A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

GALLINA Zsolt – MOLNÁR István: Épületek és szerkezeti elemeik egy késő Árpád-kori településen (Kiskunfélegyháza-Amler-bánya, Déli összekötő híd)

sokban a lakásaik igen hitványak, nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből valók, egész nyáron át és ősszel sátrakban laknak.'''' (CATALOGUS III. 1767). A fenti elgondolást támaszthatná alá, hogy Méri István szerint a sátrak a földházak közvetlen környékén helyezkedtek el az egész Árpád-koron keresztül (MÉRI 1964, 47-48, 74). Szabó István szerint pedig a nyári-őszi időszakban a magyarok a ház mellett sátrakat vertek fel a falun belül (SZABÓ 1966, 16, 31-33). Wicker Erika szerint a Petőfiszállás-Tőzegesen és Pctőfiszállás-Szentkúton előkerült egyszerű körárkok kun jurták, a bonyolultabb, 4 darabból állók pedig kultikus építmények voltak (WICKER s. a.). A kutatók többsége azonban inkább állatösszetartó helyként, karámként rekonstruálja a körárkokat (VÉKONY 1980, 3, 29; SZABÓ 1975a, 24, skk.). Kovalovszki Júlia szerint nem valószínű, hogy felszíni építményt kerítettek. Inkább sáncárok volt, amely mögött sövénykerítést készítettek, és az állatok védelmére szolgált (KOVALOVSZKI 1975, 207-210, 2. kép). A lelőhelyünkön lévő körárok betöltésében is voltak kövek, hasonlóan a Tatabánya-Dózsakertben előkerült árokhoz. Ezt Vékony Gábor a karám belsejébe emelt földfalra képzeli el (VÉKONY 1980, 29). Bár a 30. árok belsejében sem leltünk semmiféle felépítményre utaló jelenséget, ez azonban gyakori hasonló objektumok esetében.

33 Az árok és a belőle kikerülő, valószínűleg annak belső oldalán felhalmozott föld alkotta a létesítményt. Bejárata egyértelműen meghatározható. Eldönthető a kérdés, ha segítségül hívjuk a néprajzi párhuzamokat. Ismert például a kör alakú disznó- vagy juhkarám, tövisbokor fallal (GYÖREFY 1941, 143-144; SZABÓ 1975a, 84-86). A fentiek alapján feltehetően mi is (juh)karámként rekonstruálhatjuk a körárkot. Emellett szól az is, hogy közvetlenül mellette került elő a 22. és 29. szögletes árok, amelyeket egyértelműen karámként rekonstruálhatunk,

34 valamint a 10. és 12. építmények közvetlen közelében helyezkedett el, amelyeket földólaknak határoztunk meg a fentiekben (1. kép 2).

35 Elképzelhető azonban, hogy csak a gyenge, beteg és/vagy a fiatal állatokat tartották benne. így az egyes családhoz tartozó állatállomány megbecsülése nehézségekbe ütközik. Jelen tanulmány keretében az épületek, valamint az azok közelében levő két árok (21., 30.) leletanyagával tudunk és kívánunk foglalkozni. Az említett objektumok leletanyagának túlnyomó többségét bográcstöredékek teszik ki. A bográcsperemeknek 4 jellemző csoportja különíthető el. 1. Befelé jelentősen megvastagodó peremtípus, amely a tetején vízszintesen, végein ferdén levágott. A felfüggesztő lyukaknál nem vastagszik meg. Ilyenek kerültek elő a 8. ház 1. kemence sütőfelülete (IDŐREND) alól és a 13. házból (10. kép 4, 6-10, 13-16). Takács Miklós, hangsúlyozottan csak a Kisalföldre szánt kronológiájában, az ezekhez leginkább hasonlító, kifelé kicsit jobban vastagodó, profíláltabb peremeket a kései időszakra, (1200) 1250-1350 (1400) közé helyezte (TAKÁCS 1993b, 478).

36 2. Kifelé vastagodó, ívelten levágott végű, vízszintes tetejű típus. Ezek a 8., 14. ház leletanyagában szerepeltek (10. kép 1, 18).

37 33 Ilyen szerkezetű karámnak meghatározott körárkok kerültek elő az M5 autópálya nyomvonalán Kistelek-Kecskés, -Meggyes, -Perezel lelőhelyen (VÁLYI2003, 36-37). 34 Bóna István tömör összegzése alapján ezek a család/nagycsalád állatállományának teleltető karámjai (BÓNA 1973). 35 Hasznos alapterülete kb. 28 m

2 volt. Ez alapján kb. 7-8 nagyjószágot (szarvasmarhát) vagy 12-13 juhot tarthattak benne (VÁLYI 2003, 41). 36 Hasonló bográcsperemek Opusztaszer 11-12. század fordulója utánra keltezett (TAKÁCS 1986, 26. t., Kat. 57), CsátaljaVágOtthegy 11. század vége és a 13. század eleje közé datált (CS. SÓS-PARÁDI1971, 129, 9. ábra 18; TAKÁCS 1986, 21. t., Kat. 46), Kiskőrös-Cebepuszta (HÖLLRIGL 1933, 188; TAKÁCS 1986, 24. t. 2, Kat. 53), Koroncó-Négyfai dűlő (TAKÁCS 1986, 18. t., Kat. 39), Aranyegyháza (Szabadszállás) (TAKÁCS 1986, 26. t. 3, Kat. 58), Dunaújváros-Öreghegy (BÓNA 1973,15, 2. t. 34, 3. t.; TAKÁCS 1986, 22. t. 1-2, 26. t., Kat. 47-48, 56), Lébény-Kaszásdomb 12-13. századi (TAKÁCS 1993b, 473), Kajárpéc-Pokolfadomb 12-13. századfordulója és a 13. század első harmada közé keltezett (TAKÁCS 1993a, 213, 10. kép 2-3), Kecskemét-Árvaház 13. század első felére datált (SZABÓ 1929, 82,15. kép 1; SZABÓ 1938, 14; TAKÁCS 1986, 22. t. 3, Kat. 49), Budapest-Hadtörténeti Múzeum udvara 1250-es évekre datált (BENCZE1992, 135-137, 140,1-3. kép, 5. kép 1, 8. kép 3, 5), Győr-Ógabonatér 13. századi (TAKÁCS 1993b, 475) stb. településén kerültek napvilágra. 37 Párhuzamai Kiskunhalas-Tajó-puszta (TAKÁCS 1986, 23. t. 1, Kat. 50), Szekszárd-Palánk (TAKÁCS 1986, 23. t. 2, Kat. 51), Kunfehértó-Kovács-tanya (TAKÁCS 1986, 27. t. 2, Kat. 61), Kecel-158/b (BICZÓ 1984, 36, 11. ábra; TAKÁCS 1986, 24. t. 1, Kat. 52),