A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

HORVÁTH Ciprián: Láncékszerek a honfoglalás kori leletanyagban

harmadától az ezredforduló utolsó évtizedéig volt használatban. A 25. sír a temető idősebb, keleti feléhez tartozik (MÉSZÁROS 1975,42). A vasból készült nyakláncok használata tehát főként a 10. század második felére és a 11. század elejére jellemző. A Tiszától nyugatra eső területekről kerültek elő (5. kép 1). A láncok minden esetben szegényes, köznépi jellegű — általában csak hajkarikát és/vagy gyöngyöket tartalmazó — sírok mellékleteiként kerülnek elő, nagyobb sírszámú köznépi temetőkben nyugvó gyermekek sírjaiból. Fej- vagy hajfonatdíszként viselt láncok Békés-Hidas-hát lelőhelyen került elő egy lelet, melyben egy ezüstfüggővel ellátott lánc és egy láncdarabka mellett 3 db, végeiken egy-egy szív alakú csüngővel ellátott ezüstlánc is volt (3. kép 2-5). Mivel a csüngők az U alakú szemekből egymásba hurkolt láncok végein vannak, azok nem állíthatók össze zárt nyaklánccá, a csüngők helyzete pedig a láncok függőleges viseleti módját rajzolja meg. Sajnos nem dönthető el teljes biztonsággal, csak valószínűsíthető — a tárgyak hasonlósága alapján —, hogy ezek egy sírból kerültek elő. Ennek alapján a közepén függővel ellátott hosszabbik lánc viseleti módja meghatározható: nyak- vagy fülbevalókat összekötő láncként használhatták. A csüngővel ellátott láncok pedig valamilyen fejfedő/párta részét alkothatták, vagy — hasonlóan a Bolsije Tigani temetőben megfigyelt viseleti mód szerint — a hajfonatba voltak fonva, illetve ahhoz erősítve. A Káma alsó folyásánál fekvő temető által szolgáltatott leletek között megtalálhatók azok az egyik végükön ún. láncos-csörgős függővel, míg másikon fülesgombokkal, kampóval vagy szemüvegspirál alakú kapcsolóval ellátott láncok, melyeket sírbéli helyzetük alapján egykor valószínűleg a copfokba fonva viselték (CHALIKOVA CHALIKOV 1981). Hasonló lánc a dél-uráli 9. és 10. század elejére keltezhető leletek között is található (MAZUTOV 1981, 81, 56. t.). A lelethez tartozó láncdarabka egykor talán ugyancsak csüngőben végződött, vagy a negyedik csüngős lánc nem került elő, ezért úgy gondolom, nem alaptalan a feltevés, hogy ezek viselője két varkocsba fonott haját két-két lánccal díszítette. Itt tehát — véleményem szerint — egy, a honfoglaló magyarság hagyatékában kevésbé ismert díszítő elem, a hajfonatot vagy a fejfedőt díszítő láncok viseletére láthatunk példát. Fülbevalókat összekötő láncok A tárgycsoport egyik legjellegzetesebb felhasználási területét alkotják ezek a darabok. A sírokból gömbsorcsüngős fülbevalókkal együtt, viseleti módjuknak megfelelően azok karikájába akasztva került elő a lánc a Győr-téglavető-dűlői 47. sírban a váz nyaka körül, a kistokaj-homokbányai temető 5. sírjában, valamint a Szentes-Derekegyházi-oldali temető 5. sírjában a női váz koponyája alatt. Ez utóbbi sírban a fülbevalókat azonban bizonyosan nem a viseleti módnak megfelelően helyezték a sírba, hiszen azok az állkapocs alá helyezett hajfonatkorongok alól kerültek elő. A viseleti módtól eltérő helyzetben figyelték meg a láncot a galántai 13. sírban, ahol az a váz nyaka körül helyezkedett el, a fülbevalók azonban a gerincoszlop jobb oldalán, a repülőbordák magasságában feküdtek. A sóshartyán-hosszútetői 30. sírban a gerinccsigolyára majdnem merőlegesen feküdt a lánc, felette pedig 3 db szív alakú függő, míg a fülbevalók a koponya két oldalán feküdtek. Ugyancsak lánc kötötte össze a tiszaeszlár-dióskerti 7. sírban nyugvó nő fülbevalóit is. A fülbevalók a bal csecsnyúlvány alatt és a jobb csecsnyúlvány közelében feküdtek, míg a lánc két darabban a jobb kulcscsont mellett és a jobb mellkason. Fülbevalókat összekötő lánc ismert továbbá a Tiszavasvári-aranykerti-táblai D sírból is. A temetkezés feldúlt volta azonban nem adott lehetőséget a lánc helyzetének megfigyelésére. A gyula-téglagyári 31. és a Várpalota-Semmelweis u. 1. sírból előkerült láncok esetében az előbbinek szerkezete, az utóbbinak a vele együtt előkerült gömbsorcsüngős fülbevalók utalnak egykori funkciójára (1. kép 4; 2. kép 5-6; 3. kép 6-8). Viseleti módjukkal kapcsolatban azok áll alatti vagy tarkón átvezetett helyzetét hangsúlyozza a kutatás. A sírokból általában a nyak, a tarkó vagy a fej környékén kerülnek elő, fülbevalókkal együtt, néha azok karikájába akasztva. A hitelesen feltárt sírok száma azonban kevés, így a rekonstrukció sok esetben bizonytalan lábakon áll. A tarkón átvezetett láncok esetében Kralovánszky Alán azok hajleszorító funkcióját is feltételezte (KRALOVÁNSZKY 1957, 178). Véleményem szerint azonban figyelmen kívül hagyta, hogy egy, a tarkón átvezetett lánc a hajfonatoknak csak a tarkóhoz közeli részét szorítaná le, így azok végei szabadon a mellre kerülhetnének. Ennél is fontosabb azonban, hogy fülbevalókat összekötő láncot tartalmazó sírból hajfonatkorong is került már elő, ahol pedig a varkocsok — a díszes korongok miatt —