 1), vállán bütyökdíszítéssel, oberpfalzi párhuzammal bír (TORBRÜGGE 1959, Taf. 13. 15). Kihajló peremű, rövid, hengeres nyakú, vállán benyomott lencsesorral díszített urna, pereme alatt szimmetrikusan elhelyezett 4 kis bütyökkel (3. kép 5). Párhuzamait elsősorban a nyugatabbi területeken találjuk, mind a cseh-oberpfalzi, mind a Mistelbach-Regelsbrunn-csoportban jelen van (Diesenbach-Sandacker: TORBRÜGGE 1959, Taf. 52. 10; Nová Hospodá 98. halom: JÍLKOVÁ 1958, Obr. 5. 11; Inzersdorf ob der Traisen: NEUGEBAUER 1991, Abb. 83. 10). Láthatjuk, hogy nyugaton is meglehetősen ritka. Hazánkban a Vízakna utcai telepen is megtalálták (KŐSZEGI 1973, 15. kép 3). A cseh és délnémet, illetve a kelet-ausztriai párhuzamok az R BB1-BB2 időszakba keltezhetőek. Mivel más leletegyüttesekben nem találkozunk ezzel a típussal, az eddigi adatok alapján a legkorábbi halomsíros kultúra jó nyomjelzőjének kell tekinteni, ami feltehetőleg inkább a települések anyagára jellemző. Egyenes peremű, rövid hengeres nyakú, élesen megtörő vállvonalú, könyökfüles urna (mély tál?) (2. kép 6). Füle a perem alól indul. Egy töredék képviseli a telepanyagban, melyhez három analógiát találtam. Oberpfalzban egy teljesen megegyező töredéket találtak schlickwurfos darabok kíséretében (TORBRÜGGE 1959, Taf. 64. 28), Ausztriában egy hasonló rövid nyakú, füles urnát (WILLVONSEDER 27 A veseléi telep a belül megvastagodó peremű tálak, a tálak peremére rátett jelzésszerű csücskök formája, a schlickwurf széles körű alkalmazása, a tárolóedények, bögrék terén mutat erős hasonlóságot a mi leletanyagunkkal. Viszont az urnák, csuprok, korsók hasának — ott sem általános — kannelúrázása (BARTÍK 1996, Tab. 9. 2, Tab. 10. 2, Tab. 15. 3, Tab. 23. 2-3, 5) nem jelenik meg Zákányszéken. 28 Ilon Gábornak a nagydémi leletek kapcsán tett megjegyzése szerint a felületkezelésnek ez a módja nem éri meg a késő halomsíros időszakot (ILON 1999, 252). A durva kerámián alkalmazott schlickwurf, bár kétségkívül van dekorációs értéke, nem díszítőelem. A schlickwurf mellett gyakori a vele szervesen összefüggő, egyszerűen befröcskölt felület. A két kezelési módszer gyakran egy edényen is együtt jelentkezik, időbeli egymásutániságot köztük nem lehet felállítani.