A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

egyszerű kiképzésű, az alj egyenesen vágott, több esetben megfigyelhető rajtuk a korongról levágás nyoma. Valamennyi fazék gyorskorongon készült, többségük világosbarna, illetve szürkésbarna színű, homokkal, apró kaviccsal és őrölt kerámiával soványított, ritkábban sárgásfehér anyagú. Jelentős számban képviseltek a téglavörösre égetett edénytöredékek.

9 A csoporthoz tartozó típusok méretbeli megoszlásáról — a régészeti anyag töredékessége miatt — elsősorban a perem- és fenékátmérők nagysága informál. A fazekak jelenléte egyértelmű, a kisfazekak, bögrék

10 és köcsögök

11 előfordulását nem tudtam megnyugtatóan bizonyítani,

12 bár az anyag kronológiai határait tekintve ezek meglétével is számolnunk kell. A nagyfazekak előfordulására egyrészt azon néprajzi meghatározás alapján következtettem, mely szerint a 30 cm-nél magasabb főzőedények nagyfazekak, másrészt figyelembe vettem, hogy a fazék típusú edényeknél az edénymagasság alig több mint a szájátmérő nagysága, ami a gyakorlatban általában 5-10 cm-es eltérést jelent. A vizsgált együttes értékelhető töredékei többségében a fazekak alcsoportba sorolhatók (2. kép 5-6, 8). Szájbőségük 10-26 cm, peremátmérőjük 12-28 cm, általánosak a 21-24 cm-es peremátmérők. A fenékátmérők 10-17 cm között változnak. A peremek kiképzése nem mutat túl nagy változatosságot. Lehetnek egyszerűek, tagolatlanok vagy fedőhöz tagolt, egyenesen levágott, legömbölyített, esetleg ferdén csapott vagy lekerekített szélűek. Az egyszerű kiképzésű, tagolatlan peremtípusok jellemzője, hogy hiányoznak róluk a fedő számára kialakított hornyolatok és plasztikus bordák. A tölcséres nyak ívelten kifelé hajló, a peremszél enyhén elvékonyított és lekerekített (3. kép 6).

13 A peremek többsége tagolt, közös jellemzőjük a fedő számára kialakított plasztikus bordadísz és a fedőhorony. A bordák kialakításától függően a csoportot további típusokra bonthatjuk. A fazekak pereme lehet kihajló, vége függőlegesen álló vagy enyhén behúzott. A perem alatt, kívül éles, esetleg jelzésszerű, legömbölyített plasztikus borda fut körbe, míg a belső oldalon vízszintes horony vagy enyhe körbefutó bemélyedés figyelhető meg (2. kép 1, 3, 6), ami esetenként el is maradhat. A peremek a szélek kiképzése alapján három alcsoportba sorolhatók. Ezek közel azonos arányban fordulnak elő a vizsgált mintában: - az egyenesen levágott peremek erősen kihajlók, a peremszél elvékonyított,

14 - a peremek az edény belseje felé ferdén lekerekítettek vagy nyergesen levágottak, forma szerint lehetnek függőleges állásúak vagy kihajlóak (2. kép l),

15 - a peremek kihajlóak, külső oldalukon ferdén lekerekítettek (3. kép 1) vagy nyergesen levágottak.

16 A fenti peremtípusokon túl egyetlen többszörösen tagolt, álló peremű fazéktöredék került elő.

17 A perem széle egyenesen levágott, külső oldalát 9 A vizsgálat jelenlegi szintjén egyelőre csak hipotézisként vethető fel, hogy e három agyagtípus esetleg az edények készítési helyére utal. A fehér színű, rendkívül vékonyfalú, belső oldalukon mázzal bevont, kívül többnyire vörös engobe-os festésű tűzálló fazekak a Felvidékről származhatnak, míg a vörösre és barnára égetett típusok esetleg helyi készítésűek, és egy közös dél-alföldi műhely (ek)ből származnak. Jó lenne vizsgálni ezen utóbbi típusok anyagösszetételét és a felhasznált agyag tűzállósági fokát. 10 Ltsz.: 2002.53.32. 11 Ltsz.: 2002.53.69.1-4., 147. 12 Ennek oka részben az, hogy a funkcionális alapon történő elkülönítésre a régészeti leletegyüttes kevésbé alkalmas. 13 Ltsz.: 2002.53.118-119. Hasonló peremtípusokat számos magyarországi korabeli leletegyüttesből ismerünk: LÁZÁR 1986, 43. 9. kép 1 2, 10. kép 5. rajz; HATHÁZI-KOVÁCS 1996, 34. kép 1; GÁL 1985, 84. 7. t. 1; FODOR-KOZÁK 1971, 152, 24-25. kép; KOVÁCS 1991, 180, Pl. 9. 5, 8; KOVÁCS2001a, 12. kép 6. 14 Ltsz.: 2002.53.4.1-2. Párhuzamként késő középkori (BENKŐ 1980, 39. t. 14, 30. t. 11; MIKLÓS 1991, 24. t. 1, 4; 1IORVÁTH-S1MON 1996, 14. kép 1, 11, 13, 15. kép I, 6-7, 16. kép 1, 61, kép 7, 65. kép 4, 54. kép 5, 50. kép, 48. kép 10) és kora újkori példák egyaránt említhetők (BENKŐ 1980, 35. I. 13; GERELYES-FELD 1986, 5. kép 6: KOVÁCS 1998, 15. kép 1-2, 4; LÁZÁR 1986, 38, 1. kép 3-4. rajz; FODOR-KOZÁK 1971, 4. kép 4. 6. kép 2). 15 Ltsz.: 2002.53.90., 103., 8. A peremforma jelenléte lényegében a 14. század végétől a 18. század elejéig kimutatható (HORVÁTH-S1MON1996, 440-441, 32. kép 6, 33. kép 11, 37. kép 16, 39. kép 5, 44. kép 9, 12, 47. kép 5, 9, 11, 48. kép 8-10, 49. kép 3, 5, 53. kép 7, 65. kép 2, 72. kép 15; FODOR-KOZÁK 1971, 23. kép; MIKLÓS 1991, 20- 21, 50. t. 12, 33. t. 20, 35. t. 8), sőt a néprajzi anyagban is megtalálható (KRESZ 1960, 6-7. ábra). 16 Ltsz.: 2002.53.7., 29., 98., 104. Analógiákat a 14. század második felétől a 17-18. század fordulójára keltezett kerámiaanyagokból egyaránt ismerünk (LÁZÁR 1986, 3. kép 9, 10. rajz; HOR VÁTH-S1MON1996, 20. kép 1, 27. kép 4, 39. kép 1, 44. kép 15, 45. kép 14, 46. kép 11, 47. kép 1, 72. kép 16; KOVÁCS 1991, 179, Pl. 1. 9, Pl. 6. 4).