A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

HORVÁTH Ciprián: Láncékszerek a honfoglalás kori leletanyagban

1074), I. László (1077-1095), Kálmán (10951116), II. Béla (1131-1141) pénzei kerültek elő. Ezek az érmek a temető használatának idejét a 10-12. század közé helyezik. A 762-es sír a temető 11. századi részében fekszik. A gáva-vásártéri temetőből Béla dux (1048-1060) és I. András (10461060) veretei kerültek elő. Tiszanána-Cseh-tanyán Kopasz Károly (840-875), I. Berengar (888-915) és Provence-i Hugo (926-931) érmei kerültek elő. A pénzeket nem tartalmazó temetők keltezésének lehetőségét a sírok kísérőmellékletei adják. A Sárbogárd-Tringer-tanyai 24. sírból előkerült hajfonatkorong a 10. század második harmadára keltezhető (RÉVÉSZ 1996, 92). A Tiszaeszlár-Vörösmarty úti 3. sírból előkerült rombusz alakú ingnyakdíszek használata a 10. századra, annak is inkább első kétharmadárajellemző (SZŐKE 1962, 77; RÉVÉSZ 1996, 94), míg a pödrött végű díszítetlen lemezkarperecek típusa a 920-as és a 960/70-es évek közé keltezhető (SZŐKE 1962, 72; RÉVÉSZ 1996, 91-92). A hajdúböszörmény-bodaszőlői 7. sírból előkerült, mindkét végén spirálissal kitöltött, hurkos kialakítású, sodrott karperec a 10. század első felére keltezhető (LANGÓ 2000, 43), míg a rombusz alakú ingnyakdíszek használata főként a 10. század első kétharmadárajellemző (SZŐKE 1962, 77; RÉVÉSZ 1996, 94). A ptuji 13. sírból származó S végű karikák használata a 960/70-es évektől adatolható (SZŐKE 1962, 87). A nyakláncként viselt láncok használatával tehát a 10. század folyamán számolhatunk, használatuk kisebb számban átnyúlik all. századba is. Térképre vetítésük a Tiszántúlon, a Dunántúlon és a Kisalföld északi részén való jelenlétüket mutatja (6. kép 1). A láncok kísérőmellékletei közül, az ezüstből öntött, rombusz alakú ingnyakdíszek sohasem váltak szélesebb körben a köznépi viselet részeivé (RÉVÉSZ 1996, 94). Az ezüst pántkarperecek főként a gazdag középréteg (SZŐKE 1962, 27, 71; RÉVÉSZ 1996, 90), míg a veretes csizmák a 10. századi vezető- és középréteg tagjai körében voltak használatban, noha kisebb számban köznépi temetők gazdagabb sírjaiból is előkerülnek (RÉVÉSZ 1996, 103). A hajfonatkorongok a gazdag, valamint a köznépi temetők módosabb sírjaiban találhatók (SZŐKE 1962, 78). Abban sincs okunk kételkedni, hogy aki lovát is magával vihette a túlvilágra, életében sem lehetett szegény ember. A nyakláncok kísérőmellékletei tehát használóikat a módosabb középréteg körébe sorolják. Nyaklánc azonban köznépi temetőből is ismert, így használatukkal — ha csak kis számban is — az említett társadalmi réteg körében is számolhatunk. A nyakláncok másik csoportját a nagyobb átmérőjű, kerek vasszemekből készült láncok alkotják. Ilyen lánc került elő a váz nyakánál az ikervári 111. és a 118. sírban, a rád-kishegyi 2. sírban, a székesfehérvár-rádiótelepi 27. és 35. sírban, valamint a szimői 26. sírban. Az állkapocs alatt feküdt a lánc az ikervári 112. sírban. Az ikervári 15. sírban, a székesfehérvár-rádiótelepi 52. sírban, valamint a mözs-szárazdombi 25. sírban pedig a koponya alatt, illetve annak környékén került elő vasszemekből álló lánc (1. kép 6-7; 2. kép 1). Ezek a láncok vagy körbeérték a nyakat, tehát önálló nyakláncot alkottak, vagy valamilyen más nyakláncra volt belőlük felfűzve — esetleg a láncot összekötve — néhány egymásba kapcsolt vagy különálló szem, néha más dísz — pl. gyöngy — társaságában. Az önálló nyakláncok záródása sajnos nem ismert, zárószerkezetük nem került elő. A vas nyakláncokat tartalmazó sírok mindegyikében gyermek nyugodott, ahol életkoruk meghatározható, ott ez általában 10 év alatt van. A legfiatalabb, akinek a sírjából ilyen láncot ismerek, egy fél éves gyermek volt, ami arra utal, hogy ezeket a láncokat nem ékszerként viselték, hiszen egy ennyire fiatal gyermekről nehezen elképzelhető, hogy egy ilyen, kissé durva kivitelű láncot viseljen. Egy hat hónapos gyermek valószínűleg a 10. században sem viselt semmilyen ékszert, ezért úgy gondolom, hogy azt a temetés alkalmával kapta. A vasból készült tárgyak viseletének valószínűsíthetően hitvilági oka is lehetett, mely a vas óvó-védő szerepébe vetett hittel magyarázható (SOLYMOSSY 1933, 103-104). Az említett sírokat tartalmazó temetők közül keltezésre alkalmas pénz egyedül az ikervári temetőből — de nem a láncot tartalmazó sírból — ismert, II. Boleszláv (967-999) dénára. Az ikervári temető leletanyaga, annak 11. század első évtizedeiben való felhagyását igazolja (KISS 2000, 82). A rád-kishegyi temetőből — de nem a láncot tartalmazó sírból — előkerült Kopasz Károly (840-875) érme a nagy időbeli távolság miatt keltezésre nem használható. A leletanyag, az egy, illetve három szálból sodort nyakperec, mely a 10. század második felében jelenik meg (SZABÓ 1980, 52 62), a hurkos-kampós záródású karperec, mely típus a 10. század második felében válik általánossá (LANGÓ 2000, 45) a temető használatának idejét a 10. század második felében jelölik ki. A székesfehérvár-rádiótelepi temetőt Bakay Kornél a 940/50-es évek és az 1010/20-as évek közé keltezi (BAKAY 1966, 80). A tolna-mözsi temető a 10. század második