A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

cm széles felülettel csatlakozó trapéz alakú rész szintén hajlott, deformálódott. Az ovális és a trapéz alakú felület érintkezésénél a lemez az ovális forma ívelt széle mentén megrepedt, s e törésvonal nagyon hasonló az ovális felület átellenes szélén látható, hiányra utaló törésvonalhoz. A trapéz alak két kiszélesedő sarka hiányzik ugyan, de végének széle középen épségben megmaradt, így az ovális résztől számított 3,2 cm-es hossza is meghatározható. Közepét 0,3 cm átmérőjű kerek lyuk üti át, a lyuk széle a lemez hajtásának homorú oldala felől körben kitüremkedik. A lemez mindkét oldalát vésett levelek és indák díszítik, de az ovális és a trapéz alakú felületeken látható motívumok külön-külön egységeket képeznek. A lemez formája, kidolgozása és díszítése a mezőberényi és a kardoskúti tárgy között a legszorosabb kapcsolatot, kétségtelenül ugyanazon műhely két különböző, de egymással lényegében mindenben megegyező termékének közös eredetét bizonyítja. Sajnos a kardoskúti keresztnek csak kicsiny része maradt meg, s korpusza is hiányzik, viszont a mezőberényi kereszt alapján egyértelmű, hogy ez is egy Árpád-kori körmeneti kereszt része, a jobb oldali szárának vége volt. Ezek szerint az előoldalra esett az a díszítés, ahol a bekarcolt levelek közeinek felületét sűrű, vésett vonalkákkal töltötték ki, s a hátoldalon foglaltak helyet azok a levelek, amelyeknek közei egyformán sima felületűek voltak. Ezáltal az elöoldalon a levelek formája jobban körvonalazható. A lemez mankós végű részét díszítő levélmotívum mindkét oldalon teljesen megegyező, az ovális tábla két oldalán lévő motívumok viszont különböznek egymástól. A mankós végződést mindkét oldalon a széleken körbefutó 0,2 cm-es sávban üres keret határolja, ezen belül pedig egyetlen tőből kinövő, hét felé ágazó levél díszíti. Az ovális tábla mindkét oldalát szintén 0,2 cm-es, sima keret szegélyezi. Ugyanakkor a kereszt előoldalán, a függőleges szár felőli oldalon, a megmaradt lemez töredékes, hiányos széle közepétől indulva, szintén egy tőből kinövő, majd egy-egy indával két oldalra terebélyesedő, illetve fölfelé törekvő hármas levél látható. Az ovális tábla hátoldalán viszont a mértani középpontból kiinduló függőleges és vízszintes vonal mentén tükröződő motívum egésze egyegy kisebb, vízszintes és egy-egy nagyobb, függőleges, hosszúkás levélből, valamint az ezek közeit kitöltő egyegy indás szárú, a végén enyhén visszahajló levélből áll. A mankós végződés két, eredetileg is enyhén ívelt széle a mezőberényi kereszt formája alapján minden bizonnyal rövid vízszintes szakasszal érhette el a keresztszár függőleges végét. A mezőberényi kereszt alapján biztos az is, hogy a mankós végződés közepében lévő lyukat a kereszt előoldala felől ütötték a lemezbe. A mezőberényi, a hódmezővásárhelyi és a kardoskúti leleten kívül ugyanebbe, az egymással pontos egyezést mutató körbe tartozik egy negyedik tárgy, a már említett ellesi korpusz is (12. kép 1-4). Ez Ellésmonostora 1995. évi feltárási szakaszában került elő szórványleletként, az ENy-i toronytól kb. 5 méterre ENy-i irányban. A tárgyat is bemutató alapos közlemény (PÁVAI 1999, 473, 479, 1. kép 4.) fölöslegessé teszi a tárgy megismételt, részletes ismertetését, így csak a mezőberényi lelettel megegyező, illetve eltérő jegyeit érdemes újra felidézni.

12 Egyezést mutat a korona formája, annak kidolgozása, díszítése, a homlok, a szemöldök, a szempár, az orr, a száj, a vállakra omló hosszú, három-három vonallal ábrázolt haj, a bajusz, a karokon futó hullámvonal, a mellkas, a has, az ágyékkendő hullámvonallal díszített fölső széle és redőzete. Különbség van ugyanakkor a korpusz méretében, a nyakon lévő, valamint a bordákat és az ágyékkendő redőit érzékeltető vonalak számában és a köldök jelölésében. Az eltérések azonban nem jelentenek lényegi különbségeket, csupán olyan apróságokat, amelyek egy ötvösmester sorozatban készített termékein is előfordulhatnak. A fent idézett - - megjelenésük hasonlósága alapján egymással kétségtelenül közeli rokonságban álló — négy korabeli egyházi felszerelési tárgyról összefoglalásként az alábbiakat mondhatjuk. A mezőberényi kereszt előkerülésével most már pontosan meghatározható a kardoskúti lemez funkciója, s egyértelműen eldönthető az is, hogy a kardoskúti lemeznek melyik az előoldala és melyik a hátoldala. A mezőberényi és a kardoskúti lelet segít ugyanakkor abban, hogy a hódmezővásárhelyi kereszt hátoldala erősen kopott felületének egykori díszítését jobban elképzelhessük. Ezt a tárgy legutóbb elvégzett restaurálása igazolta, hiszen ezen is előtűntek a másik két tárgyat díszítő motívumokat idéző bekarcolások. Ezek a mezőberényi kereszten látható díszítőelemekkel teljesen megegyeznek vagy megfogalmazásukban azokhoz nagyon közeliek. A hódmezővásárhelyi kereszt előoldala ugyan annyira kopott, hogy itt a keretezés sávjának részleteit leszámítva egyáltalán nem látszanak a felület 12 A korábbi publikációtól és a közölt rajztól eltérően — illetve részben azokat kiegészítve — a korpusz magassága 8,8, szélessége 4,1 cm, a homlokon egy bemélyített, függőleges vonal látható, ennek két oldalán a mezőberényihez hasonló rombuszból és két ívelt vonalból álló díszítés van, a korpusz jobb oldalán pedig a vésett vonalak csak nyolc bordát jelölnek. A has és az ágyékkendő bal oldalán a vonalak folytonosak, éppen úgy, ahogyan a mezőberényinél. Az ágyékkendő szélén futó hullámvonalak közeit viszont egy-egy beütött pont teszi még mozgalmasabbá. (Ilyen pontokat a mezőberényi vagy a hódmezővásárhelyi korpuszon nem lehet egyértelműen látni.) A legutóbbi restaurátori vizsgálat szerint eredetileg ez a korpusz is aranyozott volt. (A korpuszhoz Id. még: PÁVAI 2000, 228; PARADISUM 2001, 188, No. IV/5!)