A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)
LANGÓ Péter - TÜRK Attila: Honfoglalás kori sírok Mindszent-Koszorús-dűlőn (Adatok a szíjbefűzős bizánci csatok és a délkelet-európai kapcsolatú egyszerű mellkeresztek tipológiájához)
A tárgytípus a Kárpát-medence 10. századi leletanyagában A honfoglalás kori leletanyagban több bizánci csat ismert (2. táblázat), amelyek közül az elsőt Horváth Tibor közölte a tiszaburai temetőről irt dolgozatában (HORVÁTH 1934, 144-146). A tárgytípusról részletes összefoglalást a hazai kutatásban először Csallány Dezső (CSALLÁNY 1954, 110-113), majd Mesterházy Károly készített (MESTERHÁZY 1990, 88-92). Az utóbbi szerző a Kárpát-medencéből előkerült összes darabot közölte, a korábbi gyűjtéseket új lelőhelyekkel kiegészítve, mely nyomán összesen nyolc lelőhelyről 87 ismerünk ilyen típust. A budapesti és a gyulai szórványlelet kivételével az összes darab lovas vagy lószerszámos férfisírból ismert. 88 Időrendjükkel kapcsolatban több álláspont ismert. Korábban inkább a 10. század második felére való keltezést javasolt több kutató (HORVÁTH 1934, 148; CSALLÁNY 1954, 123; SELMECZI 1980, 264; SELMECZI 1996, 118), utóbb Mesterházy Károly 10. század első felére 89 - közepére helyezte az ilyen csattal eltemetett sírokat (MESTERHÁZY 1990,9l). 90 A tárgytípus európai és közel-keleti elterjedése A 10-11. századi szíjbefűzős bizánci csatok a Kárpát-medencén kívül elsősorban a mai Bulgáriában, 91 Szerbiában, 92 Görögországban, 93 Törökországban és a levantei partvidéken 94 találhatók meg, ismerjük azonban párhuzamait a mai Ukrajna 95 és Franciaország területéről, 96 Olaszországból, 97 illetve Iránból 98 és a Közel-Kelet más 99 területeiről. 87 Fodor István a rakamazi csat kapcsán a bizánci csatok lelőhelyei között Kecel lelőhelyet is említ (FODOR 1996. 167), azonban szíjbejűzős bizánci csatot egyik keceli lelőhelyről sem ismerünk. 88 Lószerszámos sír lehetett a kétpói is, amire a Selmeczi László által a férji sírhoz kötött ezüst nyeregveretek utalnak (vö. SELMECZI 1980, 257!). 89 Több esetben kifejezetten a század elejére (vö. 2. táblázati). 90 Straub Péter a faragott tegezcsontok alapján a 10. század első harmadára keltezte a mindszenti 2. sírt (STRAUB 1999, 412). 91 Ld. 3. táblázat 9-16. tétele! Adatgyűjtésünk lezárását követően találtunk még egy oroszlános (SCEREVA 1996, 318, Ohr. 15-2) és egy griffes (SCEREVA 1996, 318, Obi: 16) díszítésű csatot Bulgáriából, amelyeket a Sedlar falu (Momcsilgrad körzete) melletti középkori lelőhelyről közöltek. Ezek igen közeli párhuzamai a Kárpát-medencei daraboknak, keltezésüknél a szerző a magyarországi analógiákat is használta. 92 Ld. 3. táblázat 17. tétele! 93 Ld. 3. táblázat 19-34. tétele! 94 Ld. 3. táblázat 35-66. tétele! 95 Ld. 3. táblázat 69-78. tétel! Az Orlov által közölt darabok valószínűleg a Krím-félszigetről vagy más, bizánci befolyás alatt álló területről valók, hasonlóan a Werner, Chichurov és Ajbabin által Chersonessos (Ukrajna, Krím-félsziget) lelőhelyről közölt csatokhoz. 96 Ld. 3. táblázat 79. tétel! A csat helyes keltezését ld. SCHULZE 1984, 484! 97 Ld. 3. táblázat 80-82. tétel! 98 Ld. 3. táblázat 68. tétel! A Metropolitan Museum gyűjteményének ajándékozott darabot Marilyn Jenkins és Manuel Keene tévesen datálta a 12. századra (JENKINS-KEENE 1982, 67, 36b). 99 Ld. 3. táblázat 67. tétel! Gladys R. Davidson megemlíti, hogy ilyen csatok kerültek elő Jeruzsálemből és Kairóból is, amelyekről László Gyulától hallott 1937-ben (DAVIDSON 1952, 38. j.). Davidson megjegyzését később Joachim Werner is elfogadta (WERNER 1955, 42). A László Gyulával való találkozás akkor történhetett, amikor a magyar kutató — a Harriseion-ösztöndíjjal—fél évet Görögországban töltött (LÁSZLÓ 1995, 27-28; BALASSA 2001, 43). László Gyula azonban nem járt sem a levantei partvidéken, sem Egyiptomban, így Davidson megjegyzése valószínűleg félreértésen alapul. Révész László lektori véleményében jelvetette az összegyűjtött darabok elterjedésével kapcsolatban, hogy számos olyan terület (Itália, a baltikumi és a skandináviai területek, a kelet-európai steppe és a Kaukázus) „fehér folt " a csatok szempontjából, ahonnan egyébként „tömegesen ismertek bizánci leletek". Ez főként gyűjtési (illetve kutatási) hiányossággal magyarázható, ugyanis — bár kisebb számban —, de a felsorolt régiókban is megtalálhatóak ezek a csatok. Felgyűjtésüket azonban számos tényező nehezíti, pl. gyakran tévesen datálták a tárgytípust, vagy (számunkra) elérhetetlen publikációkban közölték. A 3. táblázatban összefoglalt adatgyűjtésünk lezárását követően találtunk ilyen leletet a baltikumi régió Staraja Ladoga lelőhelyéről (STARÁJA 2003, No. 344), amely fontos állomáshelye volt a korabeli viking hajósoknak (SHEPARD 1995, 54; MACINSKU 2003, 7; BOLLÓK2004, 363). Az Észak-Itáliához közel fekvő szlovéniai Koperből (az olasz Capodistriából) szintén ismerünk ilyen csatot (CUNJA 1998, 209. Tav. 1.3), és ide sorolható a Museo Civico di Treviso gyűjteményében lévő darab is (GALLIAZZO1979,175). A tárgytípus a steppén sem ismeretlen (vö. 95. j.!), azonban a dolgozatunkban szereplő — elsősorban a Krím-félsziget lelőhelyeihez köthető—darabokon túl más közléséről nincs tudomásunk.
