A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

ek az egyenes, egymással párhuzamos, vízszintesen körbefutó vékony vonaldíszek,

24 hullámok,

25 széles ecsettel festett zsinegdíszek.

26 Gyakoriak az egyszerű függőleges vagy ferde irányú sávdíszítések,

27 az egymással párhuzamos egyenesek közé festett ferde ecsetvonások.

28 Valamennyi belül mázas töredék zöld színű, sárgásbarna, világossárga, illetve színtelen máz és a festés együttes alkalmazására nem találtam példát. A piros vagy vörösbarna engobe-bal festett vászonfazekak az ország középső, északi és délkeleti részében kerültek elő legnagyobb számban, és egyáltalán nem jellemzőek, sőt gyakran hiányoznak az azonos korú dunántúli lelőhelyek anyagából (KOVÁCS 1991, 171; HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 42). A néprajzi kutatás nyomán tudjuk, hogy a 19. században a tűzálló agyaggal nem rendelkező alföldi területeket — különösen a Tisza mentét — a Gömör megyei falvak látták el főzőedénnyel (KRESZ i960, 229, 309; HOLL 1963, 336; HOLL 1956, 192).

29 Kisebb számban ugyan, de meghatározó még a belső oldali, egyszínű mázdíszes főzőedény-töredékek aránya (3. kép 1). Valamennyi darab ólommázas. A mázak mindig világos alapszínen tűnnek fel, szürke és téglapiros anyagon nem fordultak elő. A fedőmázak fényes bevonatúak, vékonyan és egyenletesen borítják az edényfalat. A máz többnyire önálló díszítésként jellemző,

30 hét esetben fordul elő engobe-os vörös festéssel

31 és egy-egy esetben hornyolt

32 és karcolt díszítéssel.

33 Legkedveltebb a sárgásbarna mázszín, ritkábbak a zöld árnyalatok és mindössze két töredéket találtam színtelen bevonattal. Az első magyarországi mázas edények — a műhelyhagyományok továbbszármazásától függően területenként más-más időpontban jelentek meg. A 13-14. században még csak szórványos a máz használata, az első darabok királyi műhelyekhez kötötten vagy osztrák importként tűntek fel (HOLL 1952, 182). Szélesebb körben a 15. században terjed el a máz használata, leginkább a városi polgárság körében (FELD 1987, 269-270). A máztechnika fejlődésében egy magasabb fokú technikai szintet jelentett a különböző színű ólommázak ugyanazon tárgyon történő együttes alkalmazása. Szintén a 16. századra tehető a máz és az egy- vagy többszínű festés egy tárgyon való megjelenése is. Az égetési és máztechnika tökéletesedése tette lehetővé a 17. század végi - 18. század eleji vékony rétegű, egyenletes felvitelű, rendszerint halványzöld vagy világossárga színű, fényes árnyalatú máztípusok használatát (PARÁDI 1963, 227). Folyadéktároló edények A fazekak mellett az óföldeáki leletgyüttes másik legnépesebb csoportját a nyakkal rendelkező öblösedények, azaz a folyadéktároló edények képviselik. Az ásatásról előkerült kora újkori kerámialeletek 26%-át adják. Valamennyi darab gyorskorongon készített. A perem- és a fenékátmérők nagysága alapján elmondható, hogy az anyagot a szélesebb szájú edényformák jellemzik.

34 A peremek átmérője 5-12 cm, míg a fenékátmérők nagysága 7-16 cm között mozog. Hiányoznak a népi kerámia szoros szájú korsói, melyek szájnyílása 24 Ltsz.: 2002.53.74., 118., 150. 25 Ltsz.: 2002.53.14. 26 Ltsz: 2002.53.102.1-9. 27 Ltsz.: 2002.53.36., 131.3-6., 155.1-3. 28 Ltsz.: 2002.53.71.1-4. 29 Kérdés, hogy a 19. századi kereskedelmi kapcsolatok mennyire vezethetők vissza a 16-17. századra vagy annál korábbra. A dunántúli engobe-festessel díszített fazekak vonzáskörzete feltehetően már a kora újkorban sem esett egybe az alföldi területeket ellátó tűzálló fazekakat készítő központok szállító területeivel. Kovács Gyöngyi a barcsi és a kanizsai festett fazekak elemzése során felvetette, hogy ezek a termékek egy tágabb értelemben vett délnyugat-dunántúli fazekasközpont jellegzetes termékei lehetnek (KOVÁCS 2003, 157). Kétségtelen, hogy a Dél-Alföldről ismert hasonló korú vászonjazekak díszítési technikája eltéréseket mutat a dunántúliakhoz képest, de a területi jellegzetességek pontosítása a jövőbeni kutatás jeladata. 30 Tomka Gábor (MNM) lektori véleményében hívta jel a figyelmemet arra, hogy a főzőedények belső felületén alkalmazott máz nem elsősorban díszítőfunkciót, hanem sokkal inkább gyakorlati célt szolgált. Észrevételeit és lektori véleményét ezúton is köszönöm. 31 Ltsz.: 2002.53.102.7-9., 118., 131.7. 32 Ltsz.: 2002.53.91. 33 Ltsz: 2002.53.131.2. 34 A népi folyadéktároló edénytípusok formagazdagságának megragadását a túlnyomórészt apró és jellegtelen töredékekből álló ásatási anyag nem tette lehetővé.