A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)

re a 9-11. századra keltezték. A biztos lelőhellyel alapján azonban időrendjük leginkább a 10. század rendelkező darabok leletkörnyezetének vizsgálata második felére vagy a 11. század elejére tehető.

110 67). Ez a probléma a bizánci kistárgyak kultúrája, a népi kultúra megközelítésének nehézségeiből is adódik, és nem jelenti azt, hogy ezek a csatok biztosan tovább éltek egészen a 12. századig (BÁLINT 1985; SCHREINER 2001, 16). A bizánci emlékanyag keltezését ugyanis a kutatás még most is — a tipokronológiailag jobban kidolgozott, tárgytípusokkal és gyakran éremmel is keltezett sírok segítségével — a Birodalom marginális zónájába eső területek régészeti emlékei alapján tudja csak datálni (BÁLINT 1996, 939-941). Tévesen datálta a típust Gisella Zahlhaas is, aki a müncheni Prähistorische Staatssammlung darabjai kapcsán Joachim Werner tanulmányára hivatkozott (ZAHLHAAS 1998, 234). Azonban elkerülte a figyelmét, hogy bár Werner munkája alapvetően a 6-7. századi csatokról szól, de kitért a későbbi darabokra is, és ezeket a 10. századi csatokat Werner — ha tágabb időkeretek közt is — de pontosan datálta (WERNER 1955, 42). Korai, 8. századi keltezést javasolt a csattípus esetében Zdenko Vinski (VINSKI1974), a tárgy feltételezett avar kori előképei, valamint a Kastro Tigani lelőhelyen talált csat szíjvége alapján. Az általa összegyűjtött csatok között azonban egy olyan darab sincs, amelyet ténylegesen a 8. századra keltezhetnénk, és kapcsolatba hozhatnánk a szíjbefűzős csatokkal. Az általa párhuzamként említettpreslavi szíjvég téglalap alakú áttörése csak a szíjbefűzés 9. századi használatára utal. A Kastro Tigani lelőhelyen talált zárógombos szíjvég (die Knopfriemenzunge) és a tárgyon lévő rozetta bizánci környezetben való feltűnésének a magyarázatára több elképzelés is született. Az egyik Zdenko Vinskié, aki mind a díszítést, mind a zárógomb kialakítását Karoling hatásnak vélte (VINSKI 1974, 64-65; 76 -77; a zárógomb 8-9. századi Karoling analógiáit a szakirodalom részletesen tárgyalta Id. GIESLER 1974; VINSKI 1978). A másik Kiss Gáboré, aki szerint a zárógomb bizánci sajéitosság. Utóbbi szerző hívta fel a figyelmet arra, hogy a zárógomb előképei megtalálhatónak a késő római emlékeken, az úgynevezett amfora alakú szíjvégeken (KISS 2000a, 414, 416). Kiss Gábor érvelése kapcsán azonban több probléma is felmerül. Az egyik az anah'ygiaként felsorolt 6- 7. századi bizánci csatokkal kapcsolatos. Ezen tárgyak külső keretén szintén megfigyelhető egy— a szíjvégekhez hasonló—gomb (KISS 2000a, 416. Ahh. 2. 8-22), mely nem csak díszítő elem, hanem — amint az a csatok hiúoldalán jól megfigyelhető — itt alakították ki a csat rögzítésére szolgáló füleket is (WERNER 1988; FECHT1988, 309). A zárógomboknak tehát funkcionális szerepe volt ezeken a sok esetben áttört csatokon. Bővebb magyarázatra szorul még, hogy egy 4. századi szíjvégeken megfigyelhető díszítés miként keríilt át az említett 6- 7. századi csatokra, majd onnan vissza a bizánci szíjvégekre. Kiss Gábor Biskupija-Crkvina (Smrdelj) lelőhelynévvel közölte azt a leletet, amelyet az amfora alakú szíjvéggel kapcsolatban idézett, és amelyet jellegzetességei alapján a késő avar időszakra (SPAI, 710-725 között, vö. STADLER 1996, 461!) keltezett (KISS 2000a, 411, 414). Ugyanezt a szórványleletet Zdenko Vinski is közölte Biskupija-Crkvina, Katiéa bajami lelőhely néven, és a 8-9. századra helyezte (VINSKI 1974, 65). Később ezzel a lelőhelynévvel került át az avar kori leletkataszterbe is, ahol, Vinskihez hasonlóan, a szíjvéggomb Karoling párhuzamaira utalt a szócikk szerzője (ADAM 2002, 59). A Kiss Gábor által említett smrdelji lelőhely nincs összefüggésben a Biskupija lelőhelyen találtszíjvéggel. A két dalmáciai lelőhely között jelentős földrajzi távolság is van (BELOSEVIC1980, Tab. 100; ADAM 2002, 59, 319). A Smrdelji- Vinograd L. Vrankovica lelőhelyről azonban ismerünk avar szíjvéget (JELOVINA 1976, 56. T. 80), amit a késő avar időszak I. periódusára keltezett a kutatás (DAIM 2000, 124-125). Ezek alapján az is kérdés, hogy a Biskupija lelőhelyen talált szíjvég helyi vagy bizánci, esetleg avar készítménynek tartható-e, illetve hogy a szíjvégen megfigyelt zárógomb mennyiben tekinthető a közeli, Biskupija Crk\ina-i (Szűz Mária) templom körzetében feltárt gazdag temetőből ismert Karoling importleletek (vö. GIESLER 1974, 528-533; JELOVINA 1976, 21-24; WERNER 1979; MILOSEVIC-PETRINEC 2001 !) a helyi emlékanyagban való lecsapódásának, amint azt Vinski feltételezte (VINSKI 1974, 64-65). Nehézséget jelentett a felsorolt analógiák között lévő négy Karoling lelet (KISS 2000a, 416, Abb. 2. 24-27) és a bizánci tárgyak viszonyának megítélése. A Mogorjelo lelőhelyről előkerült szíjvégek a zámgomb dalmáciai előfordulásának Karoling kapcsolatait jelzik, a hollandiai Haamstede és a német Salzwedel (ez utóbbi Gieslernél Hohenhenningen néven, vö. GIESLER 1974, 542) lelőhelyekről való darabok pedig a tárgy nyugat-euríypai előforduláséira utalnak. A német kutatás ezeket a szíjvégeket a 8-9. századra helyezte (GIESLER 1974, 527-528; LENNARTSON 1998, 480-481), nem hozva kapcsolatba a bizánci emlékanyaggal, hanem azoknak az inzuláris-Karoling állatornamentikával való összefüggéseit hangsúlyozta (vö. WERNER 1961, 246; GIESLER 1974, 527; 541-542!). Összefoglalva tehát, kérdés, hogy a szíjvéggombok Karoling területről terjedtek el, vagy bizánci közvetítéssel kerültek a Karoling müiparba, esetleg két, egymástól független jelenségről van szó. így nem tekinthetjük megoldottnak, hogy az avar kori szíjvégeken való alkalmazásuk közvetlenül bizánci vagy pedig Karoling hatásra történt. Pusztán a díszgomb megléte alapján a Kastro Tigani szíjvég 10. század előtti keltezését tehát nem tartjuk perdöntőnek. Karoling eredet esetében ugyanis nem zárható ki az, hogy ez a motívum csak a 9. századot követően került át a bizánci müiparba, ha viszont feltételezzük, hogy a diszítésmód folyamatosan meg volt a bizánci területeken, akkor felbukkanása nem nyújt segítséget a keltezésben sem az avar szíjvegeken, sem a Karoling leleteken. A szíjvég rozettás díszítése — amint azt Vinski is felvetette (VINSKI 1974, 65) — ismert a Karoling emlékeken (LENNARTSON 1998, 461-462, 479-481). A minta Karoling hatásként való értelmezése szintén nem mond ellent a 10. századi keltezésnek, hiszen az számos, erre az időszakra datált leleten is megfigyelhető (vö. FRAENKEL-SCHOORL /978; LENNARTSON 1998!). 110 A 10. század második felére történő keltezést erősíti a Laurion mellől előkerült darab, a sírt egy Johannes Tzimisces (969-976) érme datálta. A korábban Aladzov által a 9. századra helyezett (ALADZOV1981, 22-24) bulgáriai csatok keltezését is a 10-11. századra helyezik az újabb kutatások (LA BULGARIE 92; VAKLINOVA 1981, 42-43; MOMÙLOV 1991; SCEREVA 1996,