A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

SZATMÁRI Imre: A mezőberényi Árpád-kori kereszt

egymással párhuzamosan haladó vonal jelenti. A korona kiemelkedő részeibe két-két függőleges, párhuzamos vonalat véstek. A középső vonalpár jobb oldalán egy ovális, a bal oldalán pedig egy rombusz alakú díszt ütöttek speciális szerszámmal a lemez felületébe. A korona kialakítása és a díszek alkalmazása a mezőberényi korpuszéval lényegében megegyező. A különbség mindössze annyi, hogy a mezőberényi darabon a korona középső párhuzamos vonala mellett nem ovális, hanem egymás felé fordított két félköríves vonalból áll az egyébként felcserélt helyzetű díszítés. Ez is azt bizonyítja azonban, hogy ugyanazon szerszámmal ugyanaz a mester készítette mindkét díszítést, mindkét tárgyat. A díszítésre használt speciális szerszám ezek szerint nem ovális, hanem félköríves hegyű volt, s míg a mezőberényi darabnál a két félkör kissé elcsúszott egymástól, addig a kopáncsi korpusznál sikerült e két félkörből egy ovális mintát ütni a korona fölső részébe. (A rombusz alakú dísz esetében is feltételezhető így, hogy a szerszám hegye ott sem rombusz, hanem nyitott V alakú volt.) Krisztus arca domború, majdnem egységesen sima, orra és álla is csak alig emelkedik ki a felületből. A részletek kidolgozásának a mezőberényi darabbal való hasonlósága itt is feltűnő (11. kép 1). A homlok közepén lévő függőleges vonal ugyan alig érzékelhető, de a jól látható két bekarcolt hullámvonalból álló szemöldök alatt jellegzetes, hosszúkás, mandula alakú szempár foglal helyet, s a szemgolyót bemélyített pont képezi. A szemek fölső vonalából lefelé kiszélesedő, folytonos vonal formálja az orrot, amelynek alsó ívelt szélén a két orrlyukat egy-egy benyomott ponttal érzékeltették. Ez alatt a száj rövid, vízszintes vonalú. A vállig érő hajat az arc két oldalán, a nyakon és a vállon két-két hullámvonallal jelenítették meg, a bajuszt szintén két-két, lefelé ívelt vonal mutatja. Szakállt nem ábrázoltak. A mellkast a jobb és bal oldalon vésett, ívelt vonalakkal körülhatárolt felület hangsúlyozza, a bordákat mindkét oldalon öt-öt, ugyancsak bekarcolt, vésett, ívelt vonal jelképezi. Az aránytalanul hosszú fölsőtesten a köldököt benyomott ponttal, a hasat az ágyékkendő fölső széle fölé emelkedő kettős, félköríves vonallal mintázták. Az oldalra kinyújtott karok szinte mindenütt egyenlő vastagságúak, mindössze a könyök jelöléseként vastagodik, hegyesedik kissé az alsó szélének közepén. A tenyérrel előre fordított kezek körbevágott hüvelykujja rövid, többi ujját pedig kopott vonalak jelzik. A két tenyér közepét egy-egy lapított, félgömbös fejű rézszeg üti át - ezek rögzítik a korpuszt a kereszt vízszintes száraihoz. Krisztus ágyékkendőjének megformázása — akárcsak a korona, az arc, a haj, a bajusz, a mellkas és a has — szinte teljesen megegyező a mezőberényi korpusz megjelenésével. Bár a kopáncsi darabon az eredetileg domborúan ívelt ágyékkendő sérült, lapított, és meglehetősen kopott a felülete is, a részletek, különösen a mezőberényi darab alapján, pontosan megfigyelhetők. Az ágyékkendő fölső szélét két, egymással párhuzamos, erősebben bemélyített vízszintes vonal alkotja. Ennek két végén a has félköríves vonala az ágyékkendő két szélén elhelyezkedő függőleges ráncokat jelző vonalakban folytatódnak, és érnek véget, akárcsak a jóval élesebb vonalakkal megmaradt mezőberényi darabon. Különbség viszont a két korpusz között, hogy a hódmezővásárhelyi darabon nem tizenhárom, szabályosan elhelyezkedő, hanem mindössze tizenegy és szabálytalan elrendezésű függőleges vonal látható: a középső vonaltól jobbra négy, balra pedig hat. Különbség ezenkívül az is, hogy a hódmezővásárhelyi tárgyon az ágyékkendő fölső szélét jelölő két vízszintes vonal közét nem díszíti bekarcolt hullámvonal, vagy legalábbis a kopás miatt ez ma már nem látható. Azonos ugyanakkor mindkettőn, hogy az ágyékkendő alsó szélét a két térd helyén egy-egy fölfelé ívelt vonal jelenti. A lábak szorosan egymás mellett helyezkednek el, különállásukat mindössze egy függőlegesen bekarcolt vonallaljelezték. A kereszt szárához simuló, ferdén, V alakban levágott végű lábfejek ugyanígy, egyben jelennek meg, még vonal sem választja el őket egymástól. A lábszárak alsó felében félgömbös fejű szeg rögzíti a korpuszt a kereszthez. A Krisztus-test egyes részein — például az arcon, a mellen és a hason — a restaurálásnak köszönhetően előtűnt aranyozás nyomai azt bizonyítják, hogy eredetileg az egész korpusz felületét aranyozták. A kereszt hátoldala szintén nagyon kopott, csak a korpuszt rögzítő szegecsek elkalapált végei és a kereszt lapját átütő lyukak kitüremkedő, lereszelt szélei látszanak jól (10. kép 2, 4). A feldolgozást megelőző restaurálás itt is több helyen — pl. a jobb oldali ovális tábla egyes pontjain, a középső, kör alakú rész közepén és a függőleges keresztszáron foltokban — aranyozás nyomait tette láthatóvá. Aranyozást korábban a fölső keresztszár végződésének hátoldalán is kimutattak (PÁVAI 1999,474). Fontos eredménye a restaurálásnak az is, hogy a keresztszárak találkozásában kör alakúra kiszélesedő felületen nyolc sziromból álló — egyébként a mezőberényi kereszttel ebben is teljesen megegyező — virágmotívum halvány körvonala rajzolódott ki. A kereszt függőleges alsó szárán szintén előtűnt egy szalagfonat részlete, de kopottsága miatt már nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az a mezőberényi kereszt függőleges alsó szárának előoldalát díszítő motívummal egyezik-e meg, vagy esetleg a szalagfonatok új variánsaként egymás mellett haladó két 8-as szalagfonatot formáz. (Talán az előbbi a valószínűbb.) Ezek a díszítések bizonyítják, hogy eredetileg a hódmezővásárhelyi kereszt felületét ugyancsak vésett, valószínűleg a mezőberényihez nagyon hasonló motívumokkal díszítették, s az szintén bizonyos, hogy a kereszt mindkét oldalát és a korpuszt is aranyozták. A korpuszt nem választottuk el a kereszttől, így hátoldaláról semmit nem mondhatunk. Elképzelhető azonban, hogy alatta a kereszt előoldalának felületét díszítő motívumok részletei szintén megmaradtak. A hódmezővásárhelyi kereszt mindkét oldalán megfigyelhetők még — sajnos csak kicsiny és szabálytalan foltokban — azoknak a zegzugvonalsoroknak a térkitöltő nyomai is, amelyek a mezőberényi darabon igen jól vizsgálhatók. A felület kopottsága miatt azonban a kopáncsi kereszten megmaradt foltok sem segítenek abban, hogy további motívumokat azonosítsunk ezen a tárgyon.