A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

F. LAJKÓ Orsolya: Kora újkori kerámiaegyüttes Óföldeákról

planírozás után — a 19-20. századi oszlop, padlói?) és járószint zárta (1. kép 3). A betöltés anyaga nem egy háztartás zárt egységet képező szemétanyagaként értékelhető, hanem hosszabb időszakot felölelő, vegyes összetételű lelet. A kora újkoriként meghatározott leletanyagot, a településtörténeti adatok alapján, tágabb időbeli keretbe helyezve, a 15 éves háború dúlásait követő visszatelepülés és a 17. század végi pusztulás közötti időszak termékeinek tartom, de egy-két töredék esetében nem zárható ki a 18. századi keltezés lehetősége sem. LELETEGYUTTES BEMUTA TASA Munkám során számos problémával szembesültem, melyek alapvetően a kora újkori fazekastermékek hiányos anyagközléseiből és feldolgozásaiból adódtak. A kora újkori kerámia tipokronológiája kidolgozatlan, és egyelőre kutatási hiányosság az egységes terminológia rendszer felállítása is. Minden kerámiaelemzésnél kulcsfontosságú az egységes terminológiai rendszer következetes alkalmazása. Az óföldeáki leletegyüttes típuscsoportjainak meghatározásához a néprajzi edényterminológiát alkalmaztam. Nehézséget jelentett, hogy a néprajzi edénycsoportok nevezéktana a típus-név-funkció hármas szempontrendszerén alapszik és a besorolás szigorú szabályok szerint, többnyire előre megadott méretek és arányok (magasság, űrtartalom, átmérők) figyelembe vételével történik. Ezzel szemben a döntően töredékekből álló régészeti leletegyütteseknél megoldást a tipológiai alapú terminológiai rendszer kialakítása jelenthet. Az óföldeáki kerámia értékelését edénytípusok szerinti bontásban végeztem, a tárgycsoportok elhatárolása a formai jegyek, illetve a díszítőeljárások eltérésén alapult, míg az alcsoportok felállításánál — a néprajzi terminológiához hasonlóan — edényméretekkel és arányokkal dolgoztam.

5 Összesen 415 db kora újkori edénytöredéket dolgoztam fel. Valamennyi darab töredékes, egész vagy kiegészített tárgyat nem tartalmazott a leletegyüttes. A feldolgozás eredményeként az alábbi típuscsoportokat különítettem el:

6 1. Fennálló öblös edények - fazékfélék (ún. nyak nélküli edények) - folyadéktároló edények (öblösedények nyakkal): korsók, kanták 2. Lapos edények: tálasedények, lábasok 3. Egyéb kerámiatermékek - fedők - kályhásmunkák (kályhaszemek, kályhacsempék) - pipa

7 Fazékfélék A vizsgált leletanyag legnagyobb számban képviselt edénytípusai a fazék típusú edények, pontosabban azok töredékei (2. kép 12). Leletanyagon belüli elhatárolásuknál figyelembe vettem egyrészt a fennálló edények néprajzi definícióját, másrészt azt a néprajzi meghatározást, hogy a fazékféle edények magassága nagyjából 1-2 szájátmérőnek feleltethető meg. Az előkerült töredékek felületén jelentkező koromnyomok és az erős átégés is több esetben egyértelműsítette a fözőfunkciót. Összesen 249 db töredéket soroltam ebbe a csoportba, ami az előkerült kerámialeleteknek az 59%-a.

8 Formai szempontból a típuscsoporthoz tartozó darabok egységes stílusúak, a rövid, tölcséresen kihajló nyak ívesen kihajló, álló vagy enyhén behúzott peremben folytatódik. A vizsgálható töredékeken a szalagfülek rendszerint a peremből indulnak. A fenék 5 Módszertani szempontból fontos, hogy a kerámiaanyag felvétele előre rögzített szempontrendszer alapján történt, valamennyi töredék esetében vizsgáltam a technológiai sajátosságok (anyag, soványítás, égetés, korongozás) mellett, a tipológiai (forma, díszítés) jegyeket is. A statisztikai mutatók számításánál darabszámadatokkal dolgoztam. 6 Meg kell azonban jegyezni, hogy a korabeli edényanyag formai változatossága ennél jóval nagyobb lehetett. A mintavétel reprezentatív. 7 A tanulmányban csak a főbb edénytípusokat mutatom be, az egyéb kerámialeletek köre a jelenlegi feldolgozásból kimaradt. 8 Ki kell hangsúlyozni azt, hogy az ásatási anyag egyes edényformáinak arányaiból levont következtetések csak tájékoztató jellegűek lehetnek, mivel a legtöbb esetben nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy az előkerült alj-, oldal- és peremtöredékek eredetileg hány edényhez tartozhattak. A statisztikai mutatók lényegében a töredékek arányára vonatkoznak, így leginkább a különböző leletegyüttesek edénytípus-összetételének nagyobb összehasonlító vizsgálatára alkalmasak.