A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

két egymással párhuzamosan körbefutó, plasztikus borda tagolja, a nyak tölcséresen kihajló. A párhuzamok alapján elmondható, hogy a többszörösen tagolt peremű fazekak már a 15. század végén megjelentek, és a 17-18. század fordulójáig biztosan használatban voltak (BENKŐ 1980, 36. t. 11; BÁLINT 1939, 28. t. 62; HORVÁTH-SIMON 1996, 442, 40. kép 1, 5, 8, 49. kép 6, 72. kép 23; MIKLÓS 1991, 21, 33. t. 11; GÁL 1985, 86. 4. t. 4-5, 7; LAJKÓ 2002, 313, 2. ábra). A vizsgált leletegyüttesből teljesen hiányoznak a csipkézett peremű edények, aminek főként kronológiai okai lehetnek. A csipkézett peremű fazekak és bögrék a 15. században jelennek meg, amit a budai vár és a Tabán leletanyagából származó hasonló technikával kialakított főző- és tároló, tálaló edények bizonyítanak (GARÁDY 1944,434,40. kép jobb oldali edény; GEREVICH 1966, 128. kép 12). Szélesebb körű elterjedésük a 16. század második, illetve a 17. század első felére tehető (KOZÁK 1964, 222, 246, 15. kép; SZABÓ 1938, 105, 479^180. kép, 495. kép; MIKLÓS 1991. 11 12, 19. t. 2, 17, 26. t. 5, 26. t. 3; GERELYES-FELD 1986, 174; LÁZÁR 1986, 38-39, 2. kép 1, 4-5, 7. rajz; KOVÁCS 2001a, 203, 13. kép 3), míg a 17. század végi lcletegyüttesekben előfordulásuk már ritka (FODOR-KOZÁK 1971, 147, 2. kép; GÁL 1985, 84, 6. t. 1; LAJKÓ 2002,312). A fazekak több mint fele díszítetlen, míg a díszítetteknél alapvetően három technikát alkalmaztak.

18 Legnagyobb arányban a felületet átalakító karcolt díszítés fordul elő, a díszített fazekak 16%-án alkalmazták ezt a technikát. A bekarcolt vonaldíszítés az Árpád-korban általános (HOLL 1963a, 80; HOLL-PARÁDI 1982, Abb. 50. 2, 4-7), a késő középkorban használata némileg visszaszorul, majd a kora újkorban ismét fontos edény díszítő elem lesz (MIKLÓS 1991, 17, 25. t. 13; LÁZÁR 1986, 3. kép 3, 2. kép 5, 10. kép 2, 3. rajz; GERELYES-FELD 1986, 169, 4. kép 7, 5. kép 6-7; GÁL 1985, 84. 5. ábra 1; KOVÁCS 2001a, 21. kép 1, 23. kép 4; KOVÁCS 2001, Fig. 5. 3-4; KOVÁCS 2003, 10. kép 7). A karcolás a magyar népi kerámiaegyütteseken is megtalálható, ahol többnyire nem önállóan, hanem egy főmotívum kiegészítő elemeként alkalmazzák (SZABADFALVI 1986,77). Hullámvonal-díszítést mindössze egyetlen oldaltöredéken találtunk.

19 A vizsgált mintában a felület átalakító díszítőtechnikák közül leggyakrabban a sűrű, vízszintesen körbefutó, bemélyített vonalkötegek, illetve hornyolt díszítések fordulnak elő.

20 Mázatlan és mázas edényeken egyaránt megtalálhatók, de legnagyobb százalékban a sárgásfehér és világosbarna anyagú, belül mázas főzőfazekak oldalán jelennek meg, két esetben téglapiros alapon tűnnek fel.

21 A díszítőeljárás éles hornyolat vagy bordázás formájában a 14. század második felében általánosan alkalmazott, a 16. században ismét kedvelt motívummá válik (HOLL 1963, 343-349; MIKLÓS 1991, 17, 27. t. 2-5, 26. t. 13, 26, 27. t. 24-26, 32. t. 7, 2-A; HORVÁTH-SIMON 1996, 440, 1. kép 5-6, 39. kép 9, 40. kép 7, 43. kép 7, 47. kép 7, 48. kép 11). Jellemző díszítőmódja lesz a kora újkori magyar fazekaknak és bögréknek is (HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 55, 25. kép 6, 56, 25. kép 4; GERELYES 1987, 174, 5. kép 9-10, 7. kép 2-4, 6. kép 3; KOZÁK 1966, 86, 5. kép 5-7, 9-11, 84, 2. kép 11-12; KOVÁCS 1991, 179, Pl. IV. 2; LAJKÓ 2002, 312). A rovátkolófával (rovackoló) kialakított barázdaszerü díszítés a magyar népi kerámián sem ismeretlen, de elsődlegesen nem a díszítőfunkciót, hanem az edény felületnövelését szolgálta (NÉMRTH i960, 210; CSUPOR-CSUPORNÉ 1998, 102, 216. ábra). Anyagunkban a fazéktípusú edények közé sorolt darabokon nem találtunk példát a fogaskerék, valamint a plasztikus díszítőtechnika alkalmazására,

22 és hiányoznak a népi kerámiát jellemző ún. abronccsal tagolt nagyméretű fazekak (IGAZ-KRESZ 1965, 102; KRESZ 1990, 383. ábra) darabjai is. Az óföldeáki fazekak 12%-ánál fordul elő a vörös vagy vörösbarna engobe-festés. A festett díszítés többnyire a világosbarna edényeken figyelhető meg (2. kép 9-10), kisebb arányban jellemző a vörösre és sárgásfehérre égetett darabokon.

23 Leginkább a fazekak felső részét, vállát, hasát, és fülét díszítették a festett motívumok. A festés azonos stílusú, mindig motívumokba rendezetten, inkább önállóan jelenik meg, mázzal vagy más díszítéssel kombinálva ritkábban fordul elő (3. kép 6). A felhasznált díszítőmotívumok változatosak, jellemző17 Ltsz.: 2002.53.168.1-2. 18 Amikor a díszített és díszítetlen töredékek mennyiségi megoszlását vizsgáljuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fazekak elsődlegesen a használati funkciót szolgálták, a bennük való főzés során többször átégtek, kormozódtak. 19 Ltsz.: 2002.53.1. 20 Ltsz.: 2002.53.82., 83.1., 89.1-35., 112. 21 Ltsz.: 2002.53.133.14-15. 22 A plasztikus bordadíszek alkalmazásánál a peremen körbefutó bordadíszeket nem értékeltük díszítőtechnikaként. 23 Ltsz.: 2002.53.78., 108.1-2.