A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)
A tárgytípus tipológiai csoportjai és előképei a csattest kialakítása és díszítése alapján A bizánci csatok esetében a trapéz alakú forma nem jellemezte a 9-10. századot megelőző időszak emlékeit. A téglalap alakú csattestek azonban már korábban is divatosak voltak (ORLOV 1973, 89; AJBABIN 1990, 207-208; MARTIN 1991, 34-37). A csat végén lévő téglalap alakú áttörés előképe valószínűleg a 6. századi, ún. Sucidava-típusú (SCHULZE-DÖRRLAMM 2002, 146-156), valamint a Mechthild Schulze-Döniamm által D 2-3. típusba sorolt csatok félhold alakú áttörése lehet. A csattestek díszítései ikonográfiái szempontból jól elkülöníthető csoportokat alkotnak (5. táblázat). Az I. nagy csoportba az állatalakos csatokat soroltuk, a II-ba a különböző jelenetet ábrázoló, míg a III. csoportba az áttört és geometrikus díszítésű leletek tartoznak. A motívumok gyakorisága alapján úgy tűnik, legnépszerűbbek az oroszlánnal, griffel, pegazussal és az állatküzdelmi jelenettel díszített darabok voltak. Egyes vélemények szerint az ábrázolások témáit alapvetően vallási szemlélet határozta meg (WERNER 1955, 42; BLISS 1987; MESTERHÁZY 1990, 91; SELMECZI 1996, 120). Számos esetben tényleges párhuzam mutatható ki a keresztény ikonográfiával, pl. az oroszlánábrázolás széles körben ismert a korabeli keresztény szimbolikában (BLOCH 1971, 116-118; S ACHS-BAD STÜBN ER-N EU M AN N 1973, 239 240; ALCHEMES 1997). Az oroszlán csattesteken feltűnő motívuma már a 10. század előtt is gyakori volt, amit arra R. S. Orlov is felhívta a figyelmet a Suuk Su-i (18. kép 7-8) leletek kapcsán 100 (ORLOV 1973, 89), de hasonló látható a Torinói Múzeumban lévő ún. szardíniái csatok (18. kép 2, 5) 101 egyes darabjain (HESSEN 1974, 545-547), illetve a boruttai leleten ÍS (HESSEN 1974, 549, 551; RIEMER 2000, 212, 465, Taf. 104). A griff ókori klasszikus hagyományokra vezethető vissza, amelyet — bár más jelentéstartalommal — a korai keresztény művészet is magába olvasztott (SACHS-BADSTÜBNER-NEUMANN 1973, 155; BLISS 1987). 102 Ezen motívum ikonográfiái adaptációja később átkerült az iszlám művészetbe (BLISS 1987, 134 135), valamint helyet kapott a korabeli steppei népek anyagi kultúrájában is (DAIM 1990; MESTERHÁZY 1990, 91-92; DAIM 1996). A 10. Század előtti időkből is ismerünk griffes (DAIM 1990; DAIM 1996) 103 és pegazusábrázolású (HESSEN 1974, 552-553) csatokat. A pegazus ábrázolása (HESSEN 1974, 552-553; KOVALEVSKAJA 1979, 36, Tabl. XVII. 2-t), illetve az állatküzdelmi jelenetek szintén az antikvitás örökségei (DEKAN 1972, 362 364). Ez utóbbi is már jóval a 10. század előtt feltűnt, majd folyamatosan jelen volt a bizánci művészetben (KRITZAS 1971, 179-181; TALBOT RICE 1975; JAKSIC 2001), illetve korábbi csatokon is előfordul (HESSEN 1974, 546-547, 554; DAIM 1990; DAIM 1996; ZAHLHAAS 1998, 230 232; RIEMER 2000, 437, Taf. 117). A felsorolt ikonográfiái elemek tehát eredendően nem tekinthetőek a 10. századi bizánci művészet sajátjának, már korábban is ismerték és használták azokat. Viszonylag ritkábban szerepeltek más élőlények a szíjbefüzős csatokon. Kutyaábrázolásra 104 két esetben találtunk példát, melynek előzményét azonban nem sikerült fellelnünk a korábbi bizánci emlékeken, a tárgyak formai kivitele azonban minden kétséget kizáróan Bizánchoz köthető. A kutya ábrázolásának egyébként külön érdekessége, hogy a 10. századi magyar régiségek között is megtalálható. 105 A sas motívuma szintén összekapcsolható a vallási témákkal (SACHS-BADSTÜBNER-NEUMANN 1973, 20-21; WEHRKAHN-STAUCH 1968, 70-73; ALCHE100 A leletekről ld. még: AJBABIN 1990, 207-208.' 101 Ezen csatok esetében az U alakú csattest a jellemző (HESSEN 1974, 554 555: RIEMER 2000, 210-213). 102 Garett Bliss és Gary Vikan a késő római időszak hagyományai alapján feltételezték, hogy az öveken látható ábrázolások elsősorban azt a célt szolgálták, hogy megerősítsék viselésüket a gonosz elleni harcban (BLISS 1987. 134). 103 Orlov tévesen kereste a pegazusábrázolásokat a szaszanida művészeti alkotásokban (ORLOV 1973, 91-92). Az iráni trapéz alakú csat kapcsán a Metropolitan Museum kutatói által megjegyzett párhuzam a szaszanida senmurv-ábrázolásokkal (pávasárkány) sincs olyan szoros viszonyban, mint ahogy azt féltételezték (JENKINS-KEENE1982, 67, 36b). A Joachim Werner által közölt 7. szcizadi, a kölni múzeumban őrzött szórvány bizánci aranycsat (18. kép 3) ábrázolása jóval korábbi előképe a későbbi bizánci csattípuson megjelenő ábrázolásnak, mint a szaszanida időszak ábrázolásai (vö. RGM luv. D. 960!). Az említett aranycsat ikonográfiája azonban kétség kívül párhuzamba hozható a szaszanida hagyományokkal (WERNER 1955, 41; RÉVÉSZ 2003, 439). 104 A kutya bibliai hátterére vonatkozólag ld.: SACHS-BADSTÜBNER-NEUMANN 1973, 183-184; VAJDA 1979, 385-386.' 105 Ilyen állatalak látható a Fettich Nándor kenézlői ásatásán előkerült szórvány, ötszög alakú kisszíjvégeken is (RÉVÉSZ 1996, 154, 156). A Békéscsaba-Erzsébethely honfoglalás kori leleteit féldolgozó tanulmányában Révész László gyűjtötte össze ezt a verettípust. Munkájában kiemelte, hogy kutyaábrázolás csak a rozettás lószerszámmal eltemetett nők lószerszámveretein