A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

MES 1997). A Drymosban talált csat hátlapjára vésett díszítmény legközelebbi ikonográfiái párhuzama a ma Auxerre-ben őrzött Szent Germain sírjához kötött 10. századi selyemtöredéken figyelhető meg (TALBOT RICE 1964, 492^93; GONOSOVÁ 1997). Az élet vizéből ivó madár ábrázolás szimbolikájának összefüggése a keresztény ikonográfiával az újabb kutatások tükrében nem szorul különösebb magyarázatra (DEKAN 1972, 396-399; VITLJANOV 1997; DAIM 2000, 1 10-113, 122-124). Felvetődött a fegyveres lovas ábrázolás esetleges keresztény háttere is. A dárdás lovas számos későbbi ábrázoláson mint Szent György szerepel, azonban gyakran a császárokat is dárdás lovasként ábrázolták (MICHEAUX 1963; BÁLINT 2000, 120-121), amint ezt Troyes katedrálisának a kincstárából ismert elefántcsont ládikafaragványok is mutatják (TALBOT RICE 1964, 440). Számos példa mégis leginkább azt erősíti, hogy ez a díszítés a klasszikus hagyományokra visszavezethető profán vadászábrázolással köthető össze (vö. 18. kép 4!). Ilyen vadászábrázolások nagyon gyakran szerepeltek a bizánci emlékeken, köztük a konstantinápolyi nagy palota mozaikjain is (TALBOT RICE 1958, 130-131, 140-142; HELLENKEMPER SALIES 1965; BÁLINT 2000, 128-130). Hasonló fegyveres lovas ábrázolás megtalálható az egyetlen ismert 10-11. századi bizánci csont tarsolylemezen is (SCHULZE-DÖRRLAMM 1992). A profán ábrázolás lehetőségét erősiti a 10. századi tárgy legközelebbi előképe, a Tissiből való csattest lovas jelenete is (HESSEN 1974, 549, 551; RIEMER 2000, 210-211, Taf. 105). A vadászjelenetek azonban egyáltalán nem köthetők a keresztény jelképrendszerhez, miként kérdéses a férfifej motívum vallási háttere is.

106 A fogathajtó két lóval való ábrázolása szintén nem tűnik keresztény tartalmú képnek, annak ellenére, hogy volt, aki megpróbálta ilyen kontextusban értékelni.

107 Az áttört és a geometrikus csatok esetében az ómega betűt formáló mintát

108 szinte minden kutató vallásos eredetűnek vélte. A geometrikus elemek nem köthetők a keresztény ikonográfiához, a pont-körös vagy téglalap és kör alakú minták térkitöltő díszítések voltak, melyek más tárgytípusokon is megfigyelhetőek. A szíjbefűzős bizánci csatokon látható ábrázolások hátteréről összefoglalva megállapítható, hogy a tárgyakon látható minták egy része kapcsolatba hozható a kereszténységgel, azonban helyet kaptak a világi tartalmú jelenetek is (SCHREINER 2001, 11-13). Már a 6-7. századi csattesteken megtalálhatóak az antikvitásból öröklődött gladiátor- (VON HESSEN 1974, 549, 551, Abb. 4. 5), cirkuszi (RIEMER 2000, 465-166, Taf. 105), vadász- (WERNER 1955, 41, Taf. 6. 8), továbbá a klasszikus mitológiai emléket őrző kentaurábrázolások (SCHULZE-DÖRRLAMM 1985, 731). Cirkuszi játékokra utalnak a fogathajtó két lóval típusú képek, és nem allegorikus vallási jelenetek, amint azt Joachim Werner feltételezte (WERNER 1955, 42). így nem látunk okot a kutya-, a sas-, az oroszlán- és a griffábrázolások esetében sem arra, hogy a keresztény szimbolika szerint értelmezzük azokat. A csatok kialakításánál annyira kaptak helyet és figyelmet, amennyire a hit a korabeli mindennapok természetes részének számított. A tárgytípus időrendje A tárgyalt csattípus szinte valamennyi leletét — a teljesen téves datálásoktól

109 eltekintve — többnyifigyelhető meg ( Gádoros, Kenézlő, Szakony, Tiszanána), az ábrázolások hátterét a kutyák feltételezett óvó-védő szerepével kapcsolta össze (RÉVÉSZ 1997,178-180, 194; a kutyák szakrális szerepével kapcsolatban ld. még BÁLINT 1971b; VAJDA 1979; VÖRÖS 1990; VÖRÖS 1991). A bizánci csatok hasonló ábrázolásai, illetve azok időrendje felveti annak lehetőségét, hogy a honfoglalás kori lószerszámveretek esetében inbább egy, a bizánci mintakincsből átemelt elemről van szó (vö. 15. kép li és 21). Az természetesen sem az erzsébethelyi, sem pedig a kutyaábrázolással díszített más veretek esetében nem zárható ki — a minta esetleges bizánci átvételétől függetlenül—, hogy ezekhez a tárgyakhoz rituális elképzelés is kapcsolódott a korabeli magyaroknál. 106 Abban az esetben, ha a fejet mint egy szent ábrázolását értelmezzük, elvben összekapcsolható a kereszténységgel, ennek bizonyítása azonban még további kutatásokat igényel. 107 Joachim Werner véleménye szerint a csattesten látható jelenet: „ einen Engel hinter zwei heraldisch gruppierten gehörten Vierfüßlern zeigt, also das Abbild einer allegorischen Vorstellung" (WERNER 1955, 42). 108 Az ábrázolás hátterére vonatkozólag ld. CHRISTE 1973, 78! 109 A téves datálás részben olyan esetben történt, amikor más keltező lelet nem állt rendelkezésre, ugyanakkor nem vették figyelembe az adott lelet párhuzamait (pl. a Crielben előkerült csatnál vö. SCHULZE 1984, 484!), vagy ha a tágabb leletkörnyezet alapján akarták meghatározni a sír korát, mint pl. Drymos esetében (SELMECZI 1980, 26. j.). A közvetlenül Bizánc területén előkerült csatok datálását tovább nehezíti, hogy a feltárt sírok leletanyaga viszonylag kis változatosságot mutat majd két évszázadon belül, így akár 12. századi datálás is lehetségesnek tűnhet (DA VIDSON1952, 273; JENKJNS-KEENE1982,