A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

kói. Erre a pusztulási rétegek hiánya, a viszonylag homogén betöltés és a kevés leletanyag utal. Az épületek egy része minden bizonnyal lakóház volt. Ezt a kemence megléte igazolja. Az 1. objektumban csak tüzelőgödröt találtunk. Ez azonban nem zárja ki a lakóház funkciót. A 4., 5., 12. építményeket azonban mindenképp másképp hasznosították (GALLINA-MOLNÁR 2003, 341-351). Ugyanis nem fedeztünk fel bennük semmiféle tüzelőberendezést. A4, és az 5. építmény kifejezetten nagyméretű volt (20 m

2 körüli). E körülmény és az elnagyolt belső kialakítás nem emberi lakóhelyre, tartózkodásra utal. A meneteles lejárat inkább az állatok mozgását/mozgatását sejteti. A nagyméretű, tüzelőberendezések nélküli építményeket a kutatás egy része összekapcsolja a földólak, -istállók kérdésével (MÉRI 1964, 28-36; TAKÁCS 1996, 201). Az általunk közölt épületek szerkezeti megoldásait vizsgálva felfedezhetjük, hogy igen gazdag néprajzi anyaggal rendelkezünk a földólak, -istállók körében a Nyírség, a Hajdúság és a Duna-Tisza köze területéről még a múlt század első feléből is (a kérdésről bővebben ld. NAGYt-GALLINA-MOLNÁR-SKRIBA 2001, 205-210). A fentiek alapján az általunk vizsgált veremépítmények valószínűleg gazdasági épületek, számosállatok tartására szolgáló, földbe mélyített ólak voltak. E megállapításunkat erősíti az a tény, hogy az 5., 12. épületek az alább ismertetendő 30. körárok és a karámként meghatározható 20. árok mellett helyezkedtek el (1. kép 2). E vizsgált épülettípus nyomát már néhány esetben sikerült kimutatni az Árpádkorból. Korábban e korból ól, illetve istálló teljes bizonyossággal Kardoskút-Hatablakról volt ismert (MÉRI 1964, 28-36). Dunaújváros 1., 5. és 8. (BÓNA 1973, 18), Lébény-Billedomb 45., Ménfőcsanak-Szelesdűlő 121. objektumnál (TAKÁCS 1996, 200-201) gazdasági melléképületeket feltételeztek. Hasonló, viszonylag nagyobb, tüzelőberendezés nélküli épületek kerültek napvilágra Koson (Kos) (HABOVSTIAK 1989, 11, 3. ábra). Legalább 4 ól, illetve istálló nyomát tártuk fel 2000-2001-ben Ordacsehi-Bugaszegen (M7/S-29. lh.). A bugaszegi épületekhez hasonló, oldalbejáratos, cölöpös szerkezetű, háromágasos, tüzelőberendezés nélküli épületet találtak Balatonöszöd-Temetői dűlőben.

31 Néhány esetben vassalak, olvadék is előkerült a házakból (2., 5.), ami vasolvasztásra, kovácsműhely közelségére is utalhat. Ebből a szempontból érdekes, hogy egy esetben (3. ház) a kemence mögött feltehetően tűzfogó, illetve tűzvédelem miatt épített agyagfal, egyfajta béllet nyomait találtuk meg. A 10. ház kemencéjének kétnyílású tüztere pedig talán kovácstűz előállítására is alkalmas lehetett.

32 Körárok Az épületek vizsgálata kapcsán egy olyan régészeti jelenségre szeretnénk utalni, amely már több vitát eredményezett, és bizonyos értelemben kapcsolódik a lakóházak kérdéséhez. Egy körárok (30.) került elő a 5., 10., 12., 14. épületek között, soruktól kissé É felé kiugorva. Legközelebb az 5. és 12. építményekhez helyezkedett el. A 30. körároktól 30 m-re Ny-ENy-ra egy félköríves árkot is feltártunk (21.). Ez a horog alakú árok a két épületsor között, a 8., 11., 13. objektumok között került napvilágra. Körárok számos Árpád-kori telepfeltárásról ismert. Doboz-Hajdúirtáson kör alakú és félköríves árok (KOVALOVSZK! 1975, 207-210, 2. kép), Csongrád-Felgyőn számos (LÁSZLÓ 1968, 118-119; LÁSZLÓ 1976, 25-26; LÁSZLÓ 1988, 45, 22. ábra; LÁSZLÓ 1996, 23, 10. ábra; K. CSILLÉRY 1970, 40-41; K. CSILLÉRY 1982, 65-71), Kengyelen három körárok vált ismertté. Az egyik egy veremház mellett helyezkedett el (LASZLOVSZKY 1982, 281-285, 1-3. kép; LASZLOVSZKY 1986, 131). Kiskunhalas-Zöldhalmon egy 5,5-6 m (BICZÓ 1984a, 175), Budapest-Rákospalota, Ujmajorban egy 5 m (BENCZE 1999, 65, 35. kép 2), Tatabánya-Dózsakertben egy 16 m átmérőjű körárok került elő (VÉKONY 1980, 29; VÉKONY 1988, 289). Petőfiszállás-Tőzegesen 27, Petőfiszállás-Szentkúton 7 körárok került napvilágra. A többnyire 8-10 m átmérőjű árkoknak bejárata nem volt, néha csoportokat alkottak (VÁLYl 2003, 41; WICKER s. a.). Számos körárok került elő az M5 autópálya nyomvonalán Kistelek környékén (VÁLYI 2003, 36-37). A 15. századi, még a külterjes gazdálkodást idéző Szentkirályon szögletes és kör alakú árkok egyaránt előfordulnak (PÁLÓCZY-HORVÁTH 1996). Felvetődött, hogy az Árpád-kori körárkok kunyhók alapozásai vagy jurták körbeárkolásai lennének (LÁSZLÓ 1976, 25-26; K. CSILLÉRY 1970, 40-41; K. CSILLÉRY 1982, 65-71; BENCZE 1999, 22). Klasszikus idézetként ismert ugyanis Freisingi Ottó 12. századi leírása, amely szerint: „Mivel a falvakban és váro31 Belényessy Károly szíves szóbeli közlése. A kérdésről bővebben ld. NAGYf-GALLlNA-MOLNÁR-SKRIBA 2002; GALLINA-MOLNÁR 2003! 32 A vaskohászatra utaló egyéb jeleket az Árpád-korból Laszlovszky József (LASZLOVSZKY 1991, 348-349) és Gömöri János (GÖMÖRI2000) gyűjtötte össze.