A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt
A keresztnek a mezőberényi kereszttel való összevetése alapján elmondható tehát, hogy mindkettőt aranyozás és egymáshoz nagyon hasonló, vésett vonalakból álló motívumok díszítették. A mezőberényi kereszt alapján felmerül, hogy esetleg eredetileg a hódmezővásárhelyi is egyenes végű, mankós kereszt lehetett, a mankós rész alatt ovális táblával, s nem ovális végű mankós kereszt (KOVÁCS 1962, 103; PÁVAI 1999, 473). Nem zárható ki ugyanakkor, hogy a vásárhelyi keresztszárak ovális táblájában eredetileg szentalakok figurái foglaltak helyet, s a megmaradt három szegecslyuk ezekre utal (KOVÁCS 1962, 103; PÁVAI 1999, 473). Ez esetben azonban a mezőberényinél — és az alább említett kardoskútinál is — a kiegészítő alakok csak a keresztszárak trapéz alakú végeiben lehettek, hiszen itt vannak szegecslyukak, ráadásul a mezőberényi korpusz jobb keze is az ovális tábla közepéig ér. Az szintén elképzelhető ugyanakkor — éppen a mezőberényi kereszten megmaradt kőfoglalatok megléte és elhelyezkedése alapján —, hogy a hódmezővásárhelyi kereszt középső, kör alakú felületének négy pontján és talán az ovális táblák közepén is egy-egy ilyen kőfoglalat helyét jelzik a szegecslyukak. Magyarázatra vár azonban, hogy a mezőberényi függőleges keresztszáron lévő ovális táblákon miért nincs szeglyuk, illetve, hogy a vízszintes keresztszár jobb és bal oldali ovális felületében miért szabálytalan a szeglyukak elhelyezkedése — annyira, hogy a két oldalon a számuk sem egyezik. A bizonytalanságok ellenére is egyértelmű viszont ma már, hogy a szeglyukak nagy száma nem az egyébként is vastag lemezből készült keresztfára szegezésével (KOVÁCS 1962, 103; PÁVAI 1999, 473), hanem a kőfoglalatok helyével függnek össze. A mezőberényi példa magyarázatot ad a hódmezővásárhelyi kereszt szárba erősítésének módjára: alul hiányzó tüskét kell itt is feltételeznünk. A hódmezővásárhelyi keresztről ugyan korábbi anyagvizsgálati eredmények rendelkezésre álltak (PÁVAI 1999, 474, 487, 9. kép 1-3), a tárgy restaurálásával együtt azonban ezen a tárgyon is elvégeztettük ugyanazt az anyagvizsgálatot, mint a mezőberényi kereszten. Ennek segítségével egyrészt azonos technikai eljárás során szerzett adatokat hasonlíthatunk össze a mezőberényi és a hódmezővásárhelyi kereszttel kapcsolatban, másrészt az újfajta anyagvizsgálati módszernek előnye az is, hogy a most szerzett adatokat az ugyanazon tárgyon végzett korábbi vizsgálati eredményekkel szintén összevethetjük. Az anyagvizsgálatot ezúttal is Tóth Péter végezte, a mezőberényi kereszt anyagvizsgálatával megegyező módon, az alsó keresztszár ovális táblájának letört lemezdarabján. A vizsgálati jegyzőkönyv általános megállapításai mindkét tárgyra érvényesek, a hódmezővásárhelyi kereszt anyagvizsgálatával kapcsolatban pedig a következőket rögzíti: „A vizsgálatra kapott ... lapka belső része porózus, vörös színű, anyaga fő tömegében réz [Cu], de tartalmaz oxigént [O], továbbá kis mennyiségen klórt [Cl] és vasat [Fe] is. " 10 (11. kép 2). A korábbi és a legutóbb elvégzett anyagvizsgálatok tehát szintén egységesen azt bizonyítják, hogy az azonos körbe tartozó tárgyak anyagának összetétele — a figyelmen kívül hagyható, elhanyagolható kicsiny eltéréseket nem számítva — lényegében megegyezik, s ebből a szempontból a mezőberényi kereszt is pontos megfelelője a hódmezővásárhelyi és az ellesi keresztnek, illetve korpusznak. A mezőberényi kereszt másik közeli párhuzama az a kicsiny, aranyozott rézlemez, amely szórványleletként Méri István ásatásán, 1957-ben került elő a Kardoskút, Hatablaki kápolna nevű lelőhelyen, a templom törmelékében, a templom tornyának(?) kidobott földjéből (11. kép 3-6). 11 Eredeti funkciója a legutóbbi időkig bizonytalan volt, az ásatásról megjelent publikációban az ásató kérdőjelesen könyvkapocsnak határozta meg, de később gyűrűként is SZÓba került (MÉRI 1964, 9, V. t. 19; KOVALOVSZKI 1965, 187, IV. t. 1). A lemez töredékes szélű, közepén megrepedt illetve meghajlott, 5,9 cm hosszú, 4,9 cm széles, aranyozott, vésett díszítéssel. Egyik fele ovális (2,8x4,9 cm), másik fele az ovális rész közepéből oldalra kinyúló, egyenletesen, a szélső harmadában kissé ívelten kiszélesedő, tehát csaknem szabályos trapéz alakú (3,1x3,2 cm). Az egyenetlenül hajlott, deformálódott, ovális felület széle két helyen kissé csorba, a trapéz alakú résszel átellenben lévő szélének középső szakaszán pedig 2,2 cm széles törésnyom látszik. Ez azt jelezi, hogy a tárgy hiányos. A törés vonala követi az ovális forma ívelt szélét. Az ovális részhez 2,4 10 MMMRégAd: 2458-2004. 11 MNM ltsz.: 58.119.7. B. A tárgyra Kovalovszki Júlia hívta fel a figyelmemet, ezt ezúton is köszönöm. A lemez anyagát a leltárkönyvi bejegyzés és a publikáció (MÉRI 1964, 9) is bronznak határozza meg. Műszeres anyagvizsgálatra ugyan ennél a tárgynál még nem került sor, de a legutóbbi restaurátori vélemények szerint a lemez anyaga a mezőberényihez és a hódmezővásárhelyihez hasonlóan réz.