A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

gyakran csak 1 -2 cm-t hagy szabadon (IGAZ-KRESZ 1965, 93). Más korabeli magyarországi leletegyütteshez viszonyítva a csoportba sorolt edények szájkiképzése kevésbé változatos, valamennyi darab kerek szájú, a peremek egyszerű kiképzésűek (2. kép 8), simák, legömbölyítettek, egyenesen levágottak vagy az edény belseje felé lekerekítettek.

35 Összenyomott kiöntőcsőr, becsípett, ún. korsószájból származó töredék, kiöntőcső vagy szűrőbetét (rostély) töredéke nem került elő, és nem találtam példát a csöcsös fül meglétére sem.

36 Az edényfenék és az edényoldal többnyire tompaszöget zár be, de előfordulnak a fenékszélt keretelő keskeny bordák is.

37 Anyaguk alapján csoportosítva a folyadéktároló edények többsége finoman szitált, gyakran csillámos homokkal soványított, téglapiros színű. Gyakoriak a redukált égetésű szürkésfekete edények, míg a világosbarna, halvány vörös és sárgásfehér színű darabok együttes aránya alig haladja meg a 10%-ot. A folyadéktároló edények nem egészen fele díszítetlen. Jellemzően a téglapirosra égetett edénytöredékek adják a díszítetlen darabok legnagyobb százalékát, míg a díszített töredékek többnyire piros és vörösbarna engobe-festésűek. Figyelemre méltó adat, hogy a folyadéktároló edények típuscsoportjába sorolt festett töredékek főként vörös anyagúak, míg a fazéktípusú edényeknél a festés inkább világos alapszínnel párosul.

38 Előfordul még a sekélyen karcolt, egy vagy több vízszintesen körbefutó egyenes vonaldísz, ami leginkább a redukált égetésű és a téglapiros színű edények nyakés vállvonalát borítja (2. kép 8).

39 A leletegyüttes az egész felületet borító külső mázas, illetve írókás díszítésű töredéket nem tartalmazott, összefüggő mázat az edény belső oldalán, esetleg a perem külső szélén alkalmaztak.

40 A belső oldali mázazás a redukált égetésű kerámiát kivéve valamennyi edényszínen előfordul. Kronológiai szempontból meghatározó a redukált égetésű kerámia jelenléte. Az óföldeáki feketeedények közös jellemzője a homokos soványítás és a finoman iszapolás. Formailag inkább a későbbi népi kerámiával rokoníthatók (SZABADFALVI 1986, 7, 15, 37,48. kép). Valamennyi darab gyorskorongon készült, az edények fenekén több esetben felfedezhetők a fazekaskorongról levágás nyomaként visszamaradt koncentrikus körök. A külső edényoldal többnyire szürkésfekete, polírozott,

41 de nem mindig fényes fekete színű.

42 A belső felület lehet sötét-, világos vagy barnásszürke, általában a törésfelület sem homogén. Ennek oka a feketekerámia különleges égetési technikája, de az agyag minősége és vas-oxid tartalma is befolyásolhatja a tónusbeli eltéréseket. A sikált felületű darabok esetében a külső felületkezelési technika is hozzájárul, hogy az edény külső oldala sötétebbre ég ki, míg a belső oldal világosabb tónusú marad (SZABADFALVI 1986, 41). A polírozás mindig geometrikus mintába történt, ami többnyire a korsók nyakára felvitt függőleges sávokat jelenti (2. kép 13) 43 A felfényezett sávok mindig sötétebbek az edény alapszínénél. A leletanyagból nem kerültek elő növényi mintás besimítással díszített darabok. A néprajzi kutatás a geometrikus díszítőelemek alkalmazását korábbinak tartja, míg a növényi mintás besimítás kialakulását az írókás kerámia elterjedésének idejére teszi (SZABADFALVI 1960, 181). A magyarországi kora újkori leletegyüttesek azonban — így az óföldeáki anyag sem — támasztja alá ezt az egykorúságot (KOVÁCS 1991, 174; TOMKA 2002, 306; LAJKÓ 2002, 314). A redukált égetésű edények másik — lényegesen kisebb darabszámú — csoportját

44 az egyenes, ritkábban hullámos karcolt vonalú,

45 finom, fésűs 35 Ltsz.: 2002.53.56., 40., 4L 36 A föltöredékek edénytípusba sorolása többnyire problémát jelentett, ezért ezeket típusbesorolástól függetlenül, az egyes edénytípusok felsorolását követően tárgyalom. 37 Ltsz.: 2002.53.129.1-2. 38 A régészeti leletanyag töredékességéből adódóan előfordulhat, hogy egyes töredékek eredetileg nem ahhoz a formacsoporthoz taroztak, ezért ezt e felvetést némi óvatossággal kell kezelnünk. 39 Ltsz.: 2002.53.41., 46.1-2., 53. 3., 53.84. 40 Ltsz.: 2002.53.33., 15., 45., 49. 41 Ltsz.: 2002.53.48.1, 80.1-2., 127.1-6., 151.1-4. 42 Ltsz.: 2002.53.85. 43 Ltsz.: 2002.53.16.1-3., 48.2., 76.1-2., 53.8-9., 53.128, 53.171. 44 A kis előfordulási arányszám alapján felvethető, hogy ezek a karcolt díszű darabok az ország más vidékeiről kereskedelmi úton kerültek ide, és nem a helyi műhelyek termékei. 45 Ltsz.: 2002.53.48.3-4., 53.75.